Egoizmusba fullad a közös cél?

Hans Eichel (német) és Gordon Brown (brit) az euróövezet pénzügyminiszterinek találkozójánReuters-felvételA költségvetés tervezete azt rögzíti, hogy mennyi pénzt költhet az EU ezekben az években a politikai prioritásként megjelölt célokra, tehát meghatározó az EU politikai döntéseire nézve. A korábbi, Agenda 2000 néven ismert keretterv 2006 végéig van érvényben. Az új pénzügyi lehetőségekről folyó vita több ponton is éles konfliktusba torkollhat. A tagországok nagy része elégedetlen amiatt, hogy évről évre többet fizet a közös uniós kasszába, mint amennyit visszakap. Ez ma már igen jelentős belpolitikai kérdés, Hollandiában és Németországban például a közvélemény óriási nyomást gyakorol az uniós költségek lefaragása érdekében. Az új tagországok sem elégedettek, ők ugyanolyan bőséges pénzügyi támogatást várnak el, mint amilyenben annak idején Spanyolország, Portugália, ĺrország vagy Görögország részesült. A briteknek meggyőződésük, hogy alanyi jogon jár nekik az a (még Margaret Thatcher által kiharcolt) visszafizetés, amit azért kapnak, mert a többi tagországnál kevesebb pénz jut a szigetre mezőgazdasági és regionális pénzalapokból. Nincs jó hatással a költségvetési vitára az uniós polgárok körében tapasztalható ellenérzés sem, amely az EU két alapító tagországában, Hollandiában és Franciaországban a népszavazáson egyértelműen megmutatkozott.

A költségvetés-tervezet vitája azokon az akadályokon bukhat el, amelyek az EU népszerűségét is rombolják a polgárok szemében. Egyrészt a tagországok önzőek: a kormányok sokkal inkább arra összpontosítanak, mit nyerhetnek az EU-tól, és sokkal kevésbé látják a közös kezdeményezések valóságos előnyeit. Az EU-szleng technokrata és elitista jellege sokszor még a brüsszeli körökben egyébként jártas embereket is zavarba ejti. A döntéseket igénylő viták gyakran a tárgytól eltérő politikai viták színterévé válnak. Brüsszelben általános meggyőződés, hogy az alkotmányt elutasító népszavazásokat követően minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy a június 16–17-i csúcsértekezleten megegyezés szülessen a pénzügyeket illetően – még egy kudarc valósággal csapásként érné az uniót.

Az EU soros elnöki tisztségét ellátó Luxemburg június 2-án módosított tervezetet ismertetett. Ebben 875 milliárd euróra, azaz az EU nemzeti össztermékének (GNI) 1,06 százalékára csökkentette a költségvetést, szemben a bizottság ezer milliárdjával (1,14%), illetve az ún. hatok klubja (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Ausztria, Hollandia és Svédország) által javasolt 815 milliárd euróval (1%). A luxemburgi elnökség kevesebbet költene kohéziós célokra, munkahelyek létesítésére és gazdasági növekedésre, ám nem módosítja a 2002-es közös agrárpolitikát, s 2007-es csatlakozásukat követően csupán 2 milliárd eurót különít el Románia és Bulgária számára. Luxemburg ugyanakkor 2007-ben 4,6 milliárd euróban rögzítené a briteknek járó visszafizetés összegét, majd évről évre fokozatosan megszüntetné azt. Speciális szabályozási eszközökkel 2007 és 2013 között csökkentenék a Hollandia, Németország és Svédország által befizetett járulék összegét.

Első reagálásként a luxemburgi javaslatra egy bizottsági szóvivő csalódottságának adott hangot, de elismerte, hogy igen lényeges a megegyezés a csúcstalálkozón. Gerhard Schröder német kancellár jelezte, hogy kormánya hajlandó engedni az 1 százalékot célzó követeléséből, amennyiben már tagországok is (jelesül Nagy- Britannia) hajlandók kompromisszumot kötni. Ezzel szemben Hollandia várhatóan minden eddiginél keményebben lép majd fel, miután a népszavazás egyértelművé tette, hogy állampolgárai csökkentenék az uniós befizetések összegét. Az Európai Parlament szerdán szavaz Reimer Böge jelentéséről, majd az EU külügyminiszterei egy második zárt ülésen tanácskoznak június 12-én, vasárnap. (euhi)

A költségvetési megállapodás igazolná, hogy az unió dolgozik

Luxembourg. Az Európai Unió működik, képes középtávú döntések hozására, és mindezt igazolni is fogja, ha a tagországoknak a jövő héten sikerül megállapodásra jutniuk a 2007–2013 közötti költségvetés kereteiről – jelentette ki Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő-pénzügyminiszter az euróövezet pénzügyminisztereinek találkozóját követően. A megbeszélés napirendjén szerepelt mindkét téma: az EU alkotmányos szerződésének franciaországi és hollandiai elutasítása utáni gazdasági kilátások, illetve a fentebb említett időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetési terv. A miniszterek, továbbá Joaquín Almunia pénzügyi EU-biztos egyetértettek azzal, hogy mindkét kihíváson jelentőset lendíthetne, ha a jövő csütörtökön és pénteken tartandó állam- és kormányfői értekezleten megszületne a kompromisszum a büdzséről. Emellett kénytelenek voltak a résztvevők foglalkozni Roberto Calderoli olasz reformügyi miniszter nyilatkozatával is, hogy Olaszországban meg kellene fontolni a líra újbóli bevezetését. Gerrit Zalm holland pénzügyminiszter azt hangoztatta, egyértelmű, hogy magánvéleményről és nem kormányálláspontról van szó. Jun-cker a találkozó után abszurdnak és értelmetlennek nevezte a felvetést, s leszögezte, hogy az euróövezet elhagyása elképzelhetetlen. (MTI)