Az unió cselekvőképessége a mostani csúcs tétje

Lech Kaczynski lengyel államfő és Angela Merkel kancellár. Vitán felül ők lesznek a holnap kezdődő csúcsértekezlet főszereplői. SITA/AP-felvételAz állam-és kormányfők ma kezdődő kétnapos értekezlete zárja a soros német elnökséget, ezt a tisztséget július elsejétől Portugália tölti be. A 27 tagúra bővült unió nem működhet a 2000-ben, az akkori 15 tagállam által elfogadott nizzai szerződés szerint. Az új alkotmánytervezetet 18 tagállam már ratifikálta, de mivel a franciák és hollandok 2005-ben népszavazáson elutasították, a folyamat megrekedt. De mások is ellenzik – a nagyok közül a britek –, attól tartva, hogy valamiféle európai szuperállam jöhet létre. Tehát: ha nem is alkotmány, valamiféle szerződés kell a cselekvőképesség megőrzéséhez. Az országok egyik csoportja azt szeretné, ha az új szerződés minél többet megőrizne az eredeti alkotmánytervezetből, a másik ennek az ellenkezője mellett kardoskodik. E kettőből kellene holnap és holnapután összegyúrni azt a minimumot, amelyet mind a 27 ország el tud fogadni. Különben aligha tartható a Merkel által alapvető fontosságúnak tartott alkotmányozási menetrend, amelynek lényege, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokig elfogadják az unió új működési szabályzatát (az alkotmányos kifejezés elhagyásával legújabban már csak egyszerűen szerződésről beszélnek).

Varsó viszi el a balhét?

Ha a csúcson nem születik kompromisszum, valószínűleg a lengyelek viszik el a balhét, hiszen az utóbbi hét uniós berkekben arról szólt, hogy mindenki őket próbálta győzködni. Szombaton este Merkel négy órán keresztül tárgyalt Lech Kaczynski lengyel elnökkel, aki vasárnap hajnalban a repülőgépen azt mondta, a szavazati súlyok ügyében nem született elmozdulás, mindkét fél ragaszkodik az álláspontjához. Merkel valahogy úgy fogalmazott, hogy majd a holnapi csúcson mutatkozik meg, mennyire volt eredményes a szombati találkozó. Előzőleg Nicolas Sarkozy francia államfő – ő Varsóban agitálta a lengyel vezetést – sejtetni engedte, hogy az ikrek hajlanak a kompromisszumra, de erre Kaczynski elnök csak annyit mondott, hogy Varsó nem enged sem a fenyegetésnek, sem a zsarolási kísérleteknek.

Szavazati súlyok

A német elnökség sok mindenben hajlandó volt engedni, az eredeti alkotmánytervezetből több lényeges pontot nem vett be az általa javasolt új tervezet tervezetébe, a szavazati súlyok kérdésében azonban nem enged, azt egy az egyben kívánja átültetni. Ez az, ami nem tetszik a lengyeleknek. A szavazati súly ugyanis felettébb kényes téma, a hatalomról, nemzeti presztízsről, az unión belüli befolyásról szól.

Jelenleg (2004. november 1-jétől) a nizzai szavazati rendszer érvényes. Ez minden országnak meghatározott szavazati súlyt ad (Szlovákiának pl. 7-et). A minősített többségi döntéshez a 321-ből 232 szavazat szükséges, és az igennel szavazó tagállamoknak az EU-össznépesség 62 százalékát is képviselniük kell.

Nizzában a szavazati súlyokat a következőképpen osztották el:

Belgium 12

Csehország 12

Dánia 7

Németország 29

Észtország 4

Görögország 12

Spanyolország 27

Franciaország 29

ĺrország 7

Olaszország 29

Ciprus 4

Lettország 4

Litvánia 7

Luxemburg 4

Magyarország 12

Málta 3

Hollandia 13

Ausztria 10

Lengyelország 27

Portugália 12

Szlovénia 4

Szlovákia 7

Finnország 7

Svédország 10

Nagy-Britannia 29

Mint a táblázat is mutatja, ez a rendszer elsősorban a közepes országoknak kedvez, de mindenekelőtt Lengyelországnak és Spanyolországnak, amelyek lakossága ugyan másfélszer-kétszer kisebb, mint a legnagyobb államoké, mégis csak kettővel kevesebb szavazattal rendelkeztek a Tanácsban. De Franciország is kibokszolta magának, hogy ugyanannyi (29) szavazata legyen, mint Németországnak, bár vagy húszmillióval kevesebb lakosa van.

Gyökvonásos rendszer

A nizzai rendszer tehát a lengyeleknek nagyon megfelelt, s 2-3 éve, az alkotmánytervezetről szóló vitában nagyon sokáig ragaszkodott hozzá, a varsói delegáció akkor hirdette meg a Nizza vagy a halál! jelszót. A franciák és hollandok által elutasított alkotmánytervezetbe hosszadalmas huzavona után új szavazati rendszer került, a kompromisszum az volt, hogy bevezették a kettős többség elvét. Ennek lényege: egy döntés akkor születhet meg, ha a tagállamok 55 százaléka – de legalább 15 állam – igennel szavaz, és ők együttesen az összlakosság 65 százalékát képviselik.

A lengyelek ezt azzal utasítják el, hogy a nagy tagállamokat részesíti előnyben. És ha már a nizzai rendszer továbbéltetésére nincs lehetőség, Varsó kitalálta a gyökvonáson alapuló szavazati rendszert, most ezt erőlteti, erről folyik a vita. A mostani jelszó: Gyökvonás vagy halál!

A gyökvonásos rendszer lényege, hogy a szavazatokat az egyes tagállamok népességszámának négyzetgyöke határozná meg. A javaslattal a közepes országok, mint pl. Lengyelország, Spanyolország, Románia, Hollandia járnának jól. A lengyel EU-nagykövet erről kijelentette: javaslatuk egyik fő célja, hogy megakadályozzák Németország esetleges indokolatlan túlsúlyát a szavazati arányok tekintetében. Az úgynevezett kettős többség ugyanis ezt a túlsúlyt szentesítené.

Se himnusz, se zászló

Sarkozy francia elnök mellett Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke és Manuel Durao Barroso EB-elnök is arra figyelmeztette a lengyel kormányt, ha nem módosít álláspontján, egyedül maradhat, teljesen elszigetelődhet. Az Európai Bizottság a múlt hét végén a leghatározottabb támogatásáról biztosította Merkel asszony alkotmányozó erőfeszítéseit. Ezzel egy időben német kormányforrások megerősítették: Merkel kompromisszumkészsége tükröződik abban a tervezetben is, amelyet a holnap kezdődő, sorsdöntőnek tekintett csúcs előtt eljuttattak a tagállamok fővárosaiba.

Merkel ebben – a szavazati rendszer kivételével – igyekezett figyelembe venni a Lengyelország, Csehország, Hollandia és Nagy-Britannia által hangoztatott fenntartásokat. Mint Berlinben kiszivárgott, Merkel egyebek mellett elállt attól, hogy a szerződést alkotmánynak nevezzék, ehelyett a korábbi szerződések módosított változatáról, egyfajta módosított szerződésről lesz szó. Véglegesen lemondott az általa támogatott szimbólumokról, a közös uniós himnuszról és zászlóról. Nem tesz említést az új a tervezet az unió külügyminiszterének tisztségéről sem, ugyanakkor a kancellár ragaszkodik ahhoz, hogy a lehető legpontosabban körvonalazzák az EU kül-, illetve biztonságpolitikáját.

Túlzott brüsszeli befolyás

A kiszivárgott értesülések szerint nem tartalmazza a módosított változat az alapvető jogok chartáját sem, amelyet elsősorban London ellenzett olyan hivatkozással, hogy az az integráció további mélyítését hordozná magában. De kompromisszumos megoldásként a dokumentum utal a chartára, ami az abban szereplő jogok közvetett elismertetését jelenti. A túlzott brüsszeli befolyás miatt nagyobb nemzetállami beleszólást követelő, mindenekelőtt a nemzeti parlamentek számára egyfajta vétójogot sürgető holland, lengyel és cseh felvetésekre válaszul a módosított tervezet odáig megy el, hogy az uniós, illetve a nemzeti hatáskörök világos elkülönítését indítványozza. A vétójogot, illetve ahogy Hága, Varsó és Prága javasolta, a „piros lapot” azonban elutasítja. (-nák, m, euvonal)

Felmelegített kétsebességes Európa

Strasbourg. Romano Prodi olasz miniszterelnök nemrégiben Strasbourgban az Európai Parlament ülésén ismét a kétsebességes Európa létrehozásának lehetőségéről beszélt, arra az esetre, ha a csúcson nem tudnak „magas szintű kompromisszumot” találni az alkotmányos válság megoldására. „Olaszország jól tudja, a kompromisszum nem öncél. S ha a létrejövő kompromisszum számunkra nem meggyőző, akkor nem fogjuk elfogadni. Ebben az esetben az lehet a legjobb mód az egyre szorosabb unióhoz vezető út folytatására, ha létrejön az országok élcsoportja. Feltéve persze, hogy mindig nyitva tartjuk az utat az ehhez később csatlakozni akarók számára.” Prodi a továbbiakban figyelmeztetett: Olaszország nem fog elfogadni egy felvizezett kompromisszumot, a mindenki számára megfelelő legkisebb közös nevező politikáját. Prodi, aki azt szeretné, ha az eredeti alkotmánytervezetből minél többet őriznének meg az új szerződésben, hangsúlyozta: „Azt hiszem, nem szükségszerűen kell mindannyiunknak együtt, ugyanazzal a sebességgel haladni.” Emlékeztetett: Európa legjelentősebb politikai döntései, mint például az euró vagy a szabad mozgást biztosító schengeni övezet létrehozása éppen az általa említett kétsebességes modellt követték, hiszen egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy kimaradnak ezen együttműködési formákból. (mti)