A trianoni döntés Magyarországot sújtotta a legkeményebben, hiszen elveszítette területének 67 %-át, lakosságának 58 %-át. A magyar anyanyelvű lakosság 40 %-a került az utódállamok fennhatósága alá. Az 1921. július 26-án hatályba lépett békeszerződésben 8 cikk foglalkozik az állampolgársággal. Az 56.
TRIANON UTÁN
A szerződésben Csehszlovákiát és a Szerb–Horvát–Szlovén Államot arra kötelezték, hogy azokat ismerje el állampolgárának, akik már 1910. január 1. előtt a területükön bírtak illetőséggel. Aki a jelzett időpont után szerzett ott illetőséget, kérvényeznie kellett az utódállam állampolgárságát. Ha ezt elmulasztotta, vagy az engedélyt nem kapta meg, a korábbi illetősége helyén főhatalmat szerzett állam állampolgára lett. A békeszerződés 63. és 64. cikke biztosított opciós jogot, kétféle alapon. Az egyik jogcím a korábbi illetőség volt: egy éven belül optálhatott az átcsatolt területen illetőséget szerzett személy az előző illetőségi helye szerinti állam állampolgársága javára. A másik, szélesebb réteget érintő lehetőség azok számára nyílt, akik az utódállam lakosságának többségétől fajra vagy nyelvre különböztek. Ők a békeszerződés hatályba lépésétől számított fél éven belül optálhattak annak az államnak az állampolgársága javára, amelyben a lakosság többsége ugyanazt a nyelvet beszéli, és ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők. Az opciójogot gyakorlók egy éven belül kötelesek voltak abba az államba átköltözni, amelynek az állampolgárságát választották. (k)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.