Rosszabbak a portugáloknál vagy a horvátoknál?

Az a tény, hogy ennek a kérdésnek a megoldása másfél évtizede várat magára, arról tanúskodik, hogy a magyar politikai elit alkalmatlan az össznemzeti kérdések kezelésére. Hiszen, bárhogyan is végződjék, a Magyarok Világszövetségének kellett kikényszerítenie a népszavazást. Önkéntelenül adódik a kérdés: Európa alja vagyunk-e, hogy ilyen cirkuszt kell csinálni a magyarság sorskérdéséből? Hiszen az elmúlt hetekben mást sem hallottunk, mint vásári kupeckedést, mintha krumpliról vagy vöröshagymáról lenne szó.

1879: az első törvény

Az első állampolgársági törvényt a Magyar Királyságban 1879-ben fogadták el, és 1880-ban lépett érvénybe. Magyarország soknemzetiségű állam volt a Monarchián belül. 1900-ban 19 milliós népességéből – Horvátországot és Fiumét is beleértve – 8,7 millió volt a magyar anyanyelvű, és 10,5 millió a nem magyar állampolgár. Az államszervezetbe, az állampolgárok körébe a magyaron kívül a többi nemzetiség is beletartozott. Az állampolgárság leszármazással, a vérségi elv alapján keletkezett, de házassággal, honosítással, viszszahonosítással is meg lehetett szerezni a magyar állampolgárságot. A honosítottnak és a viszszahonosítottnak állampolgársági esküt kellett tennie. Az 1879-es törvény a kétes státusokat volt hivatott rendezni a hallgatólagos állampolgárság-szerzés intézményével: magyar állampolgárnak tekintették azt, aki legalább 5 éve az ország területén lakott, és az adózók lajstromában szerepelt.

A kiegyezést követő gazdasági fellendülés jelentős számú iparost, kereskedőt vonzott az országba. Ezek közül néhány a gazdasági élet meghatározója, neves magyar tőkés családdá vált. 1869-ben a lakosság több mint 15 %-a született külföldön. Többségük Ausztriából vándorolt be, de jöttek cseh, morva, svájci, német és olasz polgárok is. A bevándorlók zöme magyar állampolgárrá vált. A hallgatólagos állampolgárság-szerzés egyszeri lehetőség volt. Az 1879. évi állampolgársági törvény hatályba lépése után csak a törvényben meghatározott jogcímen (leszármazás, törvényesítés, házasságkötés, honosítás, visszahonosítás) lehetett a magyar állampolgársághoz jutni. Ha valaki nem kívánt magyar állampolgárrá válni, a törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül a hatóságoknál bejelenthette idegen állampolgársága fenntartását.

A kivándorlókat is sújtotta

A törvény szerint ötféle módon szűnhetett meg a magyar állampolgárság: kérelemre elbocsátással, hatósági határozat általi megvonással, a „pater familias” állampolgárságát követendő házassággal és törvényesítéssel. Létezett még egy sokat vitatott elvesztési jogcím: a távollét. Ez azt jelentette, hogy aki tíz éven át a magyar korona területének határain kívül tartózkodott, és nem jelentette be állampolgársága fenntartását, vagy nem folyamodott új útlevélért, elveszítette magyar állampolgárságát. A törvény elfogadásakor a jogintézmény ellenzői ezért a Kossuth-emigráció elleni lépésnek tekintették az állampolgárság „elévülését”. A rendelkezés a későbbi kivándorlókat is sújtotta. 1899 és 1913 között az Országos Statisztikai Hivatal 1 390 000 kivándorlót regisztrált; 90 százalékuk az Egyesült Államokba vándorolt. Érdekességként említsük meg, hogy a kivándorlóknak alig egyharmada volt magyar. A Monarchia már 1870-ben kötött egy államszerződést az USA-val a kivándorlók állampolgárságának szabályozásáról. Ennek értelmében azokat, akik öt éven át az Egyesült Államokban tartózkodtak, és ott honosítással állampolgárságot szereztek, az osztrák–magyar kormányok amerikai állampolgárnak tekintették.

Visszahonosítás

Az 1879-es törvény azonban lehetővé tette a visszahonosítást azok számára, akik távolléttel vesztették el az állampolgárságukat, ha visszaköltöztek az országba. Aki nem szerzett más állampolgárságot, azaz hontalanná vált, akkor is kérhette a visszahonosítást, ha nem tért vissza az országba. A távolléttel való állampolgárság-vesztésről rendelkező jogi norma kirekesztő jellegét a gyakorlat próbálta korrigálni úgy, hogy a magyar hatóságokkal való bármilyen kapcsolatfelvételt a távollét megszakításának tekintették. Más cselekmény is megszakíthatta a távollétet: illetőségi bizonyítvány elnyerése, sorozáson való részvétel, gyámság alá helyezés stb. (kövi)