Romániában is lejárt a nacionalista szólamok ideje

„Lassan Romániában is programok és célok, nem pedig nemzetiségi hovatartozás alapján fognak választani az emberek, ezért kell az eddiginél még jobban figyelnünk választóink életkörülményeinek javítására”Somogyi Tibor felvételeAz már a júniusi önkormányzati választások során kiderült, hogy egyelőre az RMDSZ az egyetlen mérvadó politikai erő, amely jó eséllyel indul a választásokon, a megszerzett polgármesteri és tanácsosi helyek alapján pedig abban is bízni lehet, hogy az eddiginél több szenátora vesz részt a törvényhozásban. Az esélyekről és az előttük álló feladatokról a párt ügyvezető alelnökével és a párt választási kampányfőnökével, Nagy Zsolttal beszélgettünk.

A parlamenti választásokat megelőző felkészülésben és kampányban minden párt az önkormányzati tisztségviselőire támaszkodik. Az RMDSZ-ben melyek azok a prioritások, amelyekre felhívták a polgármestereik figyelmét?

A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy mindenki kezdje el megvalósítani választási programját, és az önkormányzatok szolgáltató intézményként működjenek. Ha az emberek a lakóhelyükön azt tapasztalják, hogy az általunk vezetett hivatalokban csökkent a bürokrácia és a korrupció, ez segítheti az RMDSZ általános megítélését is. Külön felhívtuk választott képviselőink figyelmét arra, hogy azt a közvetlen megszólítási módot, amelyet a kampányban alkalmaztak, a mindennapi munkájuk során is őrizzék meg, azaz a települések jövőjét érintő ügyeket mindig időben konzultálják az ott élő polgárokkal és a döntésekről is nyújtsanak korrekt tájékoztatást.

Az idei önkormányzati választásokon negyvennel több polgármestert sikerült pozícióba juttatniuk, mint négy évvel eze-lőtt. Első pillantásra ez nagy sikernek látszik, de egyes elemzők szerint sok kis településen nyertek, míg néhány, a magyarság szempontjából fontos várost elveszítettek. Készültek már erre vonatkozó elemzések?

Mi elsősorban azt tartjuk nagyon nagy eredménynek, hogy néhány olyan városban, ahol a magyarság nem alkotja a lakosság többségét, az RMDSZ jelöltje nyerte a választásokat. Itt említeném a megyeszékhely Szatmármémetit, ahol 40 százaléknyi magyar él, vagy Szászrégent 28,8 tizednyi magyarsággal, ami azért is példaértékű, mert ez a város volt az, ahonnan 1990-ben a magyarellenes pogrom elindult Marosvásárhely felé. Ilyen kisváros még Margita a román–magyar határhoz közel. Teljesen egyedi példa Zsomboly is az ország nyugati csücskében, mert ott 15 százaléknyi magyarság mellett 65 százaléknyi támogatottsággal nyert a jelöltünk. Ezek a sikertörténetek, de természetesen, beszélnünk kell a kudarcainkról is. Az egyik legfájóbb Marosvásárhely, ahol nem sikerült visszaszereznünk a polgármesteri széket, bár a helyi önkormányzatban megőriztük a többségünket. A másik fontos település, ahol az RMDSZ veszített, Székelyudvarhely és különösen szomorú dolog, hogy itt magyar–magyar szembenállásról volt szó, amelyből Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke került ki győztesen.

A Magyar Polgári Szövetséget az önkormányzati választások előtt nem jegyezték be, mivel nem tudta igazolni, hogy a törvény által előírt tagszámmal rendelkezik. Jelöltjeik ezért függetlenként indultak, de ha a parlamenti választásokig sikerül összegyűjteniük a támogató aláírásokat, komoly szavazatelvonó tényezőt jelenthetnek. Készül erre az eshetőségre valamilyen taktikával az RMDSZ?

Mindenekelőtt fontosnak tartom elmondani, hogy az erdélyi magyarság keretében nincs szakadás. A Magyar Polgári Szövetségben olyan emberek igyekeznek láttatni magukat, akik az RMDSZ-ben sosem voltak különösebben tevékenyek, vagy a saját mércéjük szerint elég sikeresek. Az önkormányzati választások eredménye egyértelműen azt igazolja, hogy az erdélyi magyarok tudják, kik dolgoznak értük, már évek óta. Országos szinten több szavazatot kaptunk, mint 2000-ben, és szerintem ez a cáfolhatatlan tény mindent elárul.

Annyira jelentéktelennek tűnik az RMDSZ politikusainak szemében ez a vetélytárs, hogy úgy gondolják, nem is érdemes foglalkozni vele?

Természetesen, nem becsüljük le a polgári szövetség lehetőségeit, főleg hogy bizonyos magyarországi körökből is hathatós támogatást kapnak. Sajnálatosnak tartom, hogy az anyaország egyes közéleti szereplői befolyásolni igyekeznek az itteni folyamatokat, mert azt, hogy a volt kormányfő az Európai Néppárt alelnökeként a 98 százalékban magyar többségű Székelyudvarhelyre megfigyelőket kér, Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre pedig nem, aligha lehet mással magyarázni. Kívánatos, hogy Magyarország figyeljen a határon túli magyarokra, de minden ottani politikusnak tudnia kell, kik az adott magyar közösség legitim képviselői. Ezt az íratlan szabályt most néhányan megszegték és nyíltan részt vettek a velünk szembenálló Magyar Polgári Szövetség kampányában, ami véleményem szerint súlyos vétség a politikai etikett ellen. Ezek az emberek, akik ma a polgári szövetség színeiben szerepelnek, valamikor az RMDSZ-ből indultak, de egy másfél milliós közösség képviselőit nagyon nehéz egy szervezetben tartani. Ez csak úgy lehetséges, hogy nem egyfajta ideológia mentén elkötelezett pártot, hanem nagyon sokszínű szövetséget működtetünk, és megpróbálunk minden véleménynek helyet adni. Mégis akadnak, akik az egyéni érdekeiket és ambícióikat nem tudják megvalósítani a szövetségen belül, és velük egy idő után nem lehet együtt dolgozni. Elképzelhetetlen például számunkra az együttműködés az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökével, Tőkés Lászlóval, aki román bíróságon perelte be a szövetséget. Egy bizonyos határt kisebbségi magyar nem léphet át, és ezért mi nem abból a szemszögből látjuk a helyzetet, hogy itt két egyenrangú vetélytársról lenne szó. Romániában csak egy legitim politikai szövetség létezik, amely bírja a magyar választók bizalmát, és emellett vannak különböző, létjogosultsággal nem rendelkező szakadár próbálkozások. Míg utóbbiaknál sokszor sem a programmal, sem a belső struktúrával nem lehetünk tisztában, az RMDSZ olyan egyedülálló jelöltállítási rendszert működtet, melynek keretében a tavaszi hónapokban kétszázezer magyar ment el az általunk meghirdetett előválasztásra. Ezen a választáson mindenki részt vehetett, a lehetőség a Magyar Polgári Szövetség tagjai számára is adott volt.

A Magyar Polgári Szövetség leghangsúlyosabban emlegetett célja az autonómia, valamint a kettős állampolgárság elérése, és a közvélemény-kutatások szerint az erdélyi magyarok nagy többsége egyetért ezzel a törekvéssel. Erre mi az RMDSZ válasza?

Az, hogy az autonómia nem attól lesz, hogy valaki Székelyudvarhelyen kikiáltja. Az autonómia attól lesz, hogy a román parlament bizonyos közjogosítványokat olyan megválasztott testületeknek delegál, amelyek bírják a közösség bizalmát. Ehhez román partnerek és román törvények kellenek, és arra is felhívnám a türelmetlenek figyelmét, hogy ez nagyon hosszú folyamat. Európában eddig még mindenhol évtizedekig tartó munkára, nagyon sok apró lépésre volt szükség ahhoz, hogy autonómia jöjjön létre, és az RMDSZ pontosan ezt teszi törvényről törvényre, az anyanyelvhasználattól a közigazgatási szférán át, az igazságszolgáltatásig. Mi nem Potemkin-falut akarunk, hanem először azt az intézményrendszert szeretnénk kialakítani, amelyre aztán építhetjük a közösségi autonómiát, mert az egész csak így működhet. Lassan, de közeledünk a cél felé, hiszen Romániában még 1996-ban is elképzelhetetlenek voltak a kétnyelvű feliratok, vagy az, hogy a bíróságokon használhassuk az anyanyelvünket. Ma ez mind valóság. Sőt, a törvény azt is tartalmazza, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség jelentős arányt képvisel, az illető kisebbség nyelvét ismerő tisztségviselőt is alkalmazni kell a hivatalokban. A tapasztalataink és a közvélemény-kutatásaink is azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok 80 százaléka elégedett azokkal a lépésekkel, amelyeket az RMDSZ tesz az autonómia irányába, de sokkal fontosabb kérdésnek tartja a mindennapi problémákat – a szociális gondokat, a munkanélküliséget, a fiatalok elvándorlását és a lakáshiányt. A kettős állampolgárság kérdéséhez pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nem Romániában fog eldőlni, hanem Magyarországon.

Az, hogy az elvándorlást nem sikerült megállítani, nem azt jelenti, hogy a fiatalok elégedetlenek az RMDSZ „lassú lépések politikájával”?

Őket elsősorban a jobb megélhetés utáni vágy viszi külföldre és ez nem magyar specifikum, mert a román lakosság szociális helyzete sem jobb. Természetesen, egy kisebbséget mindig érzékenyebben érint a fogyatkozás, és Romániában az 1992-es és a 2002-es népszámlálás között 189 ezerrel csökkent a magyarok létszáma. Bár az utóbbi években némileg csökken a kivándorlási tendencia, teljesen csak akkor fog megállni, ha itt ugyanannyi munkával éppolyan színvonalon élhetnek a fiatalok, mint a célországokban. Ez még messzebb van, mint az ország 2007-re várható EU-csatlakozása, de én bízom benne, hogy a javuló társadalmi közérzet és a szaporodó külföldi befektetések komoly marasztaló erőt jelentenek.

A közvélemény-kutatások e-redményei alapján nem lehet arra számítani, hogy a mostani kormánypárt újra megnyeri a választásokat. Amikor a választási kampány stratégiáját dolgozták ki, nyilván arról is szó esett, melyik román párttal tudják elképzelni az együttműködést.

Az RMDSZ 1996-ban kezdte el azt az utat járni, amely végül modellé vált a Kárpát medencében: kisebbségi szervezetként kormányzati szerepet vállalt. 1996 és 200 között egy többpárti, jobbközép koalíció része voltunk, 2000-től pedig a kormányzó szociáldemokratákkal a parlamenti támogatásról kötöttünk megállapodást. Ezek a tapasztalatok azt vetítik előre, hogy a demokratikus Romániában bárki nyeri meg a választásokat, kiszámítható partnerre számíthat az RMDSZ-ben. Ez nem attól függ, hogy a parlamenti többség szociálemokrata vagy liberális irányultságú lesz-e, hanem attól, sikerül-e a programunkat oly módon egyeztetnünk velük, hogy a mi céljainkat is felvállalják. A tapasztalatainkat egyébként a kezdettől fogva megosztottuk a felvidéki, kárpátaljai és vajdasági magyar párttal is, hiszen ők ugyanazokkal a problémákkal találkoztak. Országonként u-gyan mások a nevek és az időpontok, de bizonyos problémák szinte jelenségszerűen ismétlődnek, és ezek megoldásánál a politikában is jól jön, ha olyasvalakihez fordulhatunk, aki már megélte az adott szituációt. Ráadásul az is biztos, hogy egymástól önzetlen tanácsokat kapunk, hiszen politikai érdekek nem játszanak közre.

Az egy dolog, hogy a választások után miben állapodnak meg, de a partnerek szavahihetősége mindig csak az adott krízishelyzetekben mérhető le és e téren nyilván az RMDSZ tapasztalatai sem túl jók. A jövőre nézve próbálják valahogy bebiztosítani magukat?

Persze, az elmúlt évek tapasztalatai alapján már az esetleges koalíciós vagy együttműködési szerződésbe is próbálunk beépíteni bizonyos garanciákat. De mások lépéseit nem, vagy csak részben láthatjuk előre, ezért a legfőbb érvünk továbbra is az lesz, hogy mi mindig minden helyzetben álljuk a szavunkat. Nyár közepéig minden közvélemény-kutatás a jelenlegi kormánypárt győzelmét vetítette előre, az ő módszereiket legalább már ismerjük, de a választásokig még változhat a helyzet. Az energiaárak komoly emelése inkább az ellenzék malmára hajtja a vizet, a nagy kérdés valószínűleg az lesz, mennyire tudja a kormány ezeket a kiadásokat a leginkább rászoruló családoknál szociális juttatásokkal kompenzálni.

Vagyis a választási kampány fő témája már nem a magyarellenesség, hanem szociális és gazdasági kérdések lesznek?

Igazi, Romániára eddig jellemző nacionalista kampány az önkormányzati választások előtt sem volt, az embereket ma már sokkal jobban érdekli a saját megélhetésük, mint az üres szólamok. Nagyon fontos változásnak tartom, hogy a Nagy Románia Párt, amely a 2000-es választásokon 20 százalékot ért el, most csupán a szavazatok 8 százalékát szerezte meg. Ezek a szavazók nyilván valahová elmentek, és nem lettek belőlük egyik napról a másikra magyarbarátok, de amint kultiválódik a román közélet, úgy válik majd egyre jelentéktelenebbé a véleményük és remélhetőleg a befolyásuk is. És lehet, hogy szentségtörésként hat, amit most mondok, de amint a román nacionalista erők a perifériára szorulnak, úgy lesz egyre nehezebb szavazatokat szereznie az RMDSZ-nek is, mert ahol nagy a külső nyomás, ott mindig összetartóbb egy etnikum. Lassan Romániában is programok és célok, nem pedig nemzetiségi hovatartozás alapján fognak választani az emberek -–ezt mutatta most Szatmárnémeti, Margita és Szászrégen példája -– ezért kell az eddiginél még jobban figyelnünk választóink életkörülményeinek javítására. Komoly feladat számunkra, a közösségi jogok még jobb érvényesítése, valamint a szociális, megélhetési problémák tartós és nem csak ideiglenes megoldásának keresése.

Az eddig elhangzottakból is az tűnik ki, hogy lejárt az az idő, amikor az erdélyi magyarságnak a szimbólumait, a kolozsvári Mátyás-szobrot, az aradi Szabadság szobrot, az iskoláit és a templomait kellett megvédenie. Innen kezdve hétköznapi gondokról, munkahelyekről, adókról, lakástámogatásról lesz szó, és aki többet kínál, az több szavazatot visz el. Felkészült erre a korszakváltásra az RMDSZ?

Azzal, hogy teljesen lejárt volna a szimbólumok kora vitatkoznék, mert szerintem minden közösségnek – főleg, ha az kisebbségben él – szüksége van a saját jelképeire. Ezek kapaszkodókat jelentenek, lelkesítenek, összefognak, de tény, hogy a megmaradáshoz és a méltó léthez ma már nem elég a múltra hivatkozni. Ahhoz, hogy jövőnk legyen ezen a tájon, a jelen nagy kérdéseire is meg kell találnunk a válaszokat, és megmutatnunk, hogy a parlamenti képviseletünk nem cél, hanem eszköz valaminek az eléréséhez. Most az EU-csatlakozás, az ország gazdasági fellendítése, külföldi befektetések megnyerése a legfontosabb, és e tekintetben külpolitikai szempontból sem mindegy, milyen képviselte és szerepe lesz a magyarságnak a román parlamentben. Jelenleg a felsőházban 11 szenátorunk, az alsóházban pedig 27 képviselőnk van, ha ezt az eredményt meg tudjuk ismételni – ami azt jelentené, hogy újra a szavazatok 6 százalékát sikerül begyűjtenünk – akkor elégedettek leszünk.