A méz mellett ott a fullánk

Méhdongás nélkül méz sincs. Sőt, rövidebb-hosszabb távon az is megtörténhet, hogy ha az emberiség kipusztítja a méheket, nélkülük élet sem lesz a Földön... Jókay Tibor évtizedek óta méhészkedik, 15 éve hivatásszerűen. Zselízen, a méhészfarm szellős ámbitusában beszélgetünk.

Mérnök úr, ön mivel édesíti a reggeli kávéját, teáját?

Mézzel. Amióta méhekkel foglalkozom, és annak lassacskán negyven esztendeje, a mi családunk mézet használ.

A foglalkozásszerű méhészkedés elkötelezettség kérdése?

Inkább elhivatottság dolga. Atyai nagyapám a múlt század derekán a zsitvagyarmati efsz méhésze volt. Gondolom, rátermettségben az ő génjeit örökölhettem. Ráadásul méhészcsaládba nősültem, így ez a munkálkodás az élethivatásommá vált.

Május végén első ízben hirdették meg a méhek világnapját. Miért fontos globálisan is a méhecskékre irányuló kiemelt figyelem?

Mert az emberiség élelmiszerellátásában a napjainkban tömegesen pusztuló méhek szorgoskodásának kulcsfontosságú szerep jut. Valószínűleg kevesen tudatosítják, hogy a piacon megjelenő élelmiszereknek jóval több mint hatvan százaléka a méhek munkája nélkül hiányozna a boltokból. Ezért nyugtalanító a modern agrárgazdaság intenzív vegyszerhasználata. Éppen ezek miatt az agresszív szerek miatt már legalább két évtizede tapasztalható világjelenség a méhcsaládok riasztó méretű elhullása. A méhek ugyanis a szervezetükbe kerülő és a számukra feldolgozhatatlan idegen anyagoktól elpusztulnak. Az élelmiszeripar fenntarthatóságát alapvetően segítő méhészet pedig, az egyre súlyosodó gondok terhe alatt előbb-utóbb végzetes válságba sodródhat. Ki kell mondani, le kell szögezni: a kémiai szereket erőltető modern mezőgazdaság világszerte öli a méheket!

A tömeges méhhalál intő üzenete, hogy az ember jóvátehetetlenül rombolja-roncsolja környezetét?

Igen. És továbbra sem veszi komolyan a kialakult helyzet valós veszélyeit. Az élelmiszer-termelést a mezőgazdasági nagytőke irányítja, illetve a haszon utáni hajsza mozgatja. Manapság a minél olcsóbban, minél kevesebb munkával kitermelt, minél több élelmiszer stratégiai fegyver lett. A méhek világszerte látható pusztulása azonban fölveti azt a kérdést, hogy meddig lehet ezt büntetlenül művelni. Albert Einstein, a nagy fizikus és természettudós már az 1950-es évek elején arra figyelmeztetett: az utolsó méhecske elpusztulása után négy-öt évvel az emberiség szintén kihal! Szóval nincs az a szupertechnológia, amely képes lenne pótolni az aktív méheket.

Írásokat lehet olvasni arról, hogy a drónok elve alapján műméheket próbálnak kiagyalni.

Szerintem ez meddő utópia. A növényeket látogató méh a természetben bárhová, a gép számára elérhetetlen helyekre is bebújik. Arról már nem is beszélve, hogy a méheknek egyetlen kiló méz kipergetéséhez akár ötmillió virágot kell meglátogatniuk. Egy-egy méhcsaládból márciustól augusztus végéig mintegy harmincezer egyén röpül ki. Körülpásztázzák a környéket, és saját alapélelemként felhalmozzák az összes nektárt és virágport. Az előbbi a mozgásukhoz szükséges energiát, a virágpor a fehérjét, a vitaminokat meg az ásványi anyagokat nyújtja nekik.

Rengeteg szó esik mostanában a klímaváltozással járó veszélyekről is. Ön eddig ezt a tényt nem említette az aggasztó méhpusztulást előidéző okok között. Merthogy?

Tagadhatatlan, ez szintén közrejátszik a méhcsaládok számának megcsappanásában. De a kíméletlen vegyszerezés átgondolatlan kártékonysága, szerintem, legalább 50 vagy még nagyobb százalékarányban pusztítja a méheket. És a vegyszerek okozta ártalmakat képtelenek leküzdeni. A klímaváltozás is szegényíti a méhlegelőt, de az ott kivesző növények helyett délről mégiscsak ideszoknak hozzánk a szárazságtűrőbb fűfajták és más növények. Tény persze, hogy itt a Garam mente több helyén is hiányoznak már bizonyos virágporban gazdag növényfajták.

A méhtársadalom sokkal idősebb az emberiségnél: jelenlétét tizenötmillió esztendőre becsülik. Miért pont most érkezett el az Einstein által is szóba hozott méhpusztulás veszélye, a krízis?

Én úgy tudom, a legújabb kutatások akár százmillió évet is említenek a mai formájukban ismert méhekkel kapcsolatban. Ilyen tengernyi idő alatt nyilvánvalóan sok minden lejátszódott a Földön az éghajlatváltozás, illetve a természet alakulásának különböző fázisaiban; azt azonban tárgyilagosan látnunk illene, hogy a méhecskék az évmilliók során nem találkoztak az ember ilyen mérvű romboló, természetkárosító tevékenységével, a kémiai anyagok rontó hatásaival, az idegen és szintetikusan gyártott szerek tömkelegével – így mindez számukra mind a mai napig ismeretlen és akceptálhatatlan maradt.

Az ágazat gondjait sorolva talán érdemes a hazai méhészet kapcsán pár adatot is felhozni.

A rendszerváltás előtt a csehszlovák méhészet célja az egymillió méhcsalád kinevelése, telepítése volt. Ötszázezer a cseh országrészben és ugyanennyi nálunk. Akkoriban Szlovákia már a kitűzött cél közelében járt, hiszen a nyilvántartásban 480 ezer méhcsalád szerepelt. Jelenleg viszont 240 ezernél tartunk, a visszaesés tehát számottevő. Egy-egy méhcsalád átlagos évi hozama 12 kiló valódi méz, noha szakszerű és gondos munkával ennél azért sokkal jobb eredmény is elérhető. Természetesen a garantált minőséget is megőrizve.

Úgy tudni, a szegényes nyugdíj vagy a csekély bér kiegészítéseként egyre többen próbálkoznak a méhészkedéssel. Ez törvényszerűen – akár egy gyorstalpaló kurzust elvégezve is – a szakma fölhígulását jelenti. Miként lehet így megbízni a háznál kínált mézek jó minőségében? Mert nyilván az itteni méhészek között is akadnak „csavarosabb” eszűek...

Nem árt a kínált méz eredetét ismerni, illetve a méhész szakmai hátterét is, megtudni valamit a referenciáiról. A helyszínen lehetőleg két helyre kell bepillantani: először az udvarra, hogy ott rend és tisztaság van-e, utána a pergetőhelyiségbe, ahol szintén érdemes kissé körülnézni. És okos dolog frissen pergetett mézet kérni. Első alkalommal kisebb mennyiséget venni, és ha az ember nem csalódik, aztán akár törzsvásárlóvá válni.

A méz megbízható minősége végett tanácsos arra törekedni, hogy valakinek úgy legyen saját méhésze, mint kedvenc pincészete vagy privát orvosa? Különösen, ha az illető színre, emészthetőségre, savgerjesztésre, fehérjetartalomra ügyelve vásárol.

Miért ne, hiszen a mézvétel is gyakran fokozott fogyasztói igény kérdése, habár minden valódi, érett méz értékes. És 10-15 fokon, tehát hűvös, sötét helyen tárolva egy évtized múlva is ugyanaz lesz a biológiai értéke az emberi szervezet részére, mint ma.

Mi a véleménye a multik üzletláncaiban kapható mézről?

Az üzletláncok a szlovákiai piacon évente három-négy ezer tonna különböző eredetű és különféle minőségű mézet értékesítenek. De ha a kiszemelt „ibrik” címkéjén olyasmi áll: mézkeverék az Európai Unió országaiból, az EU-n kívüli és a trópusi országokból – azt tegye vissza a polcra, és hamarjában vegyen akár csak frissen illatozó vajaskiflit. Mert akkor a kukoricaszörppel is megbolondított „szinténméz” helyett legalább tudni fogja, hogy mit eszik.

A riasztó méhpusztulás és a mézpancsolás szegről-végről rokongondok. Ebből a nézőpontból mennyiben tartja bosszantónak, hogy Szlovákia a minap – 2013 után már másodszor! – nem szavazta meg a méregerős permetezőanyagként használt neonikotinoidok uniós szintű betiltását?

A bosszantó erre enyhe kifejezés. Tudniillik ezzel a vegyi anyaggal már tilos a gabona és a repce csáválása. Ezért logikátlan, hogy Szlovákia nem támogatja a neonikotinoiddal való permetezést tilalmát. Használatával ugyanis nemcsak a gaz tűnik el, hanem a méhek százezrei is elhullanak.

Ezzel szemben például Angliában, ahol a terep engedi, óriási virágsávokat telepítve „megterítenek” a méheknek. Vagy Ausztriában a kerti gyepben is az odatelepített százszorszép dívik!

Mondjam, hogy ők nyilván kulturáltabbak?

Nálunk a mezőgazdasági ökológia sokadlagos kérdés?

Ebben a tekintetben 1989 óta valamennyi pártgarnitúrában csalódtam. Jobbára csak elboronálni és nem megoldani igyekeznek a gondokat. Én az Európai Parlament képviselőiben sem tudok megbízni, ott is sok minden már jó előre, a kulisszák mögött eldől, ami a nagyberuházók és az agrárbárók érdekeit segíti. Rajtuk nem fog ki szinte semmi tiltás, íróasztalukban ott az újabb meg újabb kész tervek, hogy majd mikor melyik hozza nekik az ilyen-olyan utakon szerzett nagyobb profitot.

Borúlátóan ítéli meg a hazai méhészet jövőjét?

Szakmai szempontból, akárcsak Nyugat-Európa több országában, nálunk is a családi méhészfarmoké lenne/lehetne a jövő. Úgy, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődhessen a méhészkedés hagyománya és tudománya. Persze az ágazat legeslegfontosabb kérdése: világszerte mi történik, mi lesz a méhekkel?! Mert ez csakis rajtunk múlik.

Beleértve a politikusokat. Elvégre ismert a közmondás: ne higgy az olyan politikusnak, akinek méz csorog a szájából! Egyetért?

Egyet. Totálisan.