Belgrád a válság óráiban

Belgrád. Délután egy óráig a rendes kerékvágásban zajlott az élet Szerbia fővárosában, akkor kezdtek csordogálni az első hírek a Zoran Djindjics elleni merényletről. Az állami adó két csatornája, valamint a kereskedelmi tévéállomások fokozatosan váltottak át a meghirdetett műsorrendről a rendkívüli hírfolyamra, ám a fővárosiak közül a legtöbben, különösen akik két óra után a munkahelyükről indultak haza, egyáltalán nem tudták, mi történt. A várost a rendőrség ekkorra már lezárta, a forgalmasabb főutakon azonnal megkezdődött a gépjárművek tüzetes ellenőrzése. A közlekedés így lehetetlenné vált, óriási káosz alakult ki, a feszültséget pedig fokozta, hogy az elnök halálhírét hivatalosan csak jóval később jelentették be. Az egyszerű polgárok mélységes megdöbbenéssel vették tudomásul a történteket, ami rendkívül aggasztónak tartják a jövőt. Különösen a fiatalok tartanak attól, hogy visszatérhetnek a Milosevics nevével fémjelzett sötét idők, egy történész pedig párhuzamot vont a mostani, valamint a II. Sándor szerb király ellen 1934-ben elkövetett merénylet között.

Egy enyhüléssel, reménnyel teli időszak után ismét a szorongás vált úrrá a városon. És az országon.