Jelentés egy boldog Sulilesőről – A pozsonyi Duna utcai alapiskola nyílt napja a Sulileső

Egy hatéves gyermek még önfeledten játszik, kedvvel megy az óvodába, egyre kevésbé szereti a délutáni alvást, s jó esetben egyre többet emlegeti az iskolát. Ő még nem sejti, milyen nagy fordulatot vesz az élete a szeptemberi iskolakezdéssel. De nemcsak az ő életében fognak hamarosan bekövetkezni nagy változások, hanem a családéban is. A szülők ezt pontosan tudják, és egy csomó félelem, kétely, kérdés merül fel bennük egyrészt az iskolaválasztással, másrészt az iskolába lépéssel kapcsolatban. Ez várakozással teli időszak, amelyet nem az aggodalmaknak kellene meghatározniuk, hanem egy másik életszakaszba átlépésre való békés, nyugodt felkészülésnek.

Világjárvány ide, Covid oda, az alapiskola nyílt napjáról nem voltunk hajlandók lemondani már csak azért sem, hogy ezeket a félelmeket eloszlassuk. Tudtuk, a szülők és persze az iskolába készülő hatévesek részére is fontos, hogy beleshessenek abba az iskolába, amely akár 13 évre is második otthonukká válhat. Nem mindegy, milyen kép alakul ki arról az oktatási intézményről, amelynek a szülők bizalmat szavaznak. Személyesen jelen szituációban nem tudtuk fogadni leendő kiselsőseinket, azok szüleit, nagyszüleit, de az online tér kínálta lehetőségeket nem vetettük el, és 2021. április 8-án a számítógépek képernyői elé szegeztük őket.

Délután négy órakor elindult a csetszobában egy félperces üzenet Pék Judit tanítónő tolmácsolásában arról, miért írassák magyar iskolába a szülők gyermeküket: ott nincs szorongás attól, hogy nem értené a gyermek, amit mondanak neki, önfeledt, felszabadult lehet. Morvay Katalin igazgatónő a jelenlévők üdvözlése után képzeletben végigkísérte a szülőket az iskola épületében, bemutatva nem csupán az eszközöket, a felszereltséget, hanem a szakmaiságot, a felkészültséget, a rátermettséget, az otthonosságot is. Három kiselőadással készültek a kollégák. Horák Katalin iskolapszichológus az iskolaérettség 4 szintjének jellemzőin keresztül figyelmeztetett, hogy mindez nem összekeverendő az iskolai alkalmasság fogalmával. Az inkluzív (segítő) szakcsoport vezetője, Kása Ildikó speciális pedagógus és a csoport másik tagja, Bottyán Nikolett a tanulási zavarokról, nehézségekről, azok kezelési lehetőségeiről beszélt. Megnyugtatták a szülőket, hogy iskolánkban egy csapat szakember figyeli a tanulókat, s már az első tüneteknél jeleznek, megkezdik a fejlesztést, mert az idő ebben az esetben is nagy úr: a korai fejlesztés egy csomó részképességhiányra gyógyírt jelent, de a család, a szülő együttműködése elengedhetetlen a jó eredmény elérésében. A minielőadások sorát Pék Judit pedagógus, a módszertani bizottság vezetője zárta, aki egyenesen a gyermekeket szólította meg, átvedlett Jutka nénivé, oda is csalogatta a képernyőkhöz őket, és az ő nyelvükön mutatta be azt a munkát, amely az alsó tagozaton folyik. Ebbe nemcsak a tanulás, hanem a szakköri tevékenységek, a délutáni napközis foglalkozások, a versenyek, a programok is beletartoznak, és teszik színessé, vonzóvá a tanévet. Mi nem felejtjük, és Malala Yousafzai gondolataival teljesen egyetértünk: egy könyv, egy toll, egy gyerek, egy tanár megváltoztatja a világot.

A nyílt nap programja innentől kezdve interaktívvá vált, mert a szülők bekapcsolódhattak, kérdezhettek, hozzászólhattak, véleményt nyilváníthattak. Jöttek is a kérdések, a jelenlévő pedagógusoktól, szakemberektől pedig a válaszok, amelyek bizonyára kielégítették őket, mert nemcsak a gimnázium online nyílt napján hangzott el az egyik szülő szájából, hanem itt is: ha most lennék hatéves, nagyon szeretnék az iskolájukba járni. Ennél szívet melengetőbb dicséretek már csak azon szülők (köztük szlovák anyanyelvű anyuka is) mondatai voltak, akik jelezték maximális elégedettségüket a tanító nénik munkájával, mert gyermekeik miattuk szeretnek iskolánkba járni, miattuk lépik át boldogan nap mint nap az iskola küszöbét.

A hatéves kisgyermekek szülei iskolaválasztásra készülnek. Ne feledjék, hogy gyermekük sorsa, jövője a kezükben van, egy életre szóló döntést hoz(hat)nak! Az anyanyelv öröklött vagyonunk. Ahogy kerítést vonunk a házunk köré, ahogy zárat teszünk az ajtóra, ahogy bankban helyezzük el megtakarított pénzünket, ahogy a garázsba állunk be kocsinkkal, az anyanyelvünket miért ne óvnánk? A magyar nyelv számára az anyanyelvi oktatás jelenti a maximális és egyetlen védelmet. Nem döntés kérdése: a magyar anyanyelvű gyermek helye magyar iskolában van.

Iró Erzsébet igazgatóhelyettes