Tényleg ehetetlen a menzai étel?

A lányom nem akar étkezni az iskolai menzán, mert azt mondja, fogyaszthatatlan ott az étel. Mit ajánl a pszichológus, mivel győzzem meg a lányom, hogy mások is megeszik a szakácsnők főztjét, akkor ő is fogyassza el?

Jelige: Iskolai étkezde

Először annak nézzen utána, hogy otthon mindent megeszik-e, vagy odahaza is szokott válogatni. Ha például a szervezet nem tud megbirkózni valamilyen anyaggal, képtelen azt felbontani és hasznosítani, akkor az ember kerüli az olyan ételeket, amiben ez benne található, nincs rá gusztusa, rosszul érzi magát, ha mégis megeszi. Ha ilyen ok miatt nem eszi a iskolai menza szakácsnőjének a főztjét, akkor kezeltetni kell.

Az otthoni ízek bizonyára mások, mint az iskolaiak, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszak is. Próbálja megtudni a lányától, szerinte miért ehetetlen az az étel? Nem főzik meg puhára? Rossz, kellemetlen számára az illatuk? Olyan fajták az ételek, amiket eddig nem evett, s nincs bizalma az idegen ízek iránt?

Nem kizárt az sem, hogy ön rontotta el a lánya étkezési szokásait, mert azt főzött neki, amire gusztusa volt, s ha valamit nem evett meg, nem volt gond, mert akkor kapott más ételt. Nem ártana megtudni a többi tanulótól, tényleg ehetetlen-e az étel. Lehet, hogy a diákok zöme szintén ehetetlennek találja az ebédet? S ha nem, akkor vajon hol lehet a hiba? Csak az ön lánya ennyire válogatós? Ha nem eszi meg az ebédet az iskolában, akkor mit eszik és miért? Van annyi pénz nála, hogy máshol jóllakhasson, vagy otthon mindig található főtt étel is a hűtőben?

Az sem kizárt, hogy sikk meg nem enni az ebédet, s elmenni egy pizzériába vagy más menő helyre. Azok, akikkel barátkozik, ezt így tartják jónak, s ő sem akar kirekesztődni a csoportból, hát inkább alkalmazkodik újabbnál újabb ötleteikhez. Ha kap is elegendő zsebpénzt, ő is vehet magának más ételt, azért beszélje meg vele, hogy akkor kidobott pénz az, amit az iskolai étkezdébe befizetnek.

Ha ön is úgy találja, hogy lányának komoly érvei vannak az iskolai menza ételei ellen, közösen hozzák meg a jó döntést, azt a megoldást, amit ön is elfogadhatónak tart, és a lánya is úgy érzi, ebben a döntésben benne van az ő elhatározása is. Remélem, ha komolyan elmondja aggodalmait, hogy mennyi veszélye van annak, ha a fejlődő szervezet nem kapja meg a szükséges tápanyagot, ami akár maradandó károsodást is előidézhetne a szervezetében, a lánya megérti, hogy elsősorban egyedül csak saját magával tol ki, ha helytelenül táplálkozik. Még a tanulás sem megy annak, akinek állandóan korog a gyomra. Ha hiányoznak bizonyos vitaminok és nyomelemek, figyelni sem tud, romlik az emlékezőképesség, ami mind csökkenti a tanulás színvonalát.

Remélem, a lánya van annyira értelmes, hogy tudatosítsa, ahhoz, hogy élhessen, ennie kell.

Dr. Hadas Katalin pszichológus