Számítógép előtt eltöltött idő

Jelige: Mániás.

Mindent csak mértékkel szabad csinálni, ha valamit eltúloz az ember, annak kárát látja. Egy 10 éves gyereknek még sok mozgásra van szüksége, nem szolgálja az egészségét, ha folyton folyvást csak a számítógép előtt ül. Pontos recept nem létezik rá, de én igazat adok Bill Gates-nek, aki gyermekeinek napi 45 percet engedélyez. A gyerek így megtanul bánni az idejével, kitűzi a célt, mikor mit szeretne megnézni az interneten, mikor melyik játékot szeretné játszani. Talán nem árt egy házi órarendet készíteni az otthon töltött délutáni és esti órákra, s ezt amennyire csak lehetséges, be is tartani. Bizonyára akadnak majd kilengések is, de legalább van mihez tartania magát a gyereknek, s némiképp megtanulja kordában tartani saját viselkedését.

Valószínűleg eleinte berzenkedni fog ellene, de ha ön kitart az elképzelései mellett, akkor idővel hozzászokik, s később hálás lesz önnek azért, hogy ezt képes volt végrehajtani. Jó időbeosztással sokat elérhet még az életben, de ha már most azt szokja meg, hogy teljesen mindegy, hogy napi 4 vagy több órát tölt a számítógép előtt, ez később durván visszaüt. Ahogy nő a gyerek, úgy nő az iskolai feladatok száma is, s ha erre nincs felkészülve, elnyelik a feladatok. Aki nem tud megállj-t parancsolni saját magának, az félig elveszet ember. S mint tudjuk, a számítógépes játékok is függőséghez vezetnek, ami komoly erőfeszítésbe kerül, és külön gyógymódot igényel, hogy meg tudjon szabadulni tőle az ember. Sokkal egyszerűbb kikerülni a függőség kialakulását, mint aztán később több hónapig tartó leszoktatáson részt venni.

Beszéljék meg a gyerekkel, hogy milyen hátrányai lehetnek abból, ha eltúlozza a számítógépezést. Miért fontos az, hogy mással is foglalkozzon, másfajta játékokkal is játsszon, sportoljon, mozogjon. Az okos gyerek megérti és belátja, hogy ezek az érvek valóban az ő javát akarják. Nem mindig az a jó, ha engedjük a gyereknek, hogy ő döntse el, mit akar. Vannak olyan helyzetek az életben, amelyben a gyerek nem tud jó döntést hozni, s rossz az a szülő, aki engedi, hogy gyermeke a vesztébe rohanjon. A gyerekeknek szükségük van a szülői felügyeletre, arra, hogy valamit rosszul csinálnak, s nem csak akkor, amikor kialakult a függőség, vagy rossz társaságba keveredtek. Szülőnek lenni sokszor nem is olyan könnyű feladat. Tudomásul kell venni, hogy meg kell tanulniuk néha nemet mondani a saját gyereküknek is. Ahhoz, hogy a gyerek ezt ne vegye kitolásnak, magyarázatot kell fűzni, s érvekkel kell alátámasztani, miért teszi ezt vagy azt. Ha a gyerek kellő magyarázatot kap a tiltáshoz, akkor nem azon fog spekulálni, hogyan is járhatna túl az szülők eszén és figyelmén, mikor jön számításba az a süket idő, amikor oda lehet osonni a számítógéphez és egy jót játszani rajta, hanem tudomásul veszi, ez most még nem való neki. Remélem, a kisfia van annyira értelmes, hogy felfogja, árnyoldala is van a számítógépezésnek, s balga az, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni. Dr. Hadas Katalin pszichológus