„Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét elnyomni”

A szervezőknek nem titkolt szándékuk volt, hogy iskoláinkban a tehetséggondozás még eredményesebb legyen, szakmailag és szervezésileg is segíteni kell az ez irányú tevékenységet folytató kollégák munkáját. Így a magyar iskolák a célirányos és következetes tehetséggondozással is bizonyíthatják létjogosultságukat.

A továbbképzés célja volt, hogy a különböző közoktatási intézményekben dolgozó, közismereti tárgyakat oktató pedagógusokat felkészítse a tehetségazonosítás és a tehetség, tanácsadás elméletének és gyakorlatának témakörében. A kitűnő előadók, akik nagy szakmai tapasztalattal rendelkezntek – Páskuné Kiss Judit, Orosz Róbert, Dr. Balogh László, Mező Ferenc, Bóta Margit, akik az egyetem pszichológiai tanszékének oktatói. Arra törekednek, hogy képesek legyünk a tehetségazonosítás és tehetség tanácsadás megtervezésére, megvalósítására a saját szakterületünkön. Pontosabban rendelkezzünk megfelelő ismeretekkel és gyakorlati jártasságokkal a tehetségazonosítás tervezésének és megvalósításának területén, képesek legyünk a tehetségazonosításhoz szükséges elméleti modell, vizsgálati módszerek és -eszközök, válogatási modellek kiválasztására és/vagy kidolgozására, illetve a tehetségazonosítás folyamatának megszervezésére. Tudjuk iskolai és/vagy iskolán kívüli szervezeti formában a tehetség tanácsadó szolgáltatást megszervezni, és nyújtani a diákok, szülők, pedagógusok számára. Külön élmény volt, amikor Dr. Czeizel Endre professzor előadásában a tehetségesség genetikai megközelítéséről hallhattunk.

Miben áll a tehetség?

Az általánosan elfogadott pszichológiai modellt Joseph S. Renzulli amerikai pszichológus alkotta meg: eszerint a tehetséges emberben három tényező, az intelligencia, a kreativitás és a motiváció egyesül. A tehetséggondozás első feladata: időben megtalálni azokat az embereket, akik kiemelkedőek valamilyen képességet illetően. Ezt követi a megszokott értelemben vett tehetséggondozás, amikor is ezekkel az emberekkel külön elkezdenek foglalkozni annak érdekében, hogy a kiemelkedő képességeikben rejlő lehetőségek ne vesszenek el.

A tehetség persze sok mindenben megnyilvánulhat, de felismerése az absztrakt (például matematikai) gondolkodás, illetve a művészetek és a sport területén a legkönnyebb. A tehetséggondozáson belül is különböző eljárások képzelhetők el. Ilyen a szó legjobb értelmében vett szegregációs eljárás, amikor a gyereket „kiemelik a megszokott környezetéből”, és hozzá hasonló ifjú titánok között nevelik tovább. Ugyanolyan kihívást jelent a különleges képességet felismerni és kiválasztani, majd a megfelelő metodikával gondozni, mint például a tanulásban akadályozott gyerekeket nevelni egy erre a célra rendszeresített iskolában. Alapiskolás korban nagyon fontos a folyamatos felfedeztetés, és minden elvont feladat megoldását annyi elemre felbontani, ahányra az egyes gyerekeknek szükségük van – ami a differenciálás alapja. A művészetekhez és a sporthoz fűződő affinitás már egészen zsenge korban megmutatkozik, míg a matematikai érzék biztonsággal csak 12 éves korban fedezhető fel.

„Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni, az utat tör magának. Csodát tör utat! Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy el lehet fújni és taposni, mintha ott sem lett volna.”(Szent-Györgyi Albert)

Tehetségígéretek

Tapasztalataink alapján az elmúlt évtizedek pedagógiai gyakorlatában a hangsúly a valamilyen hiányból fakadó gyenge teljesítmény javítására helyeződött, miközben a tehetségígéretekkel való törődés háttérbe szorult.

Mindannyiunk véleménye az volt, hogy szükség lenne „szűrésre”, mely lehetővé tenné a tehetségek felszínre juttatását. Egyébként a szakértők is szükségesnek tartanák, erre már kidolgozott program is létezik, csak ahogy az már lenni szokott, az anyagi keret hiányzik hozzá.

Ezért egyelőre csak azok a gyerekek kerülnek „gondozás” alá, akikre a szülők kiemelt módón felfigyelnek. Éppen ezért a „tehetségígéretek” felismerése felelősségteljes feladata a szülőknek, de különösen a pedagógusoknak, és nagy szükség van a „tehetségígéretekkel” való foglalkozásra már az alsó tagozaton is. Pontosan ehhez kaptunk megerősítést Debrecenben.

A szerző a nemesócsai Móra Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa.