Nemzetközi matematikaverseny

Három kategóriában összesen 86 tanuló versenyzett. Ünnepi megnyitójában az Ógyallai Építőipari Szakközépiskola igazgatója, Ladislav Kimle az elmúlt tizenkilenc évre visszatekintve elmondta, Kalácska Erszébet tanárnő és az akkori igazgató, Sereghy Sándor kezdeményezésére indult a matematikaverseny. Hogy ez a tradíció máig megmaradt, köszönet illeti a természettudományi tantárgyi bizottság többi tagját is: Kurucz Jolán, Beáta Senkárová és Jozefína Vybochová tanárnőket és Tóth István tanárt. Ha tudatosítjuk, hány iskola, hány tanuló vett részt az évek folyamán a versenyek hozzájárultak a matematika népszerűsítéséhez. A jeles matematikusok előadásaival tarkított versenyszerű rendezvények egyben új barátságok lehetőségét nyújtják, s mindig népszerűek lesznek a tanulók és a tanárok körében egyaránt.

Kalácska Erszébet, a verseny főszervezője is visszatekintett a kezdetekre: 1980-tól Oláh György matematika szakos kolléga javaslatára indult el a matematikaverseny. Az önállósult Építőipari Szakközépiskolában 1988. november 24-én rendezték meg az I. matematika háziversenyt, azzal a céllal, hogy növendékeinknek legyen alkalmuk összemérni tudásukat egymással és más szakközépiskolák, gimnáziumok diákjaival. A háziverseny programját a versenyt követő előadással próbálják érdekesebbé tenni. A kidolgozott feladatok – Kalácska Erzsébet, Kurucz Jolán és Tóth István dolgozták ki – megoldásával maximálisan 20 pontot lehetett elérni. Egy-két héten belül minden iskolát értesítenek arról, hogy csapataik milyen eredményt értek el. „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk…” Ezt a Kós Károlytól vett idézetet írják arra az emléklapra, amelyet minden, a versenyen részvevő tanuló megkap. A négy feladat kidolgozására a tanulók két órát kaptak.

Mészáros József tanár, aki Galántáról érkezett, a jubileumi matematikaverseny alkalmából elhangzott elmélkedéséből idézünk: „Nemcsak önzetlen pedagó?gusokra, matematikus gárdára van szüksége az ilyen rendezvények folyamatos és zökkenőmentes működéséhez, hanem az ügyet felvállaló és támogató, megértő vezetésre is, aki magáévá teszi Keplernek a „Prodromus”-ban leírt gondolatait, hogy amint a testet étellel és itallal tápláljuk, éppúgy kell a lelket ismerettáplálékkal jól tartani. Persze, hogy az égi dolgok nem képeznek mindenki számára jó eledelt, csak a nemes lelkek üdülnek fel tőle, azoknak szemléletében tiszta és üde örömet találnak. A sors ilyennemű kegyeltjeiként már húsz éve abban a megtisztelésben van részünk, hogy e vetélkedőn minden alkalommal részt vehettünk. Általában ez a verseny nyitja meg a matematika háziversenyek évadját. Nemcsak a még nem kopott lelkesedésnek, hanem a példasor szerencsésnek mondható megválasztásának köszönhetően, tanulóink szeretnek erre a versenyre járni, mert úgy érzik, megerősítették bennük: azért tudnak valamit. De mindig új ismeretekkel és ismeretségekkel térnek vissza iskolájukba, készülve a következő megmérettetésre. Faust mondja: „megszoktuk már, hogy az ember kigúnyolja azt, amit nem ért.” Sajnos nagy a tábora a kigúnyolóknak, de a háziverseny izmosodása, terebélyesedése éppen az ellenkező irányban tevékenykedik: a szervezők közös munkájának nyereségeként a matematika megszerettetése, elfogadhatósága, népszerűsítése. Időtálló gondolatokat és töretlen lelkesedést kíván a többiek nevében is az elkövetkező évfolyamok nemes elgondolásainak megvalósításához.

A nemzetközi részvétellel megrendezett huszadik matematika-háziverseny az iskola egykori diákjának, Zsapka Attilának koncertjével ért véget.