Nem szeret iskolába járni

A kislányom most töltötte be nyolcadik életévét. Jól tanul, de nem szeret iskolába járni, mert azt állítja, csúnyán viselkednek vele az osztálytársai. Sikanírozzák, bántják. Mit tehetnék ez ügyben? Beszéljek az osztályfőnökkel?

Jelige: Bántják.

Természetesen, hiszen erről az osztályfőnöknek, sőt az iskola vezetőinek is tudni kell. Azok a gyerekek, akiket bántalmaznak, csak ritkán mondják el otthon, mi történt velük, mert a bántalmazók általában megkövetelik tőlük, hogy erről senkinek ne szóljanak, mert ezért külön megfizetnek. A szülőnek oda kell figyelnie a gyerekére, hogy nem vesz-e észre valamilyen furcsaságot a viselkedésében, például sokkal visszahúzódóbb, szomorú, nem érdeklik már azok a játékok sem, amikkel önfeledten szokott játszani. Kell lennie a gyerekben annyi bizalomnak a szülője iránt, hogy az őt ért sérelmeket otthon elmondja. S joggal várja, hogy a felnőttek majd segítenek a baján.

A gyerek viselkedésében bekövetkezett változást általában az iskolában is észreveszik. Az osztályfőnöknek dolga olyan biztonságos légkört teremteni az osztályban, hogy a gyerekek el merjék mondani az igazságot, s ne attól féljenek, ezentúl még rosszabbra fordul majd a sorsuk. Nem szabad megengedni, hogy a gyerekek bántalmazzák egymást, s a gyengébben szenvedő alanyai legyenek az erősebbek csínytevéseinek. Minden eszközzel azon kell munkálkodni, hogy minden sikanéria kiderüljön, s az elkövetők megkapják méltó büntetésüket. A tanítónak el kell magyaráznia az osztályban, hogy ha valakit bántanak, s az szól neki, vagy megmondja otthon a szüleinek, az nem árulkodás, hanem az igazat mondta. És joggal vár segítséget a felnőttektől, hogy védjék meg. Az pedig, aki bántja vagy valamivel zsarolja a másikat, megérdemli, hogy megbüntessék.

Nagyon fontos, hogy a gyerek ezeket a rossz, keserű élményeket elmondhassa valakinek. Érezze azt, odafigyelnek rá, segíteni akarnak rajta. Nem nevetik ki miatta, nem bagatellizálják a baját, s nem mondják azt neki, ennyit igazán kibírhatna, hisz az élet még sokkal rosszabb dolgokat is hozhat majd. Ne nevessék ki, ne gúnyolódjanak rajta, hanem erősítsék meg abban, segíteni akarnak neki, s mindent megtesznek azért, hogy máskor semmi hasonló ne fordulhasson elő. Attól se féljen, hogy az iskolában is el kell mondania mindazt, ami vele történt, mert az iskola vezetősége is az ő pártján van, ők is azt szeretnék, hogy minden gyerek jól érezhesse magát az iskolában. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy biztonságban legyen. Az a gyerek, aki állandóan attól retteg, hogy esetleg mikor tudódik ki az egész, tanulni sem tud rendesen. Figyelme nem a megtanulandó anyagra irányul, hanem azzal van elfoglalva, vajon ki mit tudhat az esetről.

Az iskolában is be kell biztosítani, hogy a kicsik ne legyenek tanári felügyelet nélkül a szünetekben sem, s ha esetleg ennek ellenére megtörténne, hogy valakit bántalmaznak vagy zsarolnak, az rögtön derüljön is ki. Ne csak hetekkel később panaszkodjanak az érintettek, hogy egyszer mi is történt velük. Minden ilyen ügyet azonnal orvosolni kell. A felnőtteknek össze kell fogni, hogy azok, akik rossz útra tévedtek, láthassák, nincs esélyük megvalósítani további terveiket. Labdába sem rúghatnak olyan helyen, ahol mindenki árgus szemekkel figyeli őket, és védi a gyengébbeket. A bántalmazóknak is el kell magyarázni, mi a kivetnivaló a viselkedésükben, és miért nem szabad úgy viselkedni. Lehet, a gyerek olyan családban él, ahol nem sokat törődnek az erkölcsi normákkal, szüntelenül csak az anyagi javak megszerzése körül forog a világ. Otthon azzal dicsekszik egyik szülő a másiknak, ki mindenkit sikerült ma becsapnia, megkárosítani, ártani neki. Az ilyen családból kikerülő gyermek érzéketlen a mások fájdalma iránt, úgy gondolja, csak akkor válhat hőssé, ha ő is hasonlóan viselkedik, és vagánykodni nem is olyan rossz dolog. Lehet, hogy osztálytársai közt olyanok is akadnak, akik felnéznek rá azért, hogy ő meri bántani a másikat, s neki csupán ennyi elég ahhoz, rivaldafénybe kerüljön, s elnyerje mások csodálatát. Ezeket a gyerekeket ki kell billenteni ebből a hamis illúzióból. Meg kell nekik magyarázni, ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe, hisz valaki más éppen őket szemelheti ki hasonló cselekedete szenvedő alanyává. Neki is nagyon rossz lenne, ha ebben a helyzetben senki sem akadna, aki a pártját fogná, aki segítene neki. Csúnya dolgokat művel, olyanokat, amiket nem szabad. Megpróbálnak segíteni neki, hogy megváltozhasson.

Dr. Hadas Katalin pszichológus