Ne ítéljünk kizárólag az érdemjegyek alapján

Akinek fontos, az legyen kitűnőSomogyi Tibor illusztrációs felvételeFélelmük nem alaptalan, mivel – a közvélemény-kutatásokból kiderül – minden harmadik gyermeket megbüntetik a szülők a rossz érdemjegy miatt. Még kezükben sincs a papír, már frappáns magyarázatokon törik a fejüket; hogy melyik tanár kerekített igazságtalanul felfelé, miért pikkel rá a kémiatanár. De ilyenkor maguk a szülők is szoronganak.

Amikor már egy-egy jobb óvodába is felvételizni kell, könnyen úgy érezhetik, kötelességük jó teljesítményre kényszeríteni csemetéiket, különben egész további előmenetelüket sodorják veszélybe. Mielőtt a jegyek láttán kétségbeesnének, és mindentől eltiltanák gyermeküket, gondolják át higgadtan, mennyire fontos nekik ez a darab papír. Annyira csalódottak, hogy össze akarnak veszni vele? Azt akarják, hogy a gyermek szégyellje magát? Tanuljon még többet és játsszon, biciklizzen, álmodozzon kevesebbet? Jó, hogy fél hazajönni és mindenféle zagyvaságot talál ki arról, hogy a szülei ne nagyon menjenek be az iskolába, mert a kaput kiemelték, javítják, nincs is kapu? Vannak okos és kevésbé jó eszű gyerekek. Van, aki szorgalmas, ambiciózus, mások kényelmesebbek. Van, akit ösztönöz a dicséret és van, aki csak a büntetést szeretné megúszni. A gyerekek nem egyformák, nem mindegyikükből lesz kitűnő tanuló, de kiegyensúlyozott, képességeit ismerő, elégedett ember bármelyikükből lehet. Gyermekeink napjaik jelentős részét az iskolában töltik, ahol főként tanulmányi teljesítményük alapján ítélik meg őket, és ahol emiatt könnyen az a benyomásuk alakulhat ki, hogy ők emberként annyit érnek, amilyen jó jegyeket szereznek. Bármennyire aggódjanak is a szülők gyermekük előmenetele miatt, ne hagyják, hogy ez a szemlélet őket is megfertőzze. A tanulásnak, új ismeretek szerzésének érdekes, magával ragadó tevékenységnek kell lennie, még ha számos iskola azon fáradozik is, hogy ezt elfeledtesse. Az osztályozás célja nem lehet más, mint hogy a gyereknek (és a tanárnak) jelezze munkája hatékonyságát. A tanulásban elért siker vagy az elszenvedett kudarc legyen értékes tapasztalat a gyerek számára arról, mihez van több és mihez kevesebb tehetsége, hogy amikor szorgalmas és kitartó, jobb osztályzatokat kap, mint amikor szétszórt és lusta, s van olyan dolgozat, amelyre elég előző nap felkészülni, más tantárgyakból viszont folyamatos gyakorlásra van szükség. Ám ne legyen olyan mérce, mellyel a gyerek szeretetreméltóságát, személyének értékét mérjük.

Minden szülő igyekszik igényességre, kitartásra, szorgalmas munkára nevelni a gyerekét, de a legtöbbjük nem akarja, hogy a gyerek önbecsülése és elégedettsége a jegyektől függjön. Bármennyire jólesne is csemetéjük kitűnő bizonyítványával és versenyeredményeivel büszkélkedniük, nem ez határozza meg gyermekükhöz való viszonyukat. Lehet, hogy az iskola csak egy kicsit lustácska, óra alatt idétlenkedő, a pad alatt amőbázó, „közepes“ tanulónak látja fiukat vagy lányukat, de őktudják, mennyivel többet ér. Tudják, milyen jószívű és gondoskodó a kistestvérével, mennyit segít a háztartásban. Tisztelik, amiért hisztizés nélkül, emelt fővel tud veszíteni a társasjátékban, és csodálják a bátorságát és ügyességét, amikor a környék legmagasabb fájára felmászik. Látják őt a barátai közt, ahol jó humoráért, empátiájáért szeretik. Egy jó pedagógusnál, egy jó osztályközösségben mindez kiderül és számít is, mert nem csak a jegyek alapján ítélnek meg valakit. Ha azonban gyermek nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy „második otthona“ a pozitívumokat keresve és hangsúlyozva értékelje, ezt a hiányosságot a szülőknek kell ellensúlyozniuk.

Ez nem könnyű. Mert ha mindenért megdicsérik, és a rossz jegyeket szó nélkül hagyják, nem ösztönözik arra, hogy kibontakoztassa képességeit. Ám ha mindig találnak olyan területet, ahol fejlődhetne, szorongóvá, mások elismerésétől túlságosan függővé tehetik. Talán akkor jár jól mindkét fél, ha a szülők elfogadják, hogy gyerekük bizonyos tantárgyakat nem annyira szeret, és csak annyira teljesít belőlük, amennyire ez tervei, továbbtanulása szempontjából feltétlenül szükséges. Minden gyerek önbecsülésének, ambíciójának jót tesz, ha egy-két tantárgyból a legjobbak között tartják számon. Akinek fontos, az legyen kitűnő. De ezt döntse el a gyerek. (rv, sn)