Nagyon érzékeny a lányom

Jelige : Kényeskedő

Sok oka lehet ennek. Való?színűleg szerepet játszik benne az, hogy ön igyekezett helyette megoldani a problémákat, elgördítette az akadályokat az útjából, csakhogy neki jó legyen. Kényelmes is így élni, szó se róla, csak hosszú távon nem kifizetődő, mert a gyereknek nincs módja megtanulni megoldani a saját problémáit, s attól való félelmében, hogy esetleg kudarcot vallhat, inkább előre sír, ezzel is elnyerve, magára terelve környezete figyelmét, s ily módon kicsikarja segítségüket.

A szülők zöme igyekszik szinte mindent megadni gyermekének, örülnek annak, ha semmiben nem szenvednek hiányt. Sokszor elég, ha csak gondol valamire a gyerek, a szülő már rohan is megvenni a megóhajtott dolgot. Félreértés ne essék, nem a mellett teszem le a voksom, hogy aszkéta életre neveljék gyermeküket, s hogy soha semmilyen játékot ne vegyenek neki, vagy semmilyen luxust ne engedjenek meg. De mindenben szükség van a mértékletességre. Ha valamit eltúloz az ember, annak kárát látja, az nem szolgálja, gazdagítja, hanem rombolja az egészséges személyiség kialakulását. Nemcsak valaminek a hiánya lehet káros, hanem az eltúlzott dolgok is.

Ugyanúgy, ahogy a felnőttek között nagy különbségek vannak, már ami az érzékenységet illeti, a gyerekeknél is ez a helyzet. Vannak gyerekek, akik érzékenyek minden rezdülésre, mások pedig a nagy zörejeket is alig regisztrálják. Mint mondják, a művész lelkek sokkal hamarább ráéreznek a kis változásokra is, míg a racionális dolgokkal foglalkozók az ilyen kicsiségekre rá sem hederítenek.

Lehet, a lányának nem is volt módja másként reagálni a dolgokra, csak kényeskedve. A pici gyereknél nagyon is elfogadható a kényeskedés, a felnőtt dédelgetéssel reagál az ilyen felhívásra. A gyerek ebből azt a következtetést vonja le, hogy ha kedveskedést, maximális törődést, odafigyelést szeretne kipréselni a felnőttekből, akkor kényeskednie kell, vagyis mímelje azt, hogy valami nincs rendben, ő ezt nem így képzelte el, valami mást szeretne. És rájön arra, hogy ez valóban működik. Képes az ujja köré csavarni a felnőtteket, bármit elérhet náluk. Eleinte azért, mert nagyon kedves, amikor így viselkedik, később pedig azért, hogy minél előbb elhallgasson már, s ne kelljen hallgatniuk a nyafogását, végre legyen béke és nyugalom.

Próbálja meg először saját magát átprogramozni, hogy képes legyen másképpen reagálni lánya kényeskedésére. Tanítsa meg normálisan, érthetően, természetesen kommunikálni, beszéde ne legyen nyafogós. Maholnap iskolába kell mennie, s egyik napról a másikra, vagy parancsszóra nem mennek végbe az ilyen változások. Figyelmeztesse őt arra, hogy az iskolások nem így beszélnek, ő már nagy kislány, próbáljon meg úgy viselkedni, mint a nagyok.

Ha valamit kér öntől, vagy valamit nagyon szeretne megkapni, azt ne azonnal vegye meg neki, hanem legyen kivárási idő rá, tanuljon meg uralkodni a vágyain. Egyre nehezebb feladatokkal bízza meg, állítsa ismeretlen helyzetek elé, de mindezt ne kegyetlenül tegye. A jó szülő mértékkel frusztrálja a gyerekét, nem teszi tönkre. Vigyázzon arra, hogy most ne essen a ló másik oldalára. Minden kis elért sikerért dicsérje meg a kislányát, s vele együtt örüljön annak, ha valamire megfelelően reagált, vagy jól oldotta meg a problémát.

Állítson elé olyan példaképeket, akiket követhet, utánozhat, akiktől jót tanulhat. Legyen előtte más modell is, hogy tudja, így is lehet, sőt, inkább így kellene viselkednie, hogy jó legyen. A szülő néha ott hibázik, hogy úgy gondolja, a gyereke tudja, milyennek szeretné őt látni, mit vár el tőle. De mivel nem tudja, ezért nem is viselkedhet a szülő kedvére. Olyan viselkedési módokat próbál kialakítani, amikből profitálhat, amikben ő jól érzi magát, de az nem zavarja, ha másoknak árt vele. Időt kell szánni ezek tisztázására, s a figyelmeztetéseknek, útbaigazításoknak nem csupán egyszer kell elhangozniuk, hanem minden egyes alkalommal, amikor nem megfelelően reagál valamire, helyre kell igazítani a dolgokat, rá kell mutatni arra, mi a rossz, s hogyan lehetett volna másképpen, vagyis jól viselkedni. Elismerem, hogy ez a hozzáállás nagy odafigyelést és szinte határtalan türelmet igényel, mint sok minden más a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Ehhez kívánok önnek kellő bölcsességet és tettrekészséget.

Dr. Hadas Katalin pszichológus