Mindig csődöt mondok

A tízéves fiamat szeretném rendszeretetre tanítani, de valahogy csődöt mondok a módszeremmel. Tudna valamit ajánlani, hogy mivel vegyem rá, ne úgy nézzen ki a szobája, mintha bomba robbant volna benne?

Jelige 1: Rendetlen

Kössön vele egyezséget, hogy mit vár el tőle, mi a feladata a szobájában. Gondolom, sem ablakot, sem függönyt nem kell mosnia, a nagytakarítást ön elvégzi, de ha hazajön iskolából, akkor elvárja tőle, hogy ruháit, könyveit, mindent a helyére tegyen el. Kérdezze meg, hogy ez olyan feladat-e, ami meghaladja korát, képes-e elvégezni, vagy lehetetlent kíván tőle? Csak azt követelheti meg tőle, amit tényleg képes elvégezni, s jó, ha előre fel is vállalja a feladatot, tudatosítja, ezentúl neki az lesz a dolga, hogy ezt elvégezze.

Ha mindezek ellenére mégis rendetlenséget hagy maga után, akkor ez azt jelenti, nem tartotta be az egyezségüket, s ezért valamilyen plusz feladat jár, amit el kell végeznie. Legjobb lenne olyan feladatokat kitalálni, amelyeket szombatonként kellene végrehajtania, s olyankor, amikor általában a barátaival tölti az idejét: együtt játszanak, fociznak, kerékpároznak. Ez feltűnő lesz a barátoknak is, hogy nem lehet velük, nyilván faggatni fogják, hogy miért nem jöttél, s egyszer-kétszer még kitalálhat valamilyen elfogadható kifogást, de egy idő után biztosan lebukik előttük, és szégyellni fogja, hogy ez történt vele. Olyan plusz feladatot soha ne adjon neki, ami a tanulás rovására megy. Kaphat feladatokat hét közben is, de olyanokat, amelyek majd nem szolgálnak kifogásként ahhoz, hogy azért nem tudta megtanulni ezt vagy azt, mert nem jutott rá ideje.

Ha ez sem segít, és szét vannak dobálva a könyvei, játékai, szedje őket össze, és vigye ki a szobájából, dugja el valahol. Valamikor csak eljön az az idő, amikor hiányolni fogja, s keresésükbe kezd. Ekkor újra figyelmeztesse, mi volt az egyezség, milyen állapotban kell lennie a szobájának, ha elhagyja. A lényeg az, hogy mindig tudatosítsa, mit tett rosszul, s minden cselekedetnek van valamilyen következménye: vagy jó, vagy rossz. Nagyon sokszor tőlünk függ, hogy mi a következmény. Ezért, ha tudja, hogy elkerülhető a rossz, akkor tegye azt, aminek jó a következménye. Ha így cselekszik, elégedettek lesznek vele önök is, s ő is sokkal jobban fogja magát érezni, ha tudja, hogy semmi rosszra nem kell számítania. Legyen tudatában annak, hogy a változás nem következik be egyik napról a másikra. Valószínűleg nem az történik majd, hogy ma megkötik az egyezséget, és holnaptól ragyogó rendet talál a fia szobájában, bármikor nyit be hozzá. Legyen türelmes és következetes. A kihágásait beszéljék meg, a büntetéseket szabja ki, és követelje meg, hogy hajtsa is végre. Nagyon fontos, hogy következetes legyen, mert ha a gyerek azt fogja látni, egyszer így a jó, s máskor pedig úgy is lehet, akkor továbbra is fogja keresni a kibúvókat. Természetesen ehhez az is hozzátartozik, hogy jó példával járjon elő. Igyekezzen a lakás többi részét rendben tartani, a fia ne azt hozza fel kifogásként, hogy csak tőle követelik meg a rendet, bezzeg a többiek mindent szétdobálhatnak Ne fukarkodjon a dicséretekkel sem. Ha rendet talál a fia szobájában, dicsérje meg érte, és fejezze ki örömét, mennyire boldog, hogy ezt látja. Ha a gyerek ugyanis állandóan csak a tilalmakat és büntetéseket hallja, s a jóért nem kap dicséretet, akkor azt a következtetést vonja le belőle, a büntetést ki lehet bírni, s a rendcsinálás úgysem hoz semmi jót magával, akkor meg miért is tegye? Ezért időnként jutalmat is kitalálhat azért, ha örömet szerez önnek a fia, ezzel is erősítve benne azt a tudatot, hogy érdemes jónak és rendszeretőnek lenni.