Járjanak külföldi iskolába?

A férjem két évre külföldre utazik dolgozni. Két gyermekünk van, mindketten alapiskolások. Kételyeim vannak, utazzunk-e el a férjemmel, és a fiaim járjanak külföldön iskolába, mert nem tudom, hogy viselik majd a más nyelvi és kulturális környezetet. Mit tanácsol a pszichológus?

Jelige: Utazás

Egyik megoldás sem mondható kielégítőnek, mindkettőnek megvan az árnyoldala. Nem tudom, külföld alatt mit ért, valószínűleg olyan országot, amely kultúrájában, nyelvében eltér a mienktől. Akkor ez valóban nagy megpróbáltatás lenne a fiúknak, mert a nyelvet is majdhogynem tökéletesen el kell sajátítani, s ráadásul azon a nyelven kell a különféle tantárgyakat megérteni, megtanulni, ami nem kis erőfeszítést követel. Ráadásul most tanulják az életre szóló alapokat az iskolában.

Könnyebb dolguk lesz barátot találni, mint önöknek, felnőtteknek. Az viszont már egyéni beállítottságuktól és érdeklődési körüktől függ, mennyire tudják majd elviselni azt, hogy még szabad idejükben is csak idegen nyelven értekezhetnek, s előre azt sem tudjuk megmondani, mennyire lesznek toleránsak másokkal szemben, és mennyire tudják majd elfogadni a más kultúrát. Ez viszont óhatatlanul magával hozza a saját kultúrától való eltávolodást. Nem lesznek napi kapcsolatban az otthon történtekkel, s lehet, anyanyelvük szókincse is silányabbá válik majd a két év leforgása alatt.

Mivel még csak alapiskolások a fiai, nagy szükségük van a férfi példaképre. A pár hónaponkénti találkozás nem pótolhatja a mindennapok együttlétét. Sok olyan probléma is adódik, amelynek megoldása nem várhat heteket, hónapokat, amikor gyors döntésre van szükség. Ilyenkor nagyon jó, ha együtt van a család. Sok mindent képes egy anya megoldani, s bár ismerünk olyan családokat, ahol egyedül nevelik gyermekeiket az anyák, mert megözvegyültek, de ilyen esetekben is jó, ha a gyerekek nevelésében jelen vannak férfiak is, legyen az tanár, tréner, lelkész vagy nagybácsi. Két év a gyerekek életében és fejlődésében óriási idő. Sok minden történhet ennyi idő alatt, s bár lehet, az anyagiakban való dúskálás sok mindent feledtethet, nem biztos, hogy éppen ez az, ami után a fiúk éppen vágyakoznak.

Ha úgy döntenek, a család nélkül utazik külföldre az apa, használják ki a modern technikai eszközöket a kapcsolattartásra, gondolok itt a telefontól az internetig. Nem ártana, ha naponta beszámolnának a fiúk apjuknak arról, hogyan telt a napjuk, mivel foglalkoztak, mi okozott gondot, problémát az életükben. Így azután fontos döntéseikhez kikérhetik apjuk tanácsát, hogy úgy mondjam, teljes értékű családfő maradhat, hisz mindenről tud, mindenről tájékoztatják, s mindenhez hozzáfűzheti véleményét. Bár fizikailag nem lesz jelen, de mégis érezni fogják a jelenlétét. Ha a fiúk érezni fogják, apjuk a távolból is figyelemmel kísér mindent, ők is másképpen fognak viselkedni az édesanyjukkal szemben is: szófogadóbbak lesznek, s ha esetleg kedvük támadna ellenszegülni neki, mégsem fogják tenni, mert érezni fogják azt, hogy nincs egyedül, az apjuk a háttérből neki ad igazat. A másik fontos dolog, hogy úgy legyen távol az apa, ha valami komoly probléma adódik, azonnal haza tudjon jönni. Ha ezt a fiúk is tudni fogják, hogy bár nincs idehaza, de ha igazán szükség lesz rá, akkor szinte azonnal haza tud jönni, nekik is biztonságérzetet nyújt. Ez egy olyan biztos pont lehet az életükben, ami a mindennapok bizonytalanságában biztos pontnak tűnik. Más oldalról közelítve meg a témát, tartást is ad a fiúknak, gerincességet, ha nem csak úgy lógnak a nagy semmiben, de komoly atyai érdeklődés követi életüket.

A kortársak néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz, olyan igazságokat vágnak egymás fejéhez, hogy néha beleremeg még az idős, tapasztalt ember is, hogy mire képesek. Vannak, akik egyedül is képesek megbirkózni az ilyen, és ehhez hasonló problémával, de vannak olyanok is, akik csak akkor képesek rá, ha támaszt éreznek a hátuk mögött. Ilyen kis csúfolódások oda vezethetnek, hogy pszichoszomatikus betegségeket produkál a gyerek, s ezek mögé bújva igyekszik kikerülni a problémát. Bár semmilyen betegség nem jó, de az már kiváltképpen nem, ha valamilyen lelki zavar keveredik ki belőle. Lám, egy egyszerűnek tűnő probléma – jelen esetben az apa külföldi munkavállalása – mi mindent hozhat magával: nemcsak jót, hanem rosszat is. Remélem, hogy önöknek sikerül majd úgy irányítani az eseményeket, hogy azok a család minden tagjának anyagi és lelki gazdagodást hozzanak.

Dr. Hadas Katalin pszichológus