Szociális ellátás külföldön

Uniós állampolgárként az Európai Unió egész területén, továbbá Izlandon és Norvégiában is mindenféle korlátozás és munkavállalási engedély nélkül – idénymunkásként, alkalmazottként és vállalkozóként egyaránt – munkát vállalhatunk. Mielőtt azonban külföldre megyünk, érdemes tájékozódni az adott ország szociális rendszeréről.

Alapszabály: akár csak néhány hétre, akár hosszabb időre megy valaki külföldre dolgozni, joga van ahhoz, hogy az adott ország állampolgáraival azonos bánásmódban részesüljön. Ez azt jelenti, hogy a munkavégzés első napjától kezdve ugyanazokra az ellátásokra jogosult, mint a helyi munkavállalók. Az egyes uniós tagállamok jogszabályai és társadalombiztosítási rendszerei között azonban jelentős eltérések lehetnek, ezért még a kiutazás előtt fontos tájékozódni az adott országban érvényes szabályokról. „Aki Spanyolországba megy narancsot szedni, arra a szociális biztosítás terén a spanyol normák vonatkoznak” – figyelmeztet a Szociális Biztosító minden évben az idénymunkák beindulása előtt. Ha olyanok mennek külföldre, akik előtte munkanélküliek vagy diákok voltak, nincs semmilyen bejelentési kötelezettségük.

Azoknak a diákoknak, aki már tanulmányaik mellett dolgoztak rendes alkalmazottként vagy egyéni vállalkozók, jelenteniük kell, hogy másik országban vállalnak munkát. „Miután megérkeztek az uniós tagállamba, az ottani társadalombiztosítási intézményben ellenőrizzék, hogy be vannak-e jelentve, és mielőtt elhagyják az országot, kérjék az E 104-es nyomtatvány kitöltését, mert ezzel igazolják, hogy az adott országban mennyi ideig volt társadalombiztosításuk. Az E 104-es nyomtatvány birtokában a későbbiekben könnyebben lehet intézni a különböző segélyeket, ugyanis a külföldi munkavégzést, főleg a nyári idénymunkát – például a gyümölcs betakarítását – nehéz kimutatni.

Külföldre utazás előtt gondolni kell az egészségbiztosításra is. Ki lehet váltani az európai egészségbiztosítási kártyát, mellyel az EU-n belül az összes orvosi kezelésre jogosult lesz bármely uniós országban, de a biztosító mindig csak az ott érvényes szabályok szerint téríti meg a költségeket. Előfordulhat, hogy a kezelés költségeiből például 20-30%-ot a betegnek kell önrész címén fizetnie. A munkavállalónak mérlegelnie kell, milyen hosszú időre megy külföldre, ott lesz-e egészségbiztosítása, megéri-e utasbiztosítást kötni. (sza)