Óvakodjunk a csalóktól!

A magasabb fizetés reményében egyre többen mennek külföldre dolgozni. Egyesek önerőből, mások ismerőseik, rokonaik révén keresnek megfelelő munkát. Tapasztalatok nélkül, és ha az adott országban nem ismerünk senkit, jó alternatíva lehet munkaközvetítő ügynökséghez fordulni.

Ugyanakkor a megfelelő ügynökség kiválasztásakor nem árt az óvatosság, nehogy valaki csalók hálójába kerüljön, és a kiutazás után döbbenjen rá, hogy a megállapodás ellenére nincs se munka, se pénz. Csakis olyan ügynökséggel tanácsos szóba állni, amelyik megfelelő engedéllyel rendelkezik – erről a szociális, munka- és családügyi hivatalban lehet tájékozódni.

Aki önerőből talál munkát, saját magának kell mindent megszerveznie, lefoglalnia, intézkednie, ezzel szemben az ügynökség sok mindent elvégez ügyfelei helyett – de nem ingyen. Előre érdemes tájékozódni az illetékekről és arról, pontosan milyen szolgáltatásokat fedeznek belőle, hogy mindenki mérlegelhesse, nem éri-e meg jobban önerőből intézkedni vagy egy másik ügynökséget választani.

A szociális ügyi minisztérium rendelete szerint a közvetítésért a természetes személy és a külföldi munkáltató közötti szerződésbe foglalt havi fizetés legfeljebb 20 %-át számlázhatják, ha a kiközvetített tevékenység 6 hónapnál rövidebb ideig tart. Ha a munkaszerződés 6 hónapnál hosszabb időre szól, a közvetítési díj az első havi bér 30 %-a is lehet. A hatályos törvényből kifolyólag az ügynökségek nem követelhetnek adminisztratív vagy regisztrációs illetéket. Ugyanakkor gyakran biztosítanak ügyfeleiknek szállást, vagy elszállítják őket a munkavégzés helyére, esetleg kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak, például segítenek felvenni a kapcsolatot a külföldi szakhatóságokkal, tolmácsként segítenek a hivatalos ügyintézés, bankszámla nyitása során stb., amiért már kérhetnek bizonyos illetéket. Az esetleges félreértéseket elkerülendő előre kell érdeklődni a kiegészítő szolgáltatásokról és főleg arról, mennyibe kerülnek! Azt sem árt tisztázni, ki állja az útiköltséget, a külföldi szállásért és az étkeztetésért kell-e külön fizetni vagy az árát levonják a fizetésből, lesznek-e szabadnapjai, az esetleges ünnepnapokon kell-e dolgozni, szükség esetén ki biztosít munkaruhát stb.

Noha az ügynökségek hivatalosan a regisztrációért nem kérhetnek illetéket, egyfajta kezelési költség címén mégis kicsalhatnak valamit az ügyféltől, de az adatbázisba való felvétel még nem jelent garanciát arra, hogy találnak számára munkát. Sikeres munkavállalás esetén két szerződés lesz az ügyfél kezében: a közvetítő ügynökséggel kötött megállapodás és a külföldi munkaadóval aláírt munkaszerződés. Ha a munkaközvetítő ügynökség nem tartja be a megállapodást, vagy fennáll a törvénysértés gyanúja, megbírságolhatják. Az elégedetlen ügyfelek a szociális, munka- és családügyi hivatalban emelhetnek panaszt. (sza)