Művészeti szakok

Zenei tagozat

A zenei tagozat küldetése, hogy a növendékeket a zene szeretetére tanítsák, és fejlesszék a zenei készségeiket. A pedagógusok egyéni oktatás keretében foglalkoznak a tanulókkal, akik rendszerint a következő hangszereket választhatják: hegedű, cselló, gitár, furulya, fuvola, trombita, klarinét, szaxofon, zongora, szintetizátor, harmonika, ütős hangszerek, hárfa, ének, karének, de helyenként lehet cimbalom, citera, orgona is. A diákok koncerteken, hazai és külföldi versenyeken vesznek részt. Tanítanak zeneelméletet, fejlesztik a diákok muzikalitását, a spontán és tudatos zenei megnyilvánulást, megtanulnak kottát olvasni, megismerkednek az egyes zenei korszakokkal

Tánctagozat

Az elsődleges cél, hogy a gyerekek önfeledt kikapcsolódást, örömet leljenek a mozgásban, a táncban. A diákok elsajátítják a mozgás kultúráját, betekintést nyernek a tánc különböző területeibe. Játékos mozgásgyakorlatokban ismerkednek meg a helyes testtartással, a ritmika, az intonáció és a dinamika alapjaival. Különböző tánctechnikákat sajátíthatnak el – a legkisebbek számára van a mozgásos-táncos előképző, a nagyobbaknak tanítanak klasszikus, modern, történelmi, kreatív és néptáncot, más nemzetek táncát, klasszikus és dzsesszbalettot, a tánc színpadi formáját, a tánc történelmét.

Képzőművészeti tagozat

Elsődleges cél a tanulók egyéni alkotóképességének, a művészi gondolkodásuknak, az esztétikai érzékenységüknek, a személyiségüknek és az önmegvalósításra való törekvésüknek a fejlesztése. A képzőművészeti szak a kísérletezésre, a valamennyi hozzáférhető művészeti technika alkalmazására, a természetes formák és szerkezetek, az ember, az anyag tanulmányozására tanít. A legtöbb rajziskolában tanítanak: rajzot, festészetet, grafikát, modellezést, kerámiát, mintázást, dekorációs munkákat, számítógépes grafikát, művészettörténetet, és a gyerekeket rendszeresen elviszik kiállításokra is.

Drámatagozat

A drámatagozat lényegében színjátszást, beszédkészség-fejlesztést, vers- és prózamondást jelent. A diákok csoportokban és egyénileg is dolgozhatnak. Elsajátítanak bizonyos elméleti ismereteket, sokat gyakorolják a színpadi előadásmódot, s megtanulhatják azt is, hogyan lehet csökkenteni vagy teljesen leküzdeni a különböző nyilvános szereplés során fellépő izgalmat, szorongást – ezt nemcsak előadóművészként, hanem számos élethelyzetben is kamatoztathatják. Felkészülnek azokra a hivatásokra is, amelyek megkövetelik a mindenki számára érthető beszédet és az igényes kifejezésmódot. (sza)