Miért nehéz otthagyni az erőszakoskodót?

A családon belüli erőszakról nagyon sok tévhit terjedt el. Amellett, hogy a jelenséget sokan magánügynek tartják, az emberek többsége meg van róla győződve: maguk az áldozatok akarják, hogy kínozzák őket, ellenkező esetben rég elszöktek volna, otthagyták volna erőszakoskodó partnerüket. A dolog azonban ennél sokkal összetettebb. Az áldozatok sokszor nem tudják, hová és kihez forduljanak segítségért. Azt kockáztatják, hogy a környezetük azzal fogja vádolni őket, hogy szétdúlták a családot. Ezenkívül sok áldozatnak már van olyan rossz tapasztalata, hogy kértek segítséget, de a rendőrség vagy a környezetük, a család bagatellizálta az ügyet, nem hittek neki.

Az áldozat sokszor annyira fél a támadójától, hogy félelmében elmenekülni sem tud. Az erőszakoskodó azzal fenyegetőzhet, hogy úgyis megtalálja őt, s akkor majd megbünteti. Azzal is ijesztgetheti, hogy eladja a közös vagyonukat, s a bevételből nem ad neki semmit, elveszi tőle a pénzét, a gyerekeket. Azzal is zsarolhatja, hogy ha elszökik, a gyerekeket fogja kínozni, miközben ez a veszély bizonyíthatóan reális, és annak a nőnek, aki az erőszaktól és a folytonos megalázástól képletesen szólva szinte teljesen lebénul, alaposan meg kell fontolnia minden egyes lépést. Mivel gazdaságilag is teljesen a partnerétől függ, gyakran nincs hová menekülni. Nem tud saját lakást bérelni vagy venni, ha elszökik a közös háztartásból, sokszor a szegénység határára kerül. Ezenkívül néhányan – a partner örökös bocsánatkérései és ígérgetése alapján – még bíznak benne, hogy a helyzet egyszer javulni fog. (sza)