Ha elbocsátanak nyugdíj előtt

Azoknak, akik nem sokkal nyugdíjaztatásuk előtt veszí-tik el állásukat, gyakran gon-dot okoz új munkát találni. Ne-héz helyzetükben több lehető-ség közül választhatnak, sokszor a legjobb megoldás a munkanélküli-segély.

A nagy munkanélküliséggel küszködő, szegényebb régiókban a fiataloknak is nehéz megfelelő állást találniuk, azoknak pedig, akiket nem sokkal a nyugdíjkorhatár elérése előtt bocsátanak el, az esetek többségében esélyük sincs újból elhelyezkedniük. Sok munkaadó a fiatalabbakat részesíti előnyben, az 50 év felettiek álláskérelmére gyakran nem is válaszolnak.

Aki néhány évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt kapja kézhez a felmondólevelet, nehéz helyzetbe kerül. Ha fennáll a veszély, hogy elbocsáthatják, nem árt előre felkészülni és tisztában lenni a lehetőségekkel.

Táppénz

A munkaviszony megszüntetését mindig írásban kell közölni az alkalmazottal, és alaposan meg kell indokolni. A felmondólevél kézhez vételétől számított következő hónap első napjával kezdődik a felmondási idő, ami 1–3 hónap lehet. Ez „nyújtható”, ha az elbocsátott a felmondási idő alatt megbetegszik, és ezzel felmondási védelem alá kerül. Pár évvel ezelőtt ez még sokaknak jó megoldásnak tűnhetett – a betegállomány lélektani szempontból elfogadhatóbb, mint több évtizednyi munka után sorban állni a munkaügyi hivatalban –, az utóbbi időben azonban a Szociális Biztosító szigorúbban ellenőrzi a betegszabadságon lévőket, és gyorsabban kiszűrik azokat, akiknek jogtalanul folyósítanak táppénzt.

Aki a védelmi idő alatt valóban súlyosan megbetegszik, például kórházba kerül, az továbbra is alkalmazott marad, a munkaviszonya csak a betegszabadság befejeződése után szűnik meg. A betegsége alatt nem fizetést, hanem táppénzt kap. Az első 10 napban a munkaadó fizeti a bérpótlékot. Hosszabb munkaképtelenség esetén a 11. naptól számítva a Szociális Biztosító folyósít táppénzt – legfeljebb 52 hétig. Akinek ennél hosszabb ideig tart a kezelése, maradhat betegszabadságon, de az már fizetetlen lesz – sem a munkaadó, sem a biztosító nem folyósít semmilyen anyagi támogatást. Ilyen esetben rokkantsági nyugdíjat kell kérni. A bérpótlék és a táppénz a napi kivetési alap arányos része – az első 3 napban 25%, a 4. naptól kezdve 55%, és a biztosító is 55%-ot fizet.

Korengedményes nyugdíj

A betegszabadsággal párhuzamosan lehet kérvényezni a korengedményes nyugdíjat. Aki az idő előtti nyugállományon gondolkodik, nem biztos, hogy megéri sokáig betegszabadságon maradnia, még ha tényleges egészségügyi problémákról is van szó. A Szociális Biztosító ugyanis bizonyos feltételek teljesítése mellett csak abban az esetben hagyja jóvá a korkedvezményes járandóságot, ha az igénylő számára kiszámított havi nyugdíj eléri a törvény által előírt minimális összeget, ami jelenleg 237,80 euró. A járandóság kiszámításakor a betegállományban töltött időszakot is figyelembe veszik, s mivel az ekkor folyósított táppénz kevesebb a korábbi fizetésnél, az negatív hatással van a kiszámított nyugdíj összegére, így nem biztos, hogy jóváhagyják a korengedményes nyugdíjat.

Munkanélküli-segély

Ezzel szemben azt az időszakot, amíg valaki munkanélküli-segélyt kap, nem veszik figyelembe, ekkor ugyanis az illetőnek nincs társadalombiztosítása. Vagyis esetenként előnyösebb lehet regisztrálni a munkaügyi hivatalban, és munkanélküli-segélyt kérni, amelyet 4–6 hónapig folyósíthatnak. A korengedményes nyugdíjat csak utána érdemes kérvényezni, hiszen a segély nincs negatív hatással a nyugdíj összegére, és aki hat hónappal később kérvényezi – kihasználva a hat hónapos munkanélküli-segélyt – 3 százalékkal magasabb nyugdíjra számíthat. Ha a Szociális Biztosító elutasítja a kérelmet, ugyanabban az évben még egyszer (évente összesen kétszer) lehet próbálkozni.

Aki képtelen megfelelő munkát találni, és a nyugdíjra sem jogosult, szociális segélyt igényelhet. A támogatás annak jár, akinek havi bevétele nem haladja meg a létminimum aktuális összegét, ami egy felnőtt személy esetében 198,09 euró. Az szociális segély alapösszege jelenleg 61,60 euró. (sza)