Felvételi a művészeti alapiskolába

Április nem csak az általános iskolai beíratások hónapja, a művészeti alapiskolákban is kezdődnek a felvételi vizsgák. Kit érdemes beíratni, vagy ellenkezőleg: kiből nem lesz soha zenész, festő vagy táncművész? Összeállí-tásunkban a művészeti alapiskolákkal kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdésekkel foglalkozunk.

Néhány művészeti alapiskolában már áprilisban elkezdődnek a felvételi vizsgák, a legtöbb intézményben azonban májusban-júniusban zajlanak, néhol pedig szeptemberben utólagos vagy pótfelvételiket is tartanak. Napjainkban már nemcsak gyerekek, hanem viszonylag nagy számban felnőttek is beiratkoznak, vagyis korhatár nélkül gyakorlatilag bármikor el lehet kezdeni. Néhány szülő az általános alapiskolába való beíratással párhuzamosan fontolgatja gyermeke művészeti irányzatú képzését is. Az óvodában a tanító nénik már észrevehetik, ha valakinek van tehetsége a rajzhoz, jó a ritmusérzéke, szépen énekel, s tanácsolhatja a szülőknek, hogy próbálják továbbfejleszteni a képességeit, készségeit. Van, aki már óvodás korában elkezd előkészítőbe járni. Egyes szülők viszont úgy vélik, nem kell mindjárt az alapiskola első osztályától leterhelni a gyerekeket, előbb tanuljanak meg írni, olvasni és számolni, s másodiktól mehet esetleg művészeti iskolába is. Manapság már nemcsak zenét, táncot és képzőművészetet lehet tanulni, hanem a legtöbb helyen van dráma, azaz színjátszó és beszédkészség-fejlesztő szak, illetve néhol bevezették az audiovizuális és a multimediális szakot is.

Állami vagy magán?

Vannak állami és magániskolák, és a fenntartó lehet az egyház is. Az állami intézmények kínálata általában sokrétű, a legtöbb helyen legalább két-három szakból lehet választani. Ezzel szemben a magánintézmények gyakran specializálódnak egyetlen kiválasztott szakra – esetenként kizárólag a zenére vagy a táncra, esetleg csak a színjátszásra összpontosítanak. A művészeti iskolákban az oktatói-nevelői munka, illetve az egész tanév megszervezése hasonlít a rendes általános iskolákéhoz. Egy-egy tanóra 45 percig tart, de például a rajz- vagy a tánciskolákban sokszor egyszerre egymás után megtartanak 2-3 órát. A zeneiskolákban ez csak kivételesen fordul elő. Vagyis aki rajzol, az általában hetente csak egyszer megy a művészeti iskolába, s ott tölt másfél-két órát. A legtöbb helyen ugyanez érvényes a dráma és az audiovizuális szakra is. A táncosokkal általában hetente kétszer foglalkoznak. A zeneiskola a legidőigényesebb – a gyerekek általában hetente kétszer tanulnak játszani a választott hangszeren, egyszer pedig elméleti képzésen vesznek részt. A magasabb évfolyamokban zenekarban vagy kamarazenekarban zenélhetnek. A rajz- és a tánciskolában általában nincs házi feladat, ezzel szemben a színjátszó és beszédkészség-fejlesztő szakon időről időre szöveget kell tanulni, a zeneórákra pedig rendszeresen kell otthon is készülni. Sok művészeti alapiskola kihelyezett osztályokat nyitott az általános iskolák épületében – ez nagy segítség a szülőknek, akiknek munka mellett gondot okozhat délutánonként elkísérni csemetéjüket a művészeti iskolába.

Művészi végzettség

Az óvodások és az általános iskolák elsősei előkészítő évfolyamba járhatnak, aki később kezdi a művészeti alapiskolát, annak kimarad az előképző. Az előkészítőben még nincs hangszer, csak az első évfolyamban kezdődik a hangszertanulás. Aki kihagyja az előképzőt, s rögtön elsős lesz, azonnal választhat hangszert is. A legtöbb intézményben a növendékek úgynevezett első és második szinten képezhetik magukat. Az első szint 8–9 évig tart, a második szint pedig 4 évet vesz igénybe. Az első szintet két részre oszthatják – alsó és felső tagozatra –, de ez iskolánként változhat.

A felnőttek képzése általában mindenhol 4 évig tart. A különlegesen tehetséges gyerekek esetében összevonhatnak évfolyamokat, gyorsabban fejlődnek, szükség esetén bővíthetik tanulmányaikat, egyesek több hangszert tanulhatnak, több tagozatot végezhetnek egyszerre. Aki tanulás közben rájön, hogy a kiválasztott hangszer mégsem neki való, s váltani szeretne, van rá lehetőség, szakemberek szerint azonban nem ajánlott gyakran váltani hangszert.

A Yamaha-képzés

A hagyományos művészeti alapiskolákban megszokott képzéstől eltérő zenei oktatást kínál a Yamaha zeneiskola-hálózat. Az 1990-es évektől működnek, s jelszavuk: nem léteznek zeneileg teljesen tehetségtelen emberek, csak olyanok, akik tehetségét nem bontakoztatták ki. Náluk az oktatás nyílt csoportos formájú, a csoportok tagjai együtt és egymástól is tanulnak – ez a Yamaha iskolák egyik legfontosabb eleme. Már egész pici babákat is el lehet vinni, szerintük a zenei nevelést 4-5 hónapos korban el lehet kezdeni, s ennek köszönhetően a zenei kommunikáció lehet a második anyanyelvük. Korhatár nincs, bárki jelentkezhet, felnőttképzéssel is foglalkoznak, sőt, vannak nyugdíjas korú növendékeik is, árulta el Zuzana Tkáčiková, az Ötletekkel Teli Házikó (Domček plný nápadov) Polgári Társulás munkatársa. Pozsonyban a Yamaha e civil szervezet keretében szervez tanfolyamokat. A hagyományos zeneiskolákban a Yamahától eltérően személyre szabott, individuális órák vannak, egy tanár egyszerre általában csak egy növendékkel foglalkozik. A művészeti alapiskolák többi tagozatán csoportos képzés folyik.

Audiovizuális szak

Egyre több művészeti alapiskola indít audiovizuális kommunikáció és multimédia szakot. 7 évvel ezelőtt, elsőként – a zene, a képzőművészet, a dráma és a tánc mellett – ötödik tagozatként a Ján Albrecht Művészeti Alapiskola próbálkozott vele Pozsonyban, sikeresen, azóta több városban is nyílt ilyen képzés. A bonyolult megnevezése lényegében televíziós alkotást jelent. A gyerekek megtanulnak kamerával, mikrofonnal dolgozni, tévéhíradót, saját rövidfilmet készítenek, megtanulnak forgatókönyvet írni, híreket beolvasni, vágni. A munkájuk eredménye egy-egy saját publicisztikai vagy hírösszefoglaló, illetve videoklip. Mindehhez a kellékeket és a műszaki berendezést az iskola adja. (sza)