Az erőszak nem magánügy

A családon belül elkövetett erőszak súlyos társadalmi jelenség. A történelem során mindig is létezett, és szinte mindegyik társadalomban tabutémának számított. Az áldozatok döntő többsége nő, az erőszakoskodó pedig általában férfi, és a megtörtént esetek csupán töredéke jut a hatóságok tudomására.

A családon belüli erőszak etnikai, vallási és társadalmi osztályoktól függetlenül minden emberi kultúrában előfordul, és még a mai modern korunkban is tabunak számít: mind az agresszor, mind az áldozat igyekszik eltitkolni. A külső környezet sem segíti a családon belüli erőszak feltárását, a társadalom nagy része úgy tekint a jelenségre, mint családi problémára, mely nem rá tartozik. Egyes becslések szerint 3 családon belüli erőszakos esetből csupán egyet jelentenek, és egyes országokban maga a hatóság is gyakran elutasító az ilyen ügyekben. Az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention) intézet szerint a családon belüli erőszakos esetek kb. 32 millió olyan amerikai állampolgárt érintenek évente, akik testi sérüléseket is elszenvednek vagy más egészségügyi problémát okoz nekik az erőszak. Ez az amerikai lakosság 10%-a. A szlovák hatóságok statisztikái szerint a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények 70%-a otthon, a családon belül történik. Az uniós tagállamok statisztikái szerint minden ötödik nő életében legalább egyszer elszenved valamilyen erőszakos támadást a partnerétől, és négyből egy esetben az agresszor a férj vagy az élettárs.

Bűn és büntetés

Általánosságban az erőszak elsősorban a fizikai bántalmazást jelent, erőszakos cselekedetnek számít azonban a bántalmazás valamennyi formája és minden olyan megnyilvánulás, amikor az agresszor a felsőbbrendűségét fitogtatja, visszaél a hatalmával, fenyegetőzik, testi, lelki és szexuális nyomást gyakorol az áldozatára. Noha a családon belüli erőszakról nincs egységes definíció, a jelenség ismertetőjegyei alapján egyértelműen meghatározható ez az erőszaktípus, az elkövető felelősségre vonható és büntethető. A büntető törvénykönyv szó szerint nem említi a családon belüli erőszakot, helyette a 208. cikkely a közeli és a ránk bízott személy zaklatásáról, kínzásáról szól, de ez pontosan felsorolja a családon belüli erőszakkal összefüggő bűncselekményeket, beleértve a fenyegetőzést is. A kiszabható büntetés enyhébb esetekben 3-tól 8 évig terjedő szabadságvesztés, súlyosabb esetekben 15-től 25 évig terjedő börtönbüntetés, ha pedig az erőszak halállal végződik, az elkövető az élete végéig rács mögé kerülhet. A hatályos törvény értelmében az erőszakoskodó személyt vizsgálati fogságba is helyezhetik, így megelőzhető és megakadályozható az áldozat további kínzása. A törvény viszonylag szigorú, a gond az ügyek felderítésével és a bizonyítással van. A meggyötört áldozatok ritkán mennek el a rendőrségre feljelentést tenni, s ott sem veszik őket mindig komolyan.

Tanúk nélkül

Az erőszakot a legközelebbi hozzátartozók körében, tanúk nélkül, otthon vagy olyan helyen követik el, melyet a nyilvánosság nem ellenőrizhet, bár vannak olyan esetek is, amikor az erőszakoskodó mindenhová követi áldozatát, házon kívül sem képes már uralkodni magán, és idegenek szeme láttára is rátámad. Az erőszak alatt az áldozat többnyire annyira el van szigetelve a külvilágtól, hogy esélye sincs segítséget hívni. Mivel a támadásra a lakásban, házban kerül sor, akár évekig is titkolni lehet – szakemberek szerint éppen ezzel magyarázható, hogy az emberek miért olyan közömbösek a jelenség iránt, és miért tartják magánügynek. Csakhogy nem árt tudatosítani: negatív jelenségről van szó, melyet nem szabad bagatellizálni. Az erőszakot nem lehet megbocsátani – a testi és lelki kínzás, amikor az egyik ember a másik fölötti hatalmát bizonyítja, nem lehet magánügy, a társadalom nem hunyhat szemet felette! A családi erőszak rendszerint a gyerekek szeme láttára történik, számukra ez súlyos trauma, hosszú időre megbélyegzi őket – egyrészt komoly lelki problémákkal küszködhetnek, másrészt hasonló magatartásformákat sajátíthatnak el, és a saját bőrükön tapasztalt, beteges szociális és viselkedési mintákat később saját maguk is alkalmazhatják, számukra ez lesz a normális.

Amellett, hogy a családi erőszak otthon, titokban történik, egy másik fontos ismertetőjegye, hogy az áldozat teljesen alá van rendelve az erőszakoskodónak. Az agresszor célja teljhatalmat gyakorolni áldozata felett, amit úgy tud elérni, hogy lelkileg rendszeresen és ismételten traumatizálja őt. Az áldozat pedig éppen azért teljesíti az utasításait, mert reméli, így nem haragítja újból magára, s csökkenti a támadások számát, vagyis ha alkalmazkodik, a helyzet változik. Sok nő azt hiszi, az erőszak minden párkapcsolat szerves részét képezi, ezért eszükbe se jut tenni ellene. Nem tudatosítják: ha eleget tesznek az agresszornak, ettől vérszemet kap, egyre több kívánsága lesz, az erőszak fokozódni fog. A családon belüli bántalmazás egy spirál, ami azt jelenti, hogy egyre súlyosabb formát ölt, és ami eleinte egy rángatás vagy egy pofon volt, az idővel élet elleni bűncselekménnyé fajulhat. Ilyen esetekben a családi terápia már nem segít, és a jelenség magától nem fog elmúlni. Gyakran előfordul az is, hogy ami eleinte imponál a nőknek, az később erőszakká alakul át.

Ne legyünk közömbösek

Néhány országban a lányokat úgy nevelik, hogy a férjnek jogában áll megbüntetni a feleségét, ráadásul maguk a nők sem szívesen vallják be, hogy kínozzák őket – szégyellik magukat miatta, vagy egyszerűen félnek megvádolni a családtagot. Esetenként az erőszakoskodó bosszújától is tartanak. Ebből kifolyólag nagyon nehéz pontosan feltárni a családon belüli erőszakot. Éppen ezért szakemberek szerint a megelőzés nagyon fontos. „A legfontosabb: ne legyünk közömbösek, és ne féljünk segítő kezet nyújtani az áldozatoknak!” – buzdít a családi erőszak problémájával évek óta foglalkozó Ötödik Nő Polgári Társulás. (sza)