Szinte mindenkivel előfordult már, hogy az autóban elfelejtette becsatolni a biztonsági övet, sokan nem szeretik, mert kényelmetlen. Vajon tényleg kötelező a használata? Miért? Erre a kérdésre keresi a választ ifj. Mészáros Lajos jogász, olvasói levélre reagálva.
A biztonsági öv kötelező használatáról
Nagyszüleim már elárulták, hogy mit kapok tőlük karácsonyra: megfizetik a gépjárművezetői vizsgám teljes kiadásait, amelyre már el is kezdtem készülni. A vizsgakérdésekkel kapcsolatban már rég szerettem volna tudni, és erről apuval és gimis osztálytársaimmal is vitatkoztunk, hogy miért kényszerítik ránk a biztonsági öv kötelező használatát, hiszen szerintem ez kényelmetlen, és tűz esetén nehezebben tudnám elhagyni az autót. Miért nem dönthetjük el magunk, hogy akarjuk-e használni a biztonsági övet? Azt pedig már végképp nem értem, hogy miért nem ülhet a hatéves, már kisiskolás öcsém az autó első ülésén?
Fiatal olvasónk elsősorban egy, az emberi jogok korlátozásával kapcsolatos érdekes kérdést vetett fel arról, hogy az állam kötelezheti-e a polgárait olyasmire, ami a magánéletükkel, önrendelkezésükkel kapcsolatban kényelmetlen és felesleges teher lehet. Adott esetben azt kell megválaszolnunk, hogy miért teszi kötelezővé az állam a biztonsági öv használatát? A válasz a Tt. 8/2009 sz. a közúti közlekedésről szóló törvény (Kkt.) indokolásában olvasható: az emberek egészségének és életének megóvása érdekében. Vagyis, az övhasználatnál két emberi jog: az önrendelkezéshez való jog és az élethez való jog ütközik egymással.
Az alkotmány értelmében az állam köteles védeni polgárai életét, de csak olyan eszközökkel, amelyek szükségesek, alkalmasak és nem korlátozzák aránytalanul a magánélethez, az önrendelkezéshez való jogunkat. Rendőrségi statisztikák és tudományos elemzések bizonyítják, hogy óriási mértékben motorizált világunkban egy közlekedési balesetben a biztonsági övet használók túlélési esélyei sokkal magasabbak, mint az öv nélkül utazóké. Ebből kiindulva a biztonsági öv kötelezővé tétele szükséges, alkalmas és arányos is lehet az önrendelkezési jogunkhoz viszonyítva, hiszen az övhasználattal okozható kényelmetlenség eltörpül amellett, hogy az öv a legnagyobb értéket, az életünket mentheti meg.
Eddig a téma alkotmányjogi oldalát vázoltuk fel leegyszerűsítve. Ami pedig a gyakorlati és jogi szempontokat illeti, tudni kell, hogy a biztonsági övet a Kkt. 8. §-a szerint nemcsak azért kell bekapcsolni, mert baleseteknél jelentős védelmet nyújt, hanem mert a légzsákos autókban maga a(z egyébként életmentő) légzsák kinyílása is sérülést okozhat, ha a biztonsági öv nincs bekapcsolva. Olvasónk érvelése, miszerint az öv használata miatt nehezebben tudná elhagyni a gépkocsit, ha az kigyulladna, egyébként nem alaptalan, de a szakértők válasza erre általában az, hogy ütközés után csak akkor tudnánk elhagyni az autót, ha a balesetben nem szereznénk olyan sérülést, ami ezt lehetetlenné tenné, ami legjobban épp az öv becsatolásával garantálható.
A gyermekülés és egy másik gyermekbiztonsági rendszer, az ülésmagasító (szlovákul: podsedák) használatát a Tt. 554/2006 sz. kormányrendelet szabályozza, amely alapján abban, hogy milyen gyermekbiztonsági rendszert kell használnunk, nem a gyermek kora a döntő, hanem elsősorban a magassága (illetve, a súlya). A rendelet szerint ugyanis a 150 cm-nél alacsonyabb gyermekek csak (testsúly szerinti csoportokba besorolt) gyermekbiztonsági rendszerek, tehát gyermekülés vagy ülésmagasító alkalmazásával utazhatnak, amely szabály betartásáért a gépkocsivezető felel. A 150 cm-nél magasabb, az első (vagy hátsó) ülésen utazó gyermek számára már nincs szükség kiegészítő ülésre, csak a biztonsági öv használatára, amelyből már ő sem csúszhat ki.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.