Vizenyős területek kiaknázása

Az alábbiakban arra szeretnék rávilágítani, hogyan lehet a jelenleg mezőgazdaságilag kihasználatlan területeket aránylag rövid idő alatt és kisebb ráfordítással újra hasznosíthatóvá és jövedelmezővé tenni. Az új, korszerű eljárás lényege abban rejlik, hogy az említett területeket egy bizonyos, meghatározott időre fatermesztéssel, illetve mezőgazdasági közteshasználattal, vagyis mezőgazdasági növények és fás kultúrák egyidejű termesztésével hasznosítunk.

A fás kultúrák eredményes termesztése az ilyen jellegű területeken feltételezi a teljes talaj-előkészítést, amely lényegében mélyszántásból, ezt követően pedig a talaj felső rétegének megmunkálásából áll. Az ültetvény létesítéséhez legalkalmasabbak az úgynevezett gyorsan növő fafajok, mindenekelőtt a nemesnyár fajok, nedvesebb területeken pedig a füzek, esetleg az éger, amelyek aránylag rövid idő alatt, akár 10-12 éves vágásforduló mellett nagy mennyiségű s egyben értékes fatömeget produkálnak. (A vágásforduló alatt a fák ültetésétől azok kitermeléséig eltelt időszakot értjük.) Az említett ún. lágy lomblevelű fafajokon kívül alkalmazhatunk kemény lomblevelűeket is, mint amilyen például az akác, a fekete dió, vagy a vörös tölgy, ám ezek vágásfordulója jóval hosszabb, s így nagyobb ráfordítással és kisebb jövedelemmel termeszthetők, mint a nyár- és fűzfafajták.

Az ültetésnél csakis fejlett, egészséges csemetéket szabad alkalmazni, amelynél elengedhetetlen követelmény a szabályos hálózat kijelölése, aminél a soroknak, valamint a sorokon belül a csemetéknek egymástól való távolságát értjük. A hálózat megválasztását mindenekelőtt a fatermesztés célja határozza meg. Amennyiben célunk a vastagabb, méretes törzsek termesztése, abban az esetben szélesebb, például 6x6 méteres hálózatot alkalmazunk, aminél mind a sorok, mind pedig a sorokon belül a csemeték is egymástól 6 méterre vannak. Ha viszont az a célunk, hogy nagyobb mennyiségű s egyben vékonyabb faanyagot termeljünk, sűrűbb, mondjuk, 4x4 méteres hálózatot alkalmazunk. Az említetteken túlmenően a sorok közti távolság megválasztásánál fontos követelmény, hogy a további években lehetővé tegyük a talajművelés gépesítését.

Amennyiben az ültetvényszerű fatermesztést mezőgazdasági közteshasználattal kívánjuk egybekapcsolni, az első években főként kapásokat, mindenekelőtt kukoricát, esetleg burgonyát, répát stb. termesztünk. ĺgy lehetővé válik a talaj szellőztetése és vízháztartásának javítása, ami kedvezően befolyásolja mind a kapások, mind pedig a fák növekedését. A későbbiekben, amikor a fák árnyékoló hatása már jelentősebb, számításba jöhet a kalászosok, majd pedig a takarmánynövények termesztése. A fás kultúra és a mezőgazdasági növények ilyenfajta szimbiózisa jól kiegészíti egymást és jelentősen hozzájárul a termelés gazdaságosságának növeléséhez. A sorok közötti talajművelésen túlmenően, ami összefügg a mezőgazdasági növények termesztésével, az első 2-3 évben szükséges a kiültetett fák kapálása gyomtalanítás és talajjavítás céljából. A későbbi évek folyamán szükséges a törzsnevelés, amit koronaalakítás és nyesés segítségével valósíthatunk meg. Amennyiben mezőgazdasági közteshasználatot nem alkalmazunk, szintén szükséges a sorok közötti talajművelés. A mezőgazdasági közteshasználat ugyanis nem elengedhetetlen feltétele az ültetvényszerű fatermesztésnek és bizonyos esetekben talán nem is mindig célszerű. A fatermesztésre igénybe vett terület mezőgazdasági jellege nem változik, a fás kultúra kitermelése után kizárólag mezőgazdaságilag is hasznosítható.

A vázolt új fatermesztési módszernek számos európai országban, ahol már évek óta mezőgazdasági termésfelesleggel rendelkeznek, hosszabb idejű hagyományai vannak. Az ültetvényszerű fatermesztésnek elméleti kidolgozása és gyakorlati megvalósítása a nagy olasz tudományos kutató, G. Piccarolo professzor nevéhez fűződik. Ő nemesítette ki munkatársai együttműködésével az eddig leggyorsabban növő és legtöbb faanyagot termelő nemesnyár fajokat és más fafajokat, amelyek közül néhányat azóta több országban, így nálunk is eredményesen termesztenek. Ültevényszerű fatermesztési módszerüket – természetesen a helyi ökológiai viszonyoknak megfelelően – azóta sikeresen alkalmazzák Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, a volt Jugoszlávia egyes utódállamaiban, valamint másutt is. Az elért eredmények ékesen bizonyítják az ültevényszerű fatermesztés gazdaságosságát.

Olaszországban például az ültetvényszerű fatermesztési módszerek alkalmazásával az egy hektárra eső évi nyárfatermelés közel ötszöröse a hagyományos módon termesztett fafajok átlagos évi fatermésének. Jugoszláviában az ilyen jellegű nyárfaültetvények 10–15 éves vágáskor mellett elérik az évi 20–30 köbméter évi átlagnövedéket, míg a természetszerű erdőkben 80–120 éves vágáskor mellett ez csak 3–4 köbméter. Szlovákia sík vidékein 15–20 éves vágásforduló mellett elértük a 25 köbméter évi átlagnövedéket, ami igen jó eredménynek számít.

Mind a külföldi, mind pedig eddigi hazai eredményeink feljogosítanak arra, hogy az ültetvényszerű fatermesztési eljárásokat Szlovákia jelenleg mezőgazdaságilag nem hasznosított területein is alkalmazzuk. Erre a célra az EU-csatlakozás után uniós pénzek is igényelhetők és kaphatók.

A szerző nyugalmazott erdészeti tudományos kutató