Az idén 10 új buszt vásárolnak

A dunaszerdahelyi buszokat újabban színes pöttyökkel ékesítik. Végre pont került a SAD regionális vállalata magánosításának végére is. Somogyi Tibor felvételeA Nemzeti Vagyonalap (FNM) után tegnap a kormány is áldását adta a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat (SAD) dunaszerdahelyi területi cége 49 százalékos részvénycsomagjának magánosítására. A hírnek felemás visszhangja volt a részvénytársaság vonzáskörébe tartozó régióban és a társaság két üzemében, a dunaszerdahelyiben és a galántaiban. A versenypályázatot a cégvezetés által alapított Dunaszerdahelyi Közlekedési Vállalat (DSAD) Rt. tervezete nyerte, szemben a budapesti Eurobusz beruházási társaságéval. Az osztrák Postbus pedig – korábbi kijelentései ellenére – meg sem kísérelte a részvételt a versenypályázaton.

Mit kínált a DSAD, mennyiben volt felajánlása jobb, mint versenytársaié, illetve mi várható a Dunaszerdahelyi és a Galántai járást felölelő térségben? – kérdeztük Michal Humeník mérnököt, az SAD dunaszerdahelyi igazgatóját, a DSAD részvénytársaság egyik társtulajdonosát.

Eredetileg nyolc társaság érdeklődött a dunaszerdahelyi központú SAD iránt, ám cégszemlére csak az Eurobusz, egy csehországi cég, a Třineci ČSAD jött el, ugyanakkor versenypályázatot csak a DSAD Rt. és az Eurobusz nyújtott be – pontosította értesülésünket Michal Humeník. Nem titkolta felháborodását, amikor annak, az SAD dolgozóitól hallott értesülésnek az igazságtartalmát firtattuk, igaz-e, hogy amikor az osztrákok jöttek háztűznézőbe, a cégvezetés „kivezényelte” a vállalat parkolójából az új, korszerű buszokat, hogy azok ne legyenek szem előtt, s a potenciális érdeklődő csak a kiszolgált gépparkot láthassa. „Már csak nem gondolja, hogy a buszok a kocsiszínben maradnak, amikor munkájuk van odakint?” – kérdezett vissza az igazgató, majd hozzátette: január derekán lehetővé tették az osztrák érdeklődőknek, hogy betekintést nyerjenek cégük ügymenetébe. Minden kérdésükre kimerítő választ adtak. „Nem rajtunk múlott, hogy végül meghátráltak. A menedzsment privatizációs tervezetét egyébként a dolgozók szakszervezeti szövetsége is támogatta.”

Michal Humeník fontosnak tartotta leszögezni, hogy a DSAD jelenleg nem fejt ki semmilyen tevékenységet, csak azért hozták létre, hogy részt vehessen a privatizációban. A világhálón is elérhető cégjegyzék szerint az rt.-nek három társtulajdonosa van. Az egyik maga az SAD igazgatója, társtulajdonos továbbá a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, valamint az rt. felügyelő bizottságának egyik tagja, tehát olyan emberek, akik Humeník szavaival élve legalapvetőbb részletekig ismerik a céget és a régiót, amelyben szolgáltatásokat nyújt. A cég jelenlegi vezetője nem titkolja, hogy ő maga húsz évvel ezelőtt az egyetem befejezése után a műszaki osztályon kezdte pályafutását a közlekedési vállalatnál, és az évek során szinte az összes munkahelyen megfordult, a ranglétra összes fokát végigjárta, amíg 7 évvel ezelőtt felkerült a legmagasabbra.

Mennyiben volt a menedzsment versenypályázata jobb, mint a versenytársé? – kérdezősködtünk tovább, ám Michal Humeník csak a DSAD tervezetét vázolta fel, mondván nem volt tagja a privatizációs bizottságnak, amely végül őket mondta ki győztesnek. A siker kulcsát a kiegyensúlyozott vállalkozási tervben és az elfogadható törlesztési ütemtervben látta, az Eurobuszról csak annyit mondott, hogy az a cég csak szerződéses fuvarozással foglalkozik, tehát a hely- és városközi közlekedés terén nincs tapasztalata. „Mi 40 millió koronás vétellárra tettünk javaslatot, ezt az összeget új buszok vásárlására fordítjuk. Az általunk felvetett törlesztési ütemterv a 49 százalékos részvénycsomag árának kifizetését az év végéig feltételezi.”

A dunaszerdahelyi SAD-hoz tartozó galántai közlekedési vállalat munkatársai attól tartanak, hogy a DSAD győzelmével erősödni fog a Dunaszerdahely-centrizmus – vetettünk fel egy újabb problémát. „A galántai vállalatot 2000-ben csatolták a miénkéhez” – válaszolta.

Talán nem kívánatos összeolvasztás? „Én inkább úgy fogalmaznék, hogy két eltérő cégvezetési koncepciójú vállalat összevonására került sor. Nekünk volt egy egyértelmű koncepciónk, hogy nem foglalkozunk bizonyos eleve ráfizetéses tevékenységekkel, velünk ellentétben Galántán jelentős túlfoglalkoztatás volt, főleg az adminisztratív munkaerő és a segédmunkás kategóriában. 2000-től tehát szakaszokban megközelítőleg 75 munkaerőt bocsátottunk el, ám a gépjárművezetők és a szerelők maradtak. A helyzet mára stabilizálódott, további elbocsátásokat nem tervezünk. Ami a gépparkfelújítást illeti, a két cég összevonása óta a vásárolt új buszok felét mindig Galánta kapja.

A tizenhét regionális szlovákiai autóbusz-közlekedési vállalatból eddig csak kettőt privatizáltak, a dunaszerdahelyit és a pozsonyit, amely kétségkívül a legértékesebb. A többi SAD magánosítására csak később kerül sor. A fővárosi céget a francia Connex vette meg, a dunaszerdahelyit a DSAD, amely az SAD részvényeinek 49 százalékán túl további 17 százalékra kap elővételi jogot. Az elővétel érvényesítése természetesen a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésétől függ majd. Az új cég versenypályázatában azt vállalta, hogy fokozatosan felújítja a 167 darab autóbuszból álló, jócskán elöregedettnek mondható járműparkot – korszerű járműből csak 25 darab van, ellenben 110 autóbusz életkora meghaladja a 11 évet. Év végéig 10 új járművet vásárolnak, ugyanakkor költségmegtakarítás céljából a cég az eddigi javítási gyakorlattal felhagyva saját maga javítja majd a meglévő és még használható gépparkot. Gázüzemű buszokat, töltőállomás híján, nem vesznek.

Új járatok indítására vagy a meglévők sűrítésére a dunaszerdahelyi járatokkal utazók nem számíthatnak. Az igazgató a gazdaságosságra hivatkozott, majd hozzátette: a múlt év során egyetlen ilyen kérvényt sem kaptak. „Ötvenkét licencünk van, 50 hely- és városközi, egy távolsági és egy nemzetközi járatot üzemeltetünk. Ezeket a jövőben is fenn akarjuk tartani. Viteldíjemelést sem tervezünk, ugyanakkor néhány erősen ráfizetéses helyi járat fenntartásáról tárgyalásokat kezdünk a helyi és a regionális önkormányzatokkal, nagyobb társfinanszírozásra kérve őket.”