Előbb-utóbb mind megszívjuk

Alapszabály, hogy minél sötétebb valaki, annál magabiztosabb. Trump keveset tud a való világról, régóta kérkedik például azzal, hogy életében két-három könyvet olvasott csak el, és az is köztudott róla, hogy „nem hisz” a globális felmelegedésben, hidegen hagyja a környezetvédelem. Szerinte minden e célra elköltött dollár pénzkidobás. A műanyag szívószálat, ezt a teljesen felesleges terméket pedig nyilván a huszadik század egyik legnagyobb vívmányának tartja. Naná, hiszen kényelemesen lehet vele szürcsölni, szemben a könnyen lebomló, papírból készült verziókkal, amelyek szerinte „nem működnek”, „eltörnek”, sőt néha „felrobbannak”. 

Mostantól örvendezhet az amerikai szívószállobbi, amely alaposan „megszívta” a Biden-kormányzat azon politikáját, amely szerint 2035-ig ki kellett volna vonni a forgalomból az összes egyszer használatos műanyag terméket, így a plasztik szívószálakat is.

Újra beindulhat a nagy biznisz

A kritikákra reagálva Trump kijelentette: nem hiszi, hogy a műanyag nagy hatással lenne a cápákra, „akik ott rágcsálnak az óceánban”. Lám, ez is csupán hit kérdése, és ha a hithez korlátlan hatalom is társul, bármi megtörténhet, és bárminek az ellentétje is. Én viszont most ósdi módon tudományos kutatásokra támaszkodnék. 

Csak az Egyesült Államokban naponta 400 millió műanyag szívószálat használnak (még mindig), átlagosan 30 percig. Ezeknek legalább 200 év kell a lebomláshoz. A globális éves műanyagtermelés 2000 óta megduplázódott, 460 millió tonnára nőtt, 2050-re pedig várhatóan megnégyszereződik – ha a gyártás az eddigi tempóban zajlik. Az így keletkezett plasztikhulladéknak alig 10 százalékát hasznosítják újra, a többi végül bekerül az óceánokba, ahol azok a bizonyos Trump-féle cápák rágcsálnak. A tengeri szemét nagy része egyszer használatos termékekből áll: zacskókból, palackokból, szívószálakból. 

Ennek következményeként a világot elárasztották a mikroműanyagok, amelyek bizony a mi testünkben is ott vannak, és Donald Trump teste sem kivétel, még ha nem is hisz ebben... 

Mikroműanyagnak az öt milliméternél kisebb darabokat hívjuk. Ezek könnyen bejutnak a tengeri élőlények szervezetébe, amelyeket kihalászunk és megeszünk. De akkor sem járunk jobban, ha többé nem eszünk halat. Mert a tevétől a pingvinig minden állatban találtak már mikroműanyagot. Sőt a csapvízben, a levegőben és már az újszülöttek tüdejében is. A bennünk lerakódott műanyagokat szervezetünk idegen testként kezeli, nem tud mit kezdeni velük, ezért gyulladás formájában támadja meg őket. 

Trump friss rendelete első blikkre nem több egy populista húzásnál, hiszen az amerikaiak imádják a szívószálakat. Hosszú távon azonban pusztító lehet. Nem csak a cápák számára.