Kipróbáltuk a BMW elektromobilját, az i3-at

ÚJ SZÓ-TESZT

Salzburg környékét néhány órára ellepték a szakmabeli újságírók, hogy kipróbálják a BMW két gyöngyszemét. Az elektromos meghajtású i3-at, illetve a hihetetlenül gyors M4-et – ez utóbbiról később olvashatnak.

Nekem ez volt az első tapasztalatom elektromobillal. Az i3 lenyűgözött. Ha lenne pénzem, ha lenne hol feltöltenem az autót, akkor azonnal megvenném. Elsősorban azért, mert egy feltöltéssel 110 kilométert megtesz, ami a napi városi furikázáshoz elég, csomagtartójába minden, amire a hétköznapokban szükségem van, elfér, gyorsulása bámulatos, a dizájnja is nagyon bejött és ami a legfontosabb, az áram sokkal olcsóbb, mint más üzemanyagok. S bár az autó első ránézésére nagyon kicsinek és szűknek tűnik, elhihetik, hogy négy ember is kényelmesen elfér benne. Ahol már árulják, ott nagy sikert arat, a vártnál sokkal több autót értékesítettek s a gyártás tempója már nem tudja kielégíteni a keresletet.

Milyen is valójában?

Igen, a dizájn ízlés kérdése, viszont ha egyszer beleülnek és kipróbálják, rájönnek, hogy az i3 vezethető, élvezhető és főleg praktikus autó. Már az ajtó kinyitásakor is megérezni a karosszéria merevségét, ez vezetés közben is beigazolódik. Sokkal nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában, ami meglepő, hiszen fejlesztésénél a súlycsökkentés volt a fő szempont a lehető legalacsonyabb fogyasztás miatt.

Elsősorban az érdekelt, milyen távot képes megtenni, a gyártó ugyanis azt állítja, hogy teljes feltöltés után 130-160 kilométert is levezethetnek vele. A szervezők 85 kilométeres körutat terveztek be. Miután 80 százalékra töltötték az elemet, a fedélzeti számítógép 112 kilométeres menettávot mutatott. Alig pár száz méter megtétele után ez a távolság hirtelen 100 kilométerre csökkent, az első kilométer után pedig már 100 alá, így azon kezdtem aggódni, hogy egyáltalán megteszem-e a kitűzött útvonalat. 10 perc elteltével viszont az autó magához tért, a kilométerek száma elkezdett növekedni, s egyre inkább hasonlítani a gyártó által meghatározott értékhez. Az útvonal végén valóban beigazolódott, hogy 80 százalékos feltöltés után a 110 kilométer szemrebbenés nélkül megtehető.

Kinek ajánlott?

Tény, hogy Pozsonyból Kassáig nem jutnának el vele, de ha naponta átlagban csak 110 kilométert vezetnek le – ilyen távolságot tesz meg átlagban a munkába ingázó sofőrök többsége –, akkor nem kell attól tartani, hogy az elem valahol lemerül. Tehát a járgány ideális a városban vagy nagyobb városok környékén lakó embereknek. Jelenleg főleg azoknak, akiknek családi házuk van, s éjjel a garázsban tudják tölteni az elemet. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy a töltőkábelt a panelház ötödik emeletéről engedik le a parkolóra.

Ha az i3-ban elég áram maradt 50 kilométerre, a teljes feltöltés körülbelül 30 percet vesz igénybe. Ezért munkanapon, bevásárlás közben is feltölthető. Természetesen gyorstöltőről beszélünk. A klasszikus 230V-os konnektoron keresztül ez az idő 8 órára ugrik.

Az utastér nagyon tágas. Egy 190 centiméter magas sofőr is elfér saját maga mögé úgy, hogy térdmagasságban 3, fejmagasságban pedig körülbelül 5 centiméter távolság marad. Tehát négy embernek is ideális. Ami kicsit kényelmetlen, az az ajtónyitás. Ugyanis ha valaki hátul ül, akkor ahhoz, hogy ki tudja nyitni a hátsó ajtót, először az elsőt kell kinyitni. Másrészt, ha már valaki hátra ül, akkor valaki biztos ül előtte és segít az ajtónyitással.

Korlátozó üzemmódok

Míg a Comfort üzemmódban azt csinálnak a járgánnyal, amit akarnak, addig az Ecopro vagy az Ecopro+ üzemmódok lényegesen korlátozzák a rendelkezésre álló technológiák használatát, elsősorban azért, hogy csökkentsék a fogyasztást. Az előbbi üzemmód például nem engedi, hogy az autóval 90 km/óránál gyorsabban haladjanak. Ha alacsonyabb sebességnél kapcsolják be, akkor nem enged 90 km/óra fölé gyorsítani, ha nagyobb sebességnél kapcsolják be, akkor a rendszer figyelmeztet, hogy le kellene lassítani, s amint elérik az adott sebességet, már nem enged gyorsulni. Persze itt is van kivétel. Ha hirtelen gyorsítani kell, akkor anélkül, hogy át kellene kapcsolni az üzemmódot, elég padlógázt adni, s az autó megindul. Az Ecopro+ már a klimatizációt és a rádió használatát is korlátozza.

Az i3 a sztrádáktól sem fél, gyorsulásnál pedig úgy viselkedik, mintha eleve száguldozásra fejlesztették volna. Ilyen meglepő dinamikát senki sem várna egy 125 kW-os elektromotortól. A 250 Nm-es forgatónyomatéknak köszönhetően a 100 km/órás sebességet 7,2 másodperc alatt eléri és itt nem áll le, gyorsul tovább. Én maximum 150 km/óráig engedtem, mert Ausztriában vezettem, ahol korlátozott a sebesség, többre nem merészkedtem, pedig az i3 benne lett volna.

Mennyibe kerül?

Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz, egyelőre ugyanis nem tudni, mikortól kerül a szlovák piacra, a német vagy osztrák árak pedig nem lehetnek automatikusan mérvadók. Ami viszont biztos, hogy ha nálunk is elkezdik árulni, valamivel több mint harmincezer eurót elkérnek érte. Azok a kollégák, akik már több elektromobilt is kipróbáltak, egybehangzóan állítják, hogy a jelenleg kapható elektromos meghajtású autók közt az i3 kétségkívül a legjobb. Azt, hogy milyen lesz a fogadtatása nálunk, egyelőre nem tudni.

Én alig várom ennek a szegmensnek a térhódítását, hogy minél több ilyen autó járjon az utakon, hogy olcsóbbak legyenek s több legyen a töltőállomás. Végre nem kellene attól tartani, mikor drágul a benzin, s mikor érjük el azt a pontot, amikor az autó használatára a túl drága üzemanyag miatt nem lesz pénzünk. (dem)