A védekezés helyett inkább a megelőzés

A 20–30 éves termesztői tapasztalattal rendelkező biokertészek és saját tapasztalataim alapján ki merem jelenti, hogy a mai körülmények között is lehetséges, igaz eléggé nehezen, gyümölcsöt termeszteni vegyi úton előállított táp- és növényvédő szerek nélkül. A siker döntően attól függ, hogy a termelés során mennyire sikerült gyümölcsfáinknak megteremteni a háborítatlan természet feltételeit. Ezt nagyon érthetően fejti ki a Kertészkedés „méreg” című könyvében Alwin Seifert, amikor arra keresi a választ, hogy a szabadon növő vadalmát miért nem támadja meg az almamoly vagy az almavarasodás.

A legfontosabb teendőket a feltételteremtő és a megelőző teendőkre osztanám. Az első csoport célja olyan vegyi anyagok nélküli mikrokörnyezet kialakítása, ahol a gyümölcsfa az egészséges fejlődéshez szükséges anyagokkal természetes úton és a legoptimálisabban mértékben, talajlakó élőlények közvetítésével van ellátva. Az ilyen, harmonikusan táplált gyümölcsfa egészséges és a betegségek, kártevők is csak ritkán támadják. A természetben érvényes az a biológiai elv, miszerint a rosszul fejlődött, beteg, gyenge, nem harmonikusan táplált, mérgezett egyedeket el kell pusztítani. ĺgy fordulhat elő, hogy lebomlatlan mérgező anyagokat tartalmazó szerves trágyával, műtrágyákkal stb. mérgezett növények megbetegszenek, támadják őket az élősködők. Hogy ezt mérsékeljük, újabb mérgeket szórunk rájuk és ezzel szándékunkon kívül elpusztítunk egy sereg hasznos élőlényt, veszélyeztetve a természetet és olykor még embertársaink egészségét is.

A vegyszermentes gyümölcstermesztésnek nagyon fontos feltétele, hogy már a facsemetét ilyen környezetben neveljük. Mivel erre csak ritkán van lehetőség, ügyeljünk arra, hogy az ültetésnél a csemete hasznos talajlakókkal teli, azaz biokomposzttal kevert földbe ültetjük. Fontosnak tartom a gyökérzóna feletti talajtakarást is, ugyanis a letakart területről lassabban párolog el a talajnedvesség, jó feltételeket teremtve a talajlakó élőlények megtelepedéséhez, szaporodásához. Én a talajtakarításra füvet, szénát vagy szalmát használok. A lehullott leveleket és a levágott gallyakat aprítás után a gyökérszféra fölé terítem. A talajtakarón kívül szükségesnek tartom a biokomposzt adagolását is, amit rendszerint szeptemberben végzek. Ugyanis ebben az időszakban a tápanyagfelvétel lelassult, viszont a talajélet még folyik és a kijuttatott tápanyag nagy részét a talajlakók a tél beállta előtt feldolgozzák.

Mivel az összes feltételt biztosító teendőt sokszor nem sikerül minden szempontból ideálisan elvégezni, sőt több tőlünk független tényező is befolyásolja igyekezetünket, szükséges a megelőző teendőket is időben és rendszeresen elvégezni. A gyümölcsvarasodást, mint tudjuk, főleg a lehullott leveleken ágakon áttelelő gombák okozzák, amelyek megfelelő hőmérsékleten felrepednek, a kiröpülő spórák a levélen, gyümölcskezdeményen kicsíráznak és károsítanak. A pusztítás mérséklése érdekében fáinkat metsszük szellősre, a fa alá gyűjtött leveleket az áttelelő spórákat felrepedése előtt takarjuk szerves anyaggal. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, vékony földréteget használjunk, így csökkentve kertünkben a repülő spóraszemet. A varasodást mérséklőnek tartják a metélőhagymát, de gyakorlatom ezt nem igazolta egyértelműen.

A lisztharmat kártételét mérsékelhetjük, ha rövid időközökben metszőollóval a kezünkben vizsgáljuk fáinkat és az esetleges fertőzött hajtásvéget az egészséges levélig levágjuk. A levágott hajtásvégeket nem gyűjtöm össze, hanem a fa alatt hagyom, ahol viszonylag rövid időn belül elfogyasztják a giliszták. Hasonlóképpen járok el az őszibarackot támadó levélfodrosodással is. Sok kellemetlenséget okoz a kertekben, főleg ahol a fák gyökereit nitrát tartalmú trágyával mérgezik, a levéltetű. Ezek tömeges elszaporodásának megakadályozására figyeljünk. Ha hiányoznak kertünkből a kártevő természetes ellenségei, így elsősorban katicabogarak, a lisztharmat elleni küzdelemnél leírtakhoz hasonlóan járjunk el. Az almamoly első generációi ellen hatásos a gyümölcsfák közelébe ültetett mák, amely egyes források szerint megtéveszti a petét rakó lepkéket. Szlovákia déli járásaiban az almamolynak sok esetben három generációja is károsít. A későbbi generációkra a mák már semmilyen hatást sem gyakorol, mert beérett. Az almamoly petézése következtében előforduló férges gyümölcsök számát csökkenthetjük, ha a fáinkra időben petefaló Trichogrammákat telepítünk. Ezek a parányi hártyaszárnyú rovarok a gyümölcsmolyok, káposztalepkék, a kukorica szárat károsító molylepkék petéire rakják aprócska tojásaikat, amelyek gyorsan kikelnek és felfalják a pete tartamát.A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára