A termesztési rendszerek fontos eleme

A hazai csapadékviszonyok hosszútávú elemzése alapján megálla-pítható, hogy Szlovákiában évente több mint 800 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterület szenved kisebb-nagyobb mértékben a csapadékhiánytól, amely a mezőgazdasági termelők számára az utóbbi években 1,5–3,5 milliárd korona értékű terméskiesést, veszteséget okozott. Ez a veszteség egyúttal hatással van az adott térség szociális viszonyaira is.

A csapadékhiány ellensúlyozására nálunk az előző évtizedekben államköltségen mintegy 7 milliárd korona értékben 314 ezer hektár mezőgazdasági területen épültek ki az öntözőberendezések. Ezek működtetését és karbantartását az állam az új gazdasági feltételek között is támogatja, egyúttal jelentős hozzájárulást folyósít az öntözővíz felhasználóinak is, így támogatva a termelés hatékonyságának növelését az intenzív termesztési körzetekben. Az öntözés ezáltal nemcsak a terméshozamok stabilitását és növelését biztosítja, hanem pozitívan befolyásolja a termelés gazdaságosságát és versenyképességét is.

Mindezen tényezők ismerete elle-nére az utóbbi években a hazai gyakorlatban az öntözőrendszerek reális teljesítőképességének csak alig 50 %-a használják ki.

Mi az oka annak, hogy a modern és eléggé költséges öntözőberendezések kihasználtsága ilyen alacsony szintű? Tudatosítanunk kellene, hogy a hazai mezőgazdaság jelenlegi viszonyai között az öntözéssel nemcsak a szárazság ellen harcolunk, s az nemcsak a gazdálkodás termelési tényezőjévé, hanem a többi gazdálkodási tényező termelési és gazdasági hatékonyságának hajtóerejévé is vált. Az öntözőberendezések nálunk ugyan nem feltétlenül szükségesek, ugyanakkor az összes termelési tényező összehangolásának nélkülözhetetlen feltételei. Az öntözéssel ugyanakkor nem ellensúlyozhatjuk a termőföldön való gazdálkodás egyéb területein elkövetett hibákat.Éppen ezért a jelenlegi feltételek között nem elegendő az öntözőberendezések kihasználtságának értékelésekor a felhasznált vízmennyiség vagy az öntözött terület nagyságának figyelembe vétele, hanem az öntözött terület gazdasági hozadékát is értékelnünk kell. Az öntözhető területeken ezért olyan termények termelését kell előtérbe helyezni, amelyek esetében az öntözés a legnagyobb gazdasági hozadékot eredményezi. Ide tartozik például a vetőmagok termesztése.

A kutatási eredmények is azt mutatják, hogy a felhasznált műtrágyák termelési és gazdasági hatékonysága az egyes növényeknél az öntözetlen területekhez viszonyítva 15–20 százalékkal növelhető a megfelelő öntözési rezsim alkalmazásával. Az ágazat jelenlegi helyzetében ezt az ismeretet annál is inkább érdemes alkalmazni, mivel az ismert okok miatt a műtrágyafelhasználás szintje radikálisan csökkent. Ezért szükséges a műtrágyavásárlásra szánt korlátozott pénzügyi forrásokat olyan öntözhető növényekre felhasználni, amelyek a legnagyobb gazdasági hasznot eredményezik.

Az öntözőberendezések kihasználásában a legnagyobb hiányosságok a differenciált öntözési rezsimeknek a talajviszonyokhoz és a növények fejlődési fázisaihoz igazított alkalmazásában mutatkoznak. Az ilyen öntözési rezsim jóval nagyobb követelményeket támaszt a szakmai felkészültséggel, a munkaszervezéssel és az öntözés minőségével szemben azért, hogy ne egy hektár ter-mőterület kapjon globális mennyiségű öntözővizet, hanem minden négyzetméter és minden egyes növény a neki megfelelőt. Ennek érdekében ugyanilyen fontos, hogy jobban megismerjük az egyes növények vízigényét a vegetáció teljes ideje alatt, s ennek alapján azokat a növényeket részesítsük előnyben, amelyek az öntözésre a legnagyobb hozadékkal reagálnak. Tudatosítanunk kell, hogy a modern öntözési rendszerekkel nem a szárazság ellen harcolunk, hanem a vízhiány kialakulását igyekszünk megelőzni. Csak ilyen öntözési rezsim hozhat megfelelő termelési és gazdasági eredményeket. Az öntözési tervben a nem gyomos, jó tápanyagellátású növényzetet kell előtérbe helyezni, mivel az öntözés gazdasági hatékonysága csak abban az esetben érvényesül, ha az összes többi termelési tényező is rendelkezésre áll. Az öntözéssel nem lehet ellensúlyozni az agrotechnikában elkövetett hibákat, mérséklésük pedig rendkívül költséges és nem gazdaságos. A talaj természetes víztartalmával való rossz gazdálkodás öntözéssel való ellensúlyozása csak pocsékolás az energiával, az emberi és gépi munkával. A hiányos, nem egészséges gyomos növényzet pedig nem reagálhat megfelelően még a legjobban összeállított öntözési rezsimre sem. A 70–80 százalékos cukorrépa-ültetvénynél, ahol hektáronként 15-20 ezer egyed hiányzik, az öntözés nem helyettesítheti a kiesést.

Az öntözés környezetvédelmi okok miatt sem mellőzhető, hiszen a helyesen megválasztott öntözési rezsim nem mossa ki a talajból a tápanyagokat, nem veszélyezteti a talajvizeket, nem károsítja a talajt. A megfelelően kialakított öntözési rezsim nemcsak a növényzet föld feletti hozamát növeli, hanem erősíti a gyökérrendszert is, s ezáltal a talaj szervesanyagtartalmának javítását is elősegíti, amely a termőképesség növelésének egyik előfeltétele.

Az öntözés a termés minőségében is érezteti hatását.Gyakorlati kutatási eredmények igazolják, hogy az öntözés csökkenti az N-tartalmat, s ezáltal csökkenti a zöldségfajták és a burgonya nitráttartalmának felhalmozódását. Az öntözött sárgarépa például 15–20 százalékkal több karotént tartalmaz, mint a nem öntözött, az új gabonafélék esetében az öntözés kimutathatóan jobb minőséget eredményezett.

Külön jelentősége van az öntözésnek az állattenyésztésben. A tej és a marhahús előállítási költségeinek elemzéséből kiderült, hogy abban a takarmányadag nagyságának részaránya eléggé magas, ennek oka elsősorban a tömegtakarmányok alacsony minősége, s emiatt azt jóval drágább szemestakarmánnyal kell kiegészíteni, helyettesíteni. A tömegtakarmányok minőségi termesztésének vetésforgóban való növelése mellett fontos szerep jut a köztesterményként termelt takarmányoknak is. A szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának növelésében nagy lehetőségek rejlenek az ideiglenes legelők kialakításában is, amelyek öntözhető parcellákon herefélék keverékeiből létrehozott intenzív legelők.

Noha a mi feltételeink között nem vonhatunk lineáris egyenlőséget a terméshozamok és az éves csapadékmennyiség között, az azonban kimutatható, hogy a csapadék mennyiségi változásai befolyásolják a terméshozamokat. A meteorológusok számításai szerint az elkövetkező években az éves mennyiség 10–15 százalékkal csökkenhet, ugyanakkor a hőmérséklet 1–2 °C-szal növekedhet, ami növeli a növények evapotranszpirációját, s ezáltal azok vízszükségletét is. Az öntözésnek ezért továbbra is nagy lesz a jelentősége, s ha megfelelő szakmai színvonalon használják ki , akkor nemcsak a termelési funkciókra lesz kedvező hatással, hanem a termelés gazdasági mutatóira is.