Nem vagyok én egy őrült tévénéző, alig is van már mit nézni az egyes csatornákon, de azért vannak kedvenc adóim, krimijeim, hát szoktam kapcsolgatni.

Vasárnap volt, amikor elindultunk, hogy végiglátogassuk eltávozott szeretteink nyughelyeit, ragyogó szép idő, már-már tavaszias, annak ellenére, hogy az időjárás-előrejelzés épp arra a napra jósolta a lehűlést, szelet, esőt, egyéb kellemetlenségeket.

Állítólag köztudott, hogy mindig is az elhalálozások, tragédiák és a pikáns, szexszel kapcsolatos hírek, cikkek voltak a sajtó legolvasottabb témái.

Vannak, akik az ördöggel is szövetségre lépnének, csak hogy anyagi javakra, pozíciókra tegyenek szert, vannak, akik az angyallal sem, csak hogy az ő egyedüli és megismételhetetlen fényes egójukat láttathassák, és vagyunk mi, a többiek, akik a konyhánkból, nappalinkból, sparhelt mellől, a fotelból várjuk, jöjjön már valaki, valami igazi igaz ember, aki nemcsak okos (okosabb nálunk), hanem az erkölcsi pedigréjével sem lehet baj.

Ahol a pártok elszemélyesednek, vezérelvűvé válnak, ott előbb-utóbb a demokrácia is szenvedni fog.

A stabilitás standard kormánya létrejöttének fő indoka a szélsőségek térnyerésének megakadályozása volt. Eközben azt látjuk, hogy a szélsőség erősödik a kormányon belül (SNS) és kívül (Kotleba). A legnagyobb nyertes Andrej Danko.