<p>Ismerősöm kétségbeesetten meséli, hogy negyvenéves felesége, aki régóta magas vérnyomással küszködik, önkényesen abbahagyta a gyógyszerszedést. Egy éve szedi, de már unta, s különben is arra hivatkozik, hogy a természetes életmód híve, amitől minden vegyszer idegen. Hívd fel és hassál rá, könyörög. </p>
Zuhanás a lóról
Felhívom , beszélgetünk, de még mielőtt hatnék rá, elszántan közli, hogy ezentúl csakis természetes dolgokat hajlandó magába fogadni. Elhatározásához az utolsó lökést az ismert tévésztár adta, aki azt nyilatkozta, ő még véletlenül se vesz a szájába tablettát. Mert nincs rá szüksége, próbálkozom. Nekem sincs, mondja mérgesen. A gyógyszer nem a betegnek kell, hanem a gyógyszeriparnak meg az orvosoknak, hogy hatalomhoz és provízióhoz jussanak! Húsz évig semmit sem kellett szednem, most meg egyszeriben felírta nekem a tablettát! Biztos beígért neki a díler egy adriai jachtkirándulást! Talán azért írta fel épp most, mert húsz év után most kerültél olyan állapotba, amikor már gyógyszerre van szükséged, nyöszörgöm, de az éteren keresztül is majd leharapja a fejemet. Én zabáljam a mérget, ő meg menjen kirándulni?! Nem kell nekem tabletta, igaza van az – itt jön a tévésztár neve –, a női szervezet erős, a gyógyszerlobbi meg erőszakos! Megüt a guta, hogy annyi ember hagyja magát átverni, és eszi marokszámra a dilibogyót! Nem tudom, mit nyilatkozott a tévésztár, pláne kinek a sugallatára, nem tudom, mi történt ezzel az intelligens nővel, hogy hisz neki, s nem tudom, hányan döntöttek gyógyszerügyben úgy, ahogy ő. Csak annyit tudok, mert tapasztaltam a családban, hogy a magas vérnyomás veszélyes és alattomos betegség, nem múlik el sem magától, sem teától, sem gyümölcstől, sem egyéb, magunkba fogadott természetes dologtól, bármennyire bio is az a dolog. És van még egy sor betegség, amit szintén gyógyszerrel kell gyógyítani. Bár én se helyeslem, hogy fiatal diáklánykák tarsolykájában a rúzs és a szempillaspirál mellett tabletták lapuljanak, amelyekből a legenyhébb fejfájásnál is gyakorlott mozdulattal magukba dobnak egyet-kettőt, azért azt látni kell, hogy a gyógyszereknek is köszönhető, hogy tovább élünk, mint száz éve, hogy tájainkon nincsenek olyan járványok, amelyek a világ számos helyén még mindig pusztítanak. A gyógyszereknek is köszönhető, hogy egyáltalán vannak krónikus betegségek, mert a krónikussághoz idő kell, és sokszor épp a gyógyszerek segítenek hozzá, hogy egyáltalán legyen és maradjon időnk. Igen, vannak jachtkirándulások, fölöslegesen felírt gyógyszerek és még sok egyéb. De ez nem lehet ok arra, hogy az indokolt orvosságot elutasítsuk. Nem szabadna átesni a ló túlsó oldalára. Nehogy túl nagyot zuhanjunk. Esetleg utoljára.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.13.
Online kupleráj
2024. 10.11.
Személyes bosszú?
2024. 10.11.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.