XX. századi mixer

Csupa sziszegő szó. Eszembe jutott Andor bácsi, a XX. század falumbeli nagy alakja. Vagy hat éve már pihen az öreg. Azelőtt sose pihent. Nyugdíjasként is forgatta még a kőműveskanalat, eljárt apró-cseprő javítgatásokat elvégezni. Hogyan lett a XX. század mixere?

A zűrös időkben, anno 1968-ban kapott egy igazolást. Mint afféle előmunkás, népi milicista, református presbiter, templomgondnok és előénekes működött. Mindezt természetesen tette, hogy hogyan tudta csinálni, az rejtély. Mindenesetre egy kora nyári estén, amikor már sokadszor hallgattuk végig történeteit, szemtelen ifjúságunkból kitört a kételkedés. Andor bácsi mordult egyet, hazaballagott, és perceken belül egy papírt lobogtatva visszatopogott a söntésbe. Aztán ámulva olvastuk a kommunista párt utcai alapszervezetének igazolásán, hogy „M. András mint református hithű kommunista fegyverrel a kézben is hajlandó az egyház vagyonát és a szocialista rendet fenntartani”. Az okmány elolvasása után elismerésünk jeléül megtiszteltük a sokrétű öreg mestert kedvenc italával, a kesernyés gömöri sörrel egy kupica fenyőlé kíséretében. Mert ezzel igazán nem lehetett mit kezdeni. Az igazolást kiállító párttitkár máig élő vállalkozó, a templom is áll, és csak annyi gond lett a végén, hogy szegény Andor bácsit nem akarták egyházi temetésben részesíteni.

Mindez régen volt. Vagy hat éve már, vagy tán nyolc is. Helyszín és élethelyzet nem kitaláció. Ilyen jutott. Annak az embernek, aki három ország három hadseregében szolgált. Európai XX. századi mixersors.