Viták Karel Hoffmann börtönbe vonulása után

Hétfő dél óta a hírhedt – és már sok hírességet látott – prágai Pankrác börtön lakója Karel Hoffmann; volt magas rangú csehszlovák kommunista politikusok között ő az egyetlen, akit Csehszlovákia 1968 augusztusi szovjet megszállásával kapcsolatban börtönbüntetésre ítéltek. Eddig egyébként több tucat személy ellen – köztük a legismertebb Miloš Jakeš és Jozef Lenárt volt – indult 1968 miatt eljárás Csehországban, de rács mögé még senki sem került, mert nem sikerült bizonyítani a vádakat.

A most nyolcvanéves Hoffmann is „csak” azért kapott négy évet, mert a Varsói Szerződés hadseregeinek csehszlovákiai bevonulása idején, 1968. augusztus 21-ére virradó éjszaka kikapcsoltatta a rádióműsor szórását biztosító rendszert, s ezzel a vád szerint megakadályozta, hogy a lakosság mielőbb értesüljön a Moszkva által „internacionalista segítségnyújtásnak” nevezett aktust hivatalosan „megszállásnak” minősítő nyilatkozatról. Az elítélt, aki 1968-ban a csehszlovák távközlési hivatal vezetője volt, azt állítja, hogy politikai per folyt ellene, hiszen a hatvanas évek végén Csehszlovákiában a rádióműsort minden éjjel kettőtől négyig műszaki okok miatt megszakították.

„Ennek a szünetnek a betartását rendeltem azon a napon is, semmi mást” – hangsúlyozta Hoffmann, akit a kommunista párt híveinek egy csoportja kísért el a fegyintézet kapujáig, majd az Internacionálé eléneklésével búcsúztak el egymástól. A kommunista aktivisták egy csoportja azt is kezdeményezte, hogy az idős Hoffmann helyett mindegyikük leül egy-egy napot. Az egyik lap találóan megjegyezte: kár, hogy ez nem jutott eszükbe az ötvenes évek elején, amikor a Pankrácban a kommunista rendszer áldozatai szenvedtek.

Hoffmann pere több mint kilenc évig húzódott, s máig is megosztja a cseh politikát és a közvéleményt. Eredetileg hazaárulással, majd a tisztségével való visszaéléssel vádolták, de semmit sem sikerült bizonyítani. A Prágai Városi Bíróság tavaly végül a legfelsőbb állami szervek döntésének „szabotálása” miatt ítélte el négy évre. Hoffmann, aki a hetvenes és a nyolcvanas években a csehszlovák szakszervezeti mozgalmat irányította, valamint tagja volt a kommunista párt szűkebb vezetőségének is, végig tagadta a vádakat, s azt mondta: nem kér senkitől kegyelmet, ahogy ajánlották neki, s bevonul a börtönbe, bár tudja, élve onnan négy év múlva nem jön ki. „Nem sértettem meg semmiféle törvényt, csak a hatályos jogszabály megtartását rendeltem el. Az ellenem indított per megrendelésre folyt” – jelentette ki a pankráci börtön kapuja előtt Hoffmann. Ugyanakkor újra védelmezte a szovjet bevonulást. Szerinte ha az nem lett volna, akkor Csehszlovákiában „már 1968 őszén bekövetkezett volna 1989 novembere”. Ez a kijelentés nyilvánvalóan politikai, bár nem büntetőjogi öngól volt. Mindezek elle-nére a sajtó rámutat, hogy 1968 augusztusában Hoffmann még kis hal volt, s a nagy halak – akik még élnek, köztük főleg Vasil Biľak – még mindig szabadlábon vannak, s nem reális, hogy valaha is börtönbe kerülnének. Pedig ők az igazi vétkesek.

A volt kommunista politikus, aki egyébként jelenleg Csehország legidősebb rabja, korából kifolyólag számos egészségi problémával küszködik, ezért még hétfőn délután a fegyintézet kórházába szállították. Václav Klaus államfő jelezte: mérlegeli a kegyelmi kérvényt, amelyet Hoffmann két lánya nyújtott be apja ügyében. Hoffmann ugyan valóban törvényt sértett, de felmentése egészségi okok miatt igazságos döntés lenne – fogalmazott a Hospodářské noviny. A lap ugyanakkor bírálja Klaus kijelentését, mely szerint Hoffmann, úgymond, csak a távközlési törvényt sértette meg, ezért esetét is ily módon kell kezelni. A Hospodářské noviny szerint viszont súlyos bűntényről van szó.

A Mladá fronta Dnes megjegyzi: azon kellene elgondolkodni, miért szavaz a cseh választók mintegy húsz százaléka továbbra is a kommunista pártra, amely fél évszázadon keresztül tönkretette az országot, s 1968-ban végül is megengedte a szovjet megszállást.