Vigyázó szemünket Brüsszelre vetjük

A fogyasztói adók tegnap jóváhagyott emelése a pénztárcánk további terhelésén kívül egy politikai színdarabot is elindított. A nagypolitika arra számít, hogy az államfő a törvényeket újratárgyalásra visszaadja a parlamentnek. Ezzel ugyan nem ér el semmit, a kormánykoalíció, még ha akarna, sem változtathat a nézetén, de hát elnökünk szíve a népéért dobog és az egy hónap nyereségért is hálás lesz neki (csak éppen nem tudni, hogy akkor a népszerűségi indexe miért kitartóan egy számjegyű). Nem mindegy viszont, meddig gondolkozik a döntésen. Ha kivárja a rendelkezésére álló 15 napot, akkor az adóemelés augusztus eleje helyett valamikor szeptemberben lép életbe. De nem biztos, hogy kivárja, mert a képviselők a múltkor szép gesztust tettek irányába. Elnökünk ugyanis a nép érdekében a nyugdíjemelésről szóló törvényt is visszaadta, mondván, ő többre gondolt. Közben persze ő is tudta, hogy lépése szimbolikus. Legalábbis nekik, a nyugdíjasoknak már nem annyira, hiszen a késleltetés miatt még azt a kevéskét is majdnem egy hónappal később kapták meg. A képviselők azonban gyorsak voltak, a visszaadott törvényt azon melegében újra jóváhagyták, így a valamivel több pénz időben érkezett. Elnökünk tehát hálás lehet, hiszen e nélkül gesztusa jócskán a visszájára fordult volna. Hogy mennyire hálás, az két héten belül kiderül.

Egyébként pedig örüljünk, a Koalíciós Tanács, majd másnap a kormány kompromisszumra jutott az autópálya ügyében. Közép-Szlovákia hálás lehet, az MKP kiharcolta a Garam menti gyorsforgalmi út folytatását, igaz, ez a Losonctól keletre élő magyarok számára is előnyös. A teljes összegből 15 százalék Losonc környékére is jut, ez is több a semminél. A Pozsony-Érsekújvár-Nagykürtös út továbbra is a Holdban marad, de mindent nem akarhatunk.

Egyébként csütörtökön felettébb érdekes hír érkezett új hazánk, az Európai Unió boszorkánykonyhájából. A CAP, vagyis a Közös Agrárpolitika a hetvenes évek elején csodát tett, miután mezőgazdasági termékből önellátóvá tette a Közösséget, de mára az EU rákfenéjévé vált. Sokéves veszekedés után csütörtökön megszületett a megegyezés egy egyszerűbb és kezelhetőbb rendszerről. Ez a hazai gazdák számára is jó hír, hiszen az elmúlt évtizedek káosza után kevés esélyük volt, hogy teljesíteni tudják a reform előtti CAP elvárásait. Most az új szabályokat együtt tanulhatják nyugati kollégáikkal, és szépen beállhatnak sorba. Aki esetleg nem hallott volna róla, a reformmal kapcsolatos küszöbön álló döntés volt a fő oka annak, hogy a csatlakozási tárgyalások során 2006-ig nem ígérték oda a korábbi rendszerben szokásos irreálisan magas támogatásokat. A másik jó uniós hír, hogy elhárultak az akadályok a strukturális alapokkal kapcsolatos további tárgyalások elől. Éppen időben, mert bár az egyik rosszul sikerült anyag éppen a gazdasági minisztérium műve volt, a gazdasági miniszter a napokban megpróbált beállni a kritikusok táborába. Ezt viszonylag hamar abbahagyta, talán végiggondolta, hogy pártja politikai marketingstratégiáját csak addig érdemes követni, amíg nem esik bele a saját csapdájába. Mindenesetre Brüsszelben a tárgyalások érdekesebb fázisba jutottak, hiszen arról lesz szó, mire is adnak támogatást a következő három évben. Ez ősszel egy szerződéssel zárul és akkor okosabbak leszünk, nem fogunk annyira a sötétben tapogatózni, mint most.

A nép részvételével játszott félbalkáni szomorújátékok két újabb felvonással folytatódtak a héten. A Legfelsőbb Bíróság nem kötelezte a Nemzeti Vagyonalapot késedelmi díj fizetésére az egykori kötvényeivel kapcsolatban. Akik tavaly az erre hajtó ír cég ügynökeitől felvették a kétszáz koronát, ezúttal nyugodtak maradhatnak, ezt nem kérik tőlük vissza. Ezúttal ugyanis csak egy merész jogi játszma, nem pedig egy kapitális átverés részesei voltak. A pénzügyi szolgáltatók esetében viszont bebizonyosodott, hogy a nagy hal a börtönben is különb elbánásra számíthat, mint a kis bűnözők. Vagy talán mégsem, az illetékesek Majský szabadon bocsátása után ugyanis bőszen ígérték, hogy lipótvári kollégájuk ráfizet az általa nyújtott különleges elbánásra.