Hangulatos barangolás Kréta szigetén – ősszel is

Kréta nyugati részét elég jól megismertük 2022-ben, ezért ez alkalommal az volt a célunk, hogy a számunkra még ismeretlen keleti részeket és a fővárost, Herakliont be tudjuk járni. Ezért ide, a sziget fővárosába érkeztünk Bécsből közvetlen járattal. Habár a buszközlekedés is meglepően jó Kréta-szerte, valamint a taxi is megfizethető lehetőség lett volna, inkább úgy döntöttünk, hogy autót bérelünk, hogy minél több helyre tudjunk eljutni. A kisebb görög szigetekhez képest az autóbérlés díjai alacsonyabbak, ám az üzemanyag itt is meglehetősen borsos árú volt, 1,9-2 eurót kellett kipengetni egy liter benzinért.

Barangolás Kelet-Krétán

Landolás után egyből kelet felé vettük az irányt, Agios Nikolaos városába, amely Lasithi régió központja. A város több filmben és sorozatban is látható volt, a központjában csillogó lagúna a rajta ringatózó halászhajókkal tényleg képeslapokra kívánkozik. Azonban a város kanyargós utcái számos más kincset is rejtenek. Kelet-Kréta bővelkedik régészeti emlékekben, Agios Nikolaos modern régészeti múzeuma pedig gazdag gyűjteményével bemutatja az egész régió sokszínű történelmét az újkőkorszaktól egészen a rómaiak koráig. Mégis a legjobb program – ha már nyaralunk – a part menti sétányt végigjárva a nekünk leginkább tetsző helyen belecsobbanni az Égei-tenger mélykék hullámaiba.

Agios Nikolaos a Mirabello-öböl partján fekszik, és találunk még a környéken olaszosan hangzó földrajzi neveket – ez nem véletlen, hiszen a velenceiek uralmának is számos nyomát fedezhetjük fel utunk során. A korábbi krétai úti beszámolóban már esett szó Chania és Rethymno velencei erődjeiről, azonban Spinalonga még különlegesebb – ez esetben egy egész szigetet erődítettek meg a középkorban. És itt még nincs vége a kalandos történetnek! A nyaralásról hazatelefonálva a kérdésre, hogy merre járunk éppen, azt válaszoltam, hogy épp egy lepratelepen vagyunk. Persze nagy hallgatás volt a válasz, utána meg azt hitték, viccelek, pedig nem: Spinalonga az utolsó európai leprakolóniák egyike volt, az utolsó beteg 1957-ben halt meg a szigeten. Az építészeti különlegességek és strandjai miatt azóta a turisták vették birtokukba. Számos kirándulóhajó ejti útba ezt az egyedülálló helyet, de ha erre járunk, Elounda településről is találunk hajótaxit, amellyel áthajózhatunk Spinalongára. A szomszédos szigetet, Kalydont is érdemes a tiszta vizű strandjai miatt meglátogatni, hiszen könnyű megközelíteni, egy hídon is át tudunk jutni ide. Elounda régiójának természeti szépsége miatt nem véletlen, hogy számos ötcsillagos szálloda található errefelé, és a környék luxusvilláiban gyakran fordulnak meg hollywoodi sztárok és görög politikusok is.

A nyugalom szigete

A beszámolók alapján Kréta legkeletibb része még őrzi a sziget autentikus „arcát”, amit a turizmus felfutása előtt mutatott. Kirándulásunk második részében megpróbáltuk tehát megismerni ezt a vidéket is. Az úthálózat – bár minőségére nem lehet panasz – tényleg az apróbb görög szigeteket idézi. Kanyargós, szűk utak, rengeteg kanyar, nagy szintkülönbségek, arrafelé megyünk, amerre a domborzat enged. Ne csodálkozzunk, ha errefelé csak 20 kilométert tudunk megtenni egy óra alatt az autóval. Azonban a látvány és a hangulat mindenért kárpótol! Európa legnagyobb természetes pálmaerdeje felé vettük az irányt, ahol egy ismert csokimárka sokat emlegetett reklámját is forgatták. Vai strandja összetéveszthetetlen a pálmaerdő előtt elnyúló homokos strandjával és a tengerből kiálló apró szigetével. A látvány megéri a hosszú utazást, tényleg karibi hangulatot érezhettünk itt-tartózkodásunkkor. Azonban a keleti part többi része ehhez képest szinte kihalt, apróbb falvak bújnak meg a hegyek oldalában, de a strandok hasonlóan lenyűgözőek. Aki Vai forgatagához képest nyugalmasabb fürdésre vágyik, a parton dél felé haladva sehol nem fog csalódni, Xerokampos környékén találja majd a legszebb partokat.

Utazásunk következő állomása Kréta déli partjának egyik legnagyobb települése, Ierapetra volt. A turizmus mellett az itt élők főként a mezőgazdaságból élnek, és ezt láthattuk is utunk során. Szinte végeláthatatlanul sorakoztak az út mellett az üvegházak, fóliasátrak, egyéb ültetvények. Az innen származó portékát nem csak a szigeten kóstolhatjuk meg, hiszen innen egész Görögországba szállítják a megtermelt friss zöldségeket és gyümölcsöket. Ierapetra kellemes kis város, hangulatos sétálóutcával és tavernákkal, a történelmi múlt itt is hagyott egy középkori erődöt, és a helyiek nagyon büszkék egy másik nevezetességre, a Napóleon házra. Ha most elkezdték törni a fejüket, hogy a császár miért is lakott volna Krétán, akkor megnyugtathatok mindenkit, nem ismeretei hiányosak, a puritán emeletes kőépületben mindössze egy éjszakát töltött Napóleon, úton egyiptomi hadjáratából hazafelé. Nem is a történelmi emlékek, hanem a Líbiai-tenger miatt érdemes idelátogatni: a türkiztől az azúrig ezerféle kék árnyalatban tündöklő tenger minket is úton-útfélen megállásra és strandolásra csábított. Errefelé méretes hullámok ostromolják a partot, a vízi sportokat kedvelők nagy örömére.

A sziget fővárosa, Heraklion

Két évvel ezelőtt Nyugat-Kréta káprázatos strandjait már megismertük – erről az Új Szó Utazás Extra hasábjain is olvashattak beszámolót –, azonban a fővárost, a 150 ezer lakosú Herakliont ez idáig nem jártuk be. Ezért idén négy éjszakát töltöttünk a városban és környékén, hogy teljes legyen a sziget felfedezése. Habár szeptember eleje volt, nyaraló turistákból és napsütésből nem volt hiány, mint ahogy a Krétán megszokott történelmi emlékekből sem. Heraklion egykor Knosszosz, a híres minószi civilizáció egyik központjának kikötője volt. A történelmi városközpont a mai kikötőt félkaréjban körülölelő városfalak között található, sajnos a gyakori földrengések számos épített műemléket elpusztítottak. Azonban amik megmaradtak, azok is ámulatba ejtik az ide látogatót. A város fő sétálóutcájának, az Augusztus 25-e sugárútnak az elején találjuk a Morosini-kutat, mely nevét velencei építtetőjéről kapta. 1628-ban, a kút építésekor a nyolcosztatú medence fontos feladatot látott el a város ellátásában, az ivóvizet 15 kilométeres távolságról vezették ide.

A domborművekkel díszített alkotás körül mindig nagy a nyüzsgés, ez a helyi fiatalok egyik találkozópontja. A kúttól a kikötő felé tartva érdemes megcsodálnunk a Loggia épületét, amely a városházának ad otthont, és Heraklion legszebb velencei időkből származó építészeti emléke. A kikötőbe érve a Rocca a Mare erőd ötlik a szemünkbe, szépen felújított épületében múzeumot találunk. Azonban ennél jobb tippel is szolgálhatok nyári estékre: az erőd mellett fut a kikötői móló sétánya. Itt bandukolva láthatunk szabadtéri graffitikiállítást, érdekes, néha meglepő szobrokat és a móló végén egy nagyon modern világítótornyot, ahonnan remek kilátás nyílik az óriási tengerjáró hajókra, amelyek rendszeresen megfordulnak Heraklionban. Mire idáig eljutottunk, a parttól két és fél kilométert tettünk meg, hacsak nem úszva mennénk visszafelé, ez a túra tehát öt kilométer hosszú, bárkinek dicsőségére válik.

Kréta nem csak nyáron érdekes

Két kirándulásunk alatt összesen négy hetet töltöttünk Krétán, de nem merném azt mondani, hogy alaposan megismertük a szigetet. Talán ez annak is köszönhető, hogy nyáron szívesebben kanyarodunk a strandok irányába, mint a múzeumok felé. Azonban láthattuk, hogy Kréta bővelkedik kulturális emlékekben is, érdemes lehet tehát ide látogatni akár ősszel vagy tavasszal is. Mivel a szigeten jó a buszközlekedés, akár érdemes lehet négy-öt éjszakára is ide látogatni – érkezzünk Heraklionba, a város felfedezése után másnap menjünk el a Knosszoszi Palota romjait megtekinteni. Harmadnap busszal utazhatunk Rethymnóba, itt a velencei várban található múzeum bejárása után elveszhetünk az óváros sikátoraiban, de ne aggódjunk, hiszen bármelyik tavernába érdemes lesz betérni, és egy ouzo után már nem is fogjuk magunkat elveszettnek érezni. Másnap tovább buszozhatunk Chaniába, ahol megtapasztalhatjuk a bizánci, velencei, török kulturális emlékek kavalkádját, évszaktól függetlenül fogjuk élvezni a látnivalók sokaságát. Chania repteréről pedig élményekkel gazdagodva térhetünk haza, és gondolkozhatunk el újra, hogy vajon hány alkalommal érdemes Krétára látogatni. Saját tapasztalatom: egyszer biztosan nem elég, de lehet, hogy két alkalom is kevés!