Választás, de milyen?

Kétségtelen, hogy az amerikaiak által sürgetett palesztin reformok egyik legfontosabbika a biztonsági struktúrák átalakítása. Viszont Arafat eddigi lépései – személycseréi – azt igazolják, hogy elsősorban pozícióharc folyik Arafat régi gárdája és az újabb nemzedéket képviselő helyi vezetők között. A leváltások és az azokat követő parancsmegtagadások jelzik, nem túlzás a palesztin belháború veszélyére figyelmeztetni. Az sem szolgál a kedélyek megnyugtatására, hogy az USA szinte ultimátumszerűen fogalmazta meg: a palesztin állam megteremtésének feltétele Arafat (és körének) távozása, bár az tény: ez a társaság tényleg megérett a leváltásra. Már csak azért is, mert 2000-ben Camp Davidben a harcot választották a tisztességes béke helyett. Két dolgot lehet az amerikaiak szemére vetni. Az egyik: ha Washington jóval előbb és a mostaninál részletesebb tervvel áll elő, a terrorizmus elleni harca is sikeresebb lehetett volna. A másik a nyilvánvaló egyoldalúság, a palesztinok problémáinak érzéketlen kezelése. Arafat a jövő év elejére meghirdette az USA által is sürgetett elnök- és parlamenti választást. Ettől akár meg is lehetne nyugodni, mégis óriási a bizonytalanság, mert fel kell tenni a kérdést: olyan-e a palesztin társadalom, hogy legalább minimális mértékben szavatolni lehet a választások demokratikusságát? Itt nincsenek a társadalom különböző csoportjainak érdekeit és értékeit kifejező pártok. Fegyveres szervezetek vannak, általában szélsőséges nézeteket vallók, s ezek nem a pártdemokrácia szellemében működnek, hanem úgy, ahogy a fegyveres csoportok szoktak. A palesztin nép évtizedek óta hadiállapotban él, ehhez igazodott értékrendje, életmódja is. Tehát a palesztin választók a fegyveres csoportok legismertebb vezetőire fognak szavazni, az Izrael elleni háború „hőseire”. Vagyis azokra, akiket most Amerikában és Izraelben terroristáknak tekintenek. Nem egy szakértő véli úgy, majd a legtöbb öngyilkos merényletet végrehajtó Hamász fogja begyűjteni a voksok jelentős részét. Hiszen lehetett olvasni olyan felméréseket, amelyek szerint a palesztinok többsége egyetért az Izrael elleni merényletekkel. Mit tenne az USA az ilyen nem kívánt eredmény esetén? Semmisnek tekintené a választásokat? Vagy még előtte beleszólna abba, mely szervezet embereit lehet indítani? Hiszen már az Arafat eltávolítására vonatkozó nyilatkozat is felbőszítette a palesztinokat több arab országgal egyetemben, mert Arafat a palesztinok legálisan megválasztott vezetője. Ebben az áttekinthetetlen, kényes helyzetben nagyon körültekintő diplomáciai háttérmunkára van szükség. Az nem használ, ha az amerikai elnök a Saron-féle retorikát veszi át.