Turj, amíg turhetsz!

Pár hónappal ezelott már keseregtem egyet itt, az Új Szó véleményoldalán amiatt, hogy vannak dolgok (hírek, értesülések, dokumentumok, híresztelések, levelek, telefonok stb.), amelyekrol nem írhatok. És nem azért – üzenem a lapunk internetes változatán fórumozóknak –, mintha kéziratainkat a foszerkeszto vagy a lapigazgató cenzúrázná. (Ez egyébként eleve eszement megközelítés: ki lenne hivatottabb beleszólni a lap tartalmába, mint a vezetoség, aki elviszi a balhét – ha van –, és felel az újság profiljáért. De mindegy, ez itt és most csak egy zárójelet érdemelt.) Ilyenkor inkább az öncenzúra lép muködésbe. Én is turök, ameddig turhetek, most azonban megint ki kell eresztenem egy kicsit a szelepet, és ezért elore is elnézést kérek valódi fonökeimtol, azaz Önöktol, tisztelt olvasók.

A közszereploknek – ebbe a kategóriába tartoznak az államfok, a pártelnökök, a színészek, de még a polgármesterek is – illene végre tudatosítaniuk, hogy közszereplésük nem mindig van ínyére a köznek. Közszereploként viszont nekik szükségük van a közönségre, vagyis választóikra. És nem csak a választási kampány idején. Akinek pedig a választó hivatalt adott, annak turnie kell azt a fránya szabad véleménynyilvánítást is.

Van ebben az országban egy magyar napilap (na jó, másfél) és egy magyar párt (rendben, legyen egy és fél). Ugyanazt a célközönséget igyekszünk megszólítani, több-kevesebb sikerrel. Ez aztán – bármennyire is prüszkölünk ellene – óhatatlanul is öszszekapcsol minket. Egyszer egy újságírókból és politikusokból álló társaságban egy miniszter szájából – hogy kiébol, azt meghagyom magamnak – hangzott el a mondat, hogy az Új Szónak az lenne a feladata, hogy az MKP imidzsét építse. Azt hittem, roszszul hallok. De nem, van, aki tényleg így gondolja. (Remélem, Önök nem.) Sokszor éri a vád lapunkat, hogy az MKP szócsöve vagyunk. Aki ezt állítja, annak ajánlom, kérje ki errol egyik-másik hazai magyar politikus véleményét.

Nem részletezem, kiktol és milyen hangú telefonokat kapunk idonként, és inkább arról sem számolnék be, egyik írásom hatására melyik többfunkciós MKP-s közszereplo küldött dörgedelmes tiltakozó levelet – persze nem nekem, hanem egyenesen a lapigazgatónknak –, melyben jópofáskodónak, felületesnek, és még ki tudja, mi mindennek nevezett, amiért megírtam a tényeket (na jó, egy kicsit a véleményemet is).

Szerintem, ha valaki – államfo, pártelnök, színész, vagy polgármester – telhetetlen törteto, csapnivaló politikus, önelégült mosolymuki, hazug disznó, felfuvalkodott bájgúnár vagy bármi más – nos, akkor az az én véleményem. Sot, lehet, hogy másé is. Én mindössze abban a helyzeti elonyben vagyok, hogy az a foglalkozásom, hogy megírjam a véleményemet.

A sértodékeny, az idonként kellemetlen igazsággal kibékülni nem képes közszereploinknek pedig csak annyit üzennék, hogy turjenek, ameddig még turhetnek. Az újságírókkal és a választóikkal pedig ne csak kampány idején igyekezzenek jóban lenni, hanem uborkaszezonban is.