Tévedésből bombázták Prágát?

A tévedés-elméletet elsősorban néhány amerikai történész vallja. Azt állítják, hogy a Nagy-Britanniából felszálló gépek valódi célja a Prágától 120 kilométerre északnyugatra lévő Drezda volt. Mivel a gépek a háborús viszonyok között sosem repültek egyenesen céljuk felé, a többórás út végén eltévesztették az irányt. Ráadásul a két város térképe sokban hasonlít: mindkettőt folyó szeli át egy nagy kanyarulattal, s hasonló a nagy vasútállomások elhelyezkedése is. A 62 amerikai bombázó így összekeverte a két várost, s Prágára szórta le rakományát. Mark Burns, a téma alapos ismerője Prága bombázását egyszerűen az amerikai pilóták „navigációs” hibájának tudja be.

A szándékos bombázás „hívei” szerint ez merő spekuláció, bár a nagy háborúkban természetesen nem egyszer kerül sor tragikus tévedésekre. Jiří Rajlich cseh történész szerint ugyan nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy az amerikaiak Prága bombázását kapták parancsba, de arra sem, hogy tévedés volt a légitámadás. Ráadásul az amerikaiak tudták, hogy Drezda már lángokban áll. A cseh metropolis viszont röviddel dél után véletlenül sem mutathatta ezt a képet. Tudatosíthatták tehát, hogy nem Drezda felett vannak, ennek ellenére ledobták a bombákak, s bázisaikra visszatérve jelentették, hogy a kijelölt célokat megsemmisítették. Prága hatalmas károkat szenvedett: 701 ember meghalt, több száz épület romba dőlt. Szemtanúk szerint azért volt ilyen sok áldozat, mert a prágaiak azt gondolták: úgy mint korábban, a szövetségesek most is csak átrepülnek a város felett, s ezért sokan a légiriadó ellenére sem vonultak fedezékbe. A katonai objektumokban nem esett kár, ellenben elpusztult az Emmauszi kolostor, a híres Faust-ház, leégtek a Nemzeti Színház műhelyei, találat érte a Károly téri közkórházat. Míg a februári bombázásról lehet vitatkozni, addig a következő, március 25-én Prága ipari negyedeit sújtóról – Liběn, Vysočany, Hloubetín – már nehezen. A támadásban, amely újabb 370 halálos áldozatot követelt, az amerikaiak elpusztították a Českomoravská Kolben-Daňek konszern gépgyárát, amely a legnagyobbak közé tartozott az országban. Hasonló sorsra jutott a vysočany-i autógyár is. Néhány héttel később, 1945. április 17-én az észak-csehországi Ústí nad Labem városára hullottak a szövetségesek bombái, és elpusztult a helyi vegyi üzem. Rá egy hétre, április 25-én pedig Pilzent érte pusztító támadás. A nyugati szövetségesek ötszáz gépe mintegy 17 ezer bombát dobott le a helyi Škoda-művekre. Negyvenöt perc alatt 28 gyárépület vált porrá, további 33-at súlyos találat ért.

A háborúból ekkor már csak néhány nap volt hátra. Joggal kérdezték hát az emberek: mi szükség volt az újabb áldozatokra? A történészek hajlanak arra, hogy ezek a bombázások már nem a háború kimenetelének szempontjából, hanem a későbbi időszakot figyelembe véve kell értékelni. Nyilvánvaló volt, hogy Csehszlovákia a szovjet megszállási övezet része lesz, így a nyugati szövetségesek tulajdonképpen a jövőbeni konkurenciát gyengítették támadásaikkal. Persze az nem valószínű, hogy a kommunista hatalomátvétellel a demokratikus Csehszlovákiában már akkor számolt volna a Nyugat. Mindenesetre nem kizárt, hogy érdemesnek látta gyengíteni a szovjet szféra erejét. A háborúkban ez nem ismeretlen. Ezt az elképzelést erősíti az is, hogy miután Jaltában (1945 februárja) a nagyhatalmak megegyeztek a háború utáni elrendezésben, a szövetségesek a német ipari központokat, például a Ruhr-vidéket már nem bombázták. És április elején már ismert volt a csehszlovák kassai kormányprogram, mely egyértelműen jelezte: nagy lesz az országban a kommunisták befolyása, Prága nyíltan Moszkva felé orientálódik.