Természetes fogyás

Szomorú, de utolértük Nyugat-Európát. Természetesen nem az átlagbérek, az életszínvonal kategóriájában, hanem olyan területen, amely a legkevésbé sem szívderítő. Szlovákiában tavaly fordult elő először, hogy az elhunytak száma meghaladta az élve született gyermekek számát. A nálunk fejlettebb országokhoz, továbbá Magyarországhoz és Csehországhoz hasonlóan tehát megkezdődött az ország lélekszámának természetes fogyása. Összességében azonban még nem csökkent a lakosság száma, mert – bármilyen furcsán hangzik is – az emigráció ütemét meghaladó bevándorlásnak köszönhetően ha minimális mértékben is, de gyarapodunk. Ezzel párhuzamosan a népesség viharosan, a legsötétebb prognózisoknál is gyorsabban öregszik, a 60 éven felüliek száma rövidesen meghaladja a 14 éven aluliakét. A békeidőben történő népességfogyás komor tényével a fejlett világ számos országa néz szembe. Nyugat-Európa néhány állama már több mint egy évtizede küzd ezzel, ezért elég megvizsgálnunk az ottani állapotokat, hogy lássuk, e téren mit hoz nálunk a jövő. Az Európai Unió demográfiai helyzetének alakulása egyre nagyobb mértékben függ az egyszerre szükségszerűnek és koloncnak tekintett bevándorlóktól. Az ezzel járó nemzetiségi arányok módosulása, a kulturális különbözőségek egyre látványosabb megnyilvánulása viszont feszültségeket gerjeszt az ún. őslakosság körében. Ennek legújabb megnyilvánulása a szélsőjobboldali pártok előretörése. Nálunk a bevándorlók száma egyelőre jelentéktelen, évi 2000–2500 fő, tehát ez a probléma még nem látványos. Egyelőre. Viszont az elöregedésből adódóan a nyugdíjellátó rendszerre, továbbá az egészségügyre nehezedő nyomás már most szinte tarthatatlan, miközben Szlovákiában mindkét terület reformja késik. Nem tudjuk, hosszabb távon hová vezet a lakosság tartós fogyása és elöregedése. Egy azonban bizonyos: ha nem látunk hozzá sürgősen a problémák kezeléséhez, a ketyegő demográfiai bomba garantáltan felrobban.