Az online és az offline személyiség

És arról is, hogy hogyan hat a különböző generációk életére az, hogy jóformán egész életünk, a társkereséstől a hírfogyasztásig áttevődött az online térbe. Rövid, mindennapi életből vett jeleneteket bont ki pszichológiai háttérismeretekkel, melyekből kiderül, hogy mi áll annak a hátterében, hogy a történet szereplői gyakran elbeszélnek egymás mellett. Vagy éppen ellenkezőleg: milyen attribútumok mentén képesek megérteni egymást. A közismert pszichológust Budapesten kérdeztük.

Milyen hasonlóságokat és különbségeket tapasztalhatunk a különböző generációk online eszközhasználatában, a Skype-nagyiktól a digitális bennszülött gyerekekig? Elvégre mindegyikük kütyüket használ, de egészen másképp.

Ezzel egy fél könyvet meg lehetne tölteni! A legfőbb különbséget az okoseszközökhöz való érzelmi kötődésnek tudhatjuk be, annak, hogy ki milyen fontosságot tulajdonít nekik. Ha belegondolunk, az idősebbek – és most legyen egy kategória az összes 50 fölötti –  korai életéveiken a szocializáció, az élményszerzés, az élmények feldolgozása csak a valós élethez kötődik. A nagyjából 1982-es születésűektől számítható, hibridnek tekinthető Y generációtól kezdve a fiatalabbak, a Z és Alfa generációknál azt látjuk, hogy már az életindító szakaszban jelen vannak az eszközök, melyek az önismeret, az énkép kialakulásában is fontos szerepet játszanak. A párkapcsolatok, barátságok érzelmi megélésében fontossá vált az okoseszköz: ez az élményszerzés eszköze.

Semmi baj nem lett volna, ha az okoseszközöket arra használjuk, amire valók. Ha a kommunikáció alakulására gondolunk, látjuk, hogy a közösségi média elindulása óta hogyan változott meg a kapcsolattartás jellege a textingtől a fotóval való kommunikálás felé. A kutatók nagyjából 15 éve kezdtek el arról beszélni, hogy ma már két helyszíne van az élményszerzésnek: az egyik az online élet, a másik a realitás. Egy Skype-nagyi eszközhasználóvá válik a maga módján. Megtanulja használni az okoseszközöket, hogy tudjon kommunikálni a szeretteivel. Megtanult e-mailt küldeni és egy csomó dolgot csinál. Internetezik. Időskorúak is vannak, akik a fél életüket a képernyő előtt töltik. A géphasználat, a médiafogyasztás módja attól is függ 50 fölött, hogy kinek hány szerette él, mennyi programja van.

A fiatalabb generációk életében a médiafogyasztás a sokszorosát teszi ki az idősebbekhez képest. Ez azt is jelenti, hogy olykor nehéz feladattá válik, hogy jól éljék meg a realitást, hogy ne azt érezzék, hogy a valóság az egy lassú és kissé nyűgös dolog. Ehhez például fontos lenne tudniuk, hogy jót tesz, ha egy élmény „bent marad,” tehát hogy nem feltétlenül  kell azonnal posztolni róla. A fiatal generációknál az eszközhasználat azt jelenti, hogy automatikusan lehet váltani az online életbe. Ott pedig már nagyon sok olyan dolog történik, ami visszahat a személyiség működésére, különösen az érzelmi apparátusra.

Hogyan hat ki az online világ az agyra, a tudatra, a lélekre, az egóra?

Érdemes máshogyan különválasztanunk ezeket. Beszéljünk a kognitív részről, az értelmi funkcióról: azt látjuk, hogy az okosesz-közhasználat, a közösségi média, az ingerrel való elárasztás megváltoztatta az egyfókuszú figyelem mennyiségét, terjedelmét, mértékét. A multitasking (a több feladat egy időben való végzése) ennek nagyon komoly háttértényezője. A lassabb kogníciós műveletek – mint a tanulás, az olvasás – kezdenek kevésbé népszerűvé válni.

A kognitív műveletek kapcsán elmondhatjuk, hogy megváltozik például az emlékezés folyamata is. Akinek nincs okostelefonja, nem csinál napi 25 képet, és nem csekkol be, amikor megérkezik valahova – az az ember, még múlt századian, az emlékezetére hagyatkozik. Ma az okostelefonon ott van egy scrollozható múlt. Nem az a baj, hogy megnézhetem bármikor, hogy mi volt 4 éve, hanem, az, hogy a lezárás, a felejtés, a gyászfolyamat is változáson ment keresztül.

Az érzelmi apparátusban jelentősen felerősödött a narcisztikus énesség. Az online személyiség jelentősen impulzívabb, grandiózusabb és narcisztikusabb annál, mint amilyen személyiséggel az ember az offline életben rendelkezik. A szeretés képessége, a megtartás (holding) és a coping (megküzdési mechanizmusok) mind-mind megváltoznak, mert sok dolog annak rendelődött alá, hogy hogyan láttatjuk az online térben. Az online tér az énkép idealisztikus megélésének a terepe. A legnagyobb baj, hogy így kárt szenved az offline élet, ahol valójában élni kéne.

A teljes beszélgetést, melyben a ghostingolásról és az álhírekről is szó van, itt lehet megtekinteni:

POSTA ÁKOS ISTVÁN