Film készült Lechner Ödönről, a pozsonyi Kék templom tervezőjéről

„A film megvalósításának az ötlete Szemán Róberttől jött – mondja Szabó Szonja. – Ő a producerünk, aki egyébként épületgépezetekkel és sportrendezvények szervezésével foglalkozik. Talált egy telephelyet a Maglódi úton, és ahogy ott építkeztek, az egyik munkagép alatt beszakadt a föld. Mint kiderült, az egykori Lechner Téglagyár területén dolgoztak, a föld alatt pedig a Lechner család pincéje húzódott. 

A Covid alatt kezdett olvasgatni róluk, s miután megismerte a család életét, meg is szerette őket. Ez történt később a stáb tagjaival is. Amikor elkezdtük forgatni a filmet, alig-alig tudtak róla valamit, aztán egyre többet, mert mindenki a rajongója lett Lechner Ödönnek. Én annyit tudtam róla, ami az általános műveltséghez szükséges. Ismertem az általa tervezett főbb épületeket. Tisztán láttam, milyen pozíciót tölt be a magyar építészet történetében, de az életpályája kicsit homályos volt előttem.”

Angliában, Zsolnay Vilmossal

Meglehetősen gazdag életút Lechner Ödöné. 1866-ban kezdte meg a tanulmányait a berlini Építészeti Akadémián Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával. Olaszországi tanulmányútja után Franciaországban dolgozott, majd Angliába utazott, ahol Zsolnay Vilmossal a keleti kerámiák, az indiai és perzsa díszítőelemek keltették fel érdeklődésüket.

„Filmünk nemcsak Lechner Ödönről, hanem az elődjeiről is szól. A téglagyárból indul a történet. Nagyon érdekes, hogy az előbb kőfejtéssel, majd téglagyártással foglalkozó családba születik egy ilyen kiemelkedő tehetségű gyerek, aki három-négy évesen már téglából épít várat. Mivel a család jó anyagi körülmények közt élt, taníttatni tudták a gyerekeiket. Magánrajztanár járt hozzájuk. Ödön fiuk egyetemi tanulmányait is finanszírozni tudták. Nem volt könnyű felkutatni élete részleteit, mivel kevés dokumentáció maradt fenn róla. Ilka nevű testvérének a naplója szerencsére több információval szolgált a családról. 

A házat, ahol éltek, a második világháborúban bombatalálat érte, és megsemmisült. A családi hagyaték egy része elveszett. A leszármazottak aukciókon próbálják felvásárolni a fel-felbukkanó fotókat. De azokból is csak pár darab állt a rendelkezésünkre, hiszen abban a korban legfeljebb három-négy fénykép készült egy családról. Színészekkel eljátszott jelenetekkel színesítettük a filmet. Ők segítenek abban, hogy a néző elképzelhesse, milyen lehetett Lechner Ödön és környezete. Szamosi Zsófi közreműködésével lechneri térben, a Földtani Intézetben vettük fel a narrációkat. Több interjút készítettünk művészettörténészekkel, levéltárosokkal, leszármazottakkal. Igyekeztünk minden életszakaszból megmutatni valamit.”

Minden apróságra figyelt

Lechner Ödön nemcsak főépítésze volt az általa tervezett épületeknek, a különböző részfeladatokat sem bízta másra. Még egy gigantikus épület legkisebb ajtajának a kilincsét is ő tervezte meg. Minden apróságra figyelt.

„A Lechner család életét is megismerheti majd a néző. Sokan voltak testvérek. Ödönnel együtt hatan élték meg a felnőttkort. Károly nevű fivére jeles pszichiáter volt, Gyula festőművész, ő fordította le németre Az ember tragédiáját. Fia, ifj. Lechner Ödön is festőművész lett, fiatalon halt meg, korábban, mint az édesapja. Lánya, Irma a kassai születésű festőművésszel, Szmrecsányi Ödönnel kötött házasságot. Felesége, Primayer Irma, Pest irodalmilag művelt, híres szépsége huszonhét éves korában meghalt. Lechner Ödönt ez annyira megviselte, hogy ezért is utazott el Franciaországba, ahol egy tervezőiroda munkatársaként számos műemlék restaurálásában vett részt. Miután hazatért, a Magyar Állami Operaház épületével szemben álló Drechsel-palotát tervezte meg Pártos Gyulával. Azon egyértelműen látszanak a Loire menti kastélyok építészeti stílusjegyei.”

Tíz év a Japán kávéházban

Minden fontos épületéről, így a pozsonyi Kék templomról is van egy külön rész a filmben. Pályatársai is feltűnnek egyes jelenetekben.

„Pártos Gyulával több épületet terveztek. Szegeden a Városházát, Kecskeméten a Rudolf lovassági laktanyát, Budapesten az Iparművészeti Múzeumot. A hagyományos formavilágtól való eltérése miatt sokak által csak a Cigánykirály palotájaként emlegetett Iparművészeti Múzeum megtervezése után elváltak az útjaik. Hauszmann Alajossal, a Budavári Palota megálmodójával, a nyitrai megyei kórház tervezőjével is van egy közös jelenete Lechnernek a filmben, amikor megérkeznek a berlini egyetemre. A kettőjük közti későbbi ellentéttel is foglalkozik a film. Hauszmann volt az, aki rektorként nem engedélyezte, hogy Lechner katedrát kapjon az egyetemen, mert túlságosan újító szellemű, és nem a klasszicista elemeket helyezi előtérbe. Ez nagyon megviselte Lechner Ödönt.”

A középkorú Lechnert Vizi Dávid, a Katona József Színház tagja formálja meg, az idősödőt Gáspár Tibor, Zsolnayt Trill Zsolt, Szinyei Merse Pált Bede-Fazekas Szabolcs játssza, Hauszmann Alajost pedig László Zsolt.

Hogy alkotói szinten ki tudott-e teljesedni a pazar fantáziájú csodaépítész élete? Hogy lehetőséget kapott-e elképzeléseinek, terveinek megvalósítására? Szabó Szonja a következőt válaszolja ezekre a kérdésekre.

Az Iparművészeti Múzeum átadása után kapott hideget-meleget. Ferenc József osztrák császár és az akkori kultuszminiszter sem volt elégedett vele. Állami megrendeléseket ezután már nem igazán kapott. Részt vett tervezőpályázatokon, de azok ilyen-olyan okokból nem valósultak meg. Sem a kecskeméti víztorony, amely csodálatos építmény lett volna, sem az Erzsébet királyné emlékére tervezett épületegyüttes. Ezek a kudarcok keserűen érintették őt. Élete utolsó tíz éve kudarcokkal telítődött. Elmaradtak a megbízások, és az Építészeti Mesteriskola sem valósult meg, amelynek ő lett volna a vezetője. Ezt a tíz évet jórészt a Japán kávéház egyik asztalánál töltötte, ahol fiataloknak adta át rendkívüli tudását. De nem építészettechnikai kérdésekről beszélgettek, hanem arról, hogy mennyire fontos az újító szellem és a magyar építészeti stílus megőrzése. Ez volt a fő célja. A magyar népi motívumok alkalmazása, amelyek az épületei fő díszítőelemei voltak.”