Távozott Boris Johnson, a brexit frontembere

Boris Johnson volt brit kül-ügyminiszter személyében a brexit megtestesítője, a brit EU-tagság megszűnéséért folytatott kampány frontem-bere távozott hétfőn a brit kormányból.

A New Yorkban született, a világ két legpatinásabb iskolájában, Etonban és Oxfordban nevelkedett Boris Johnson a brit politika egyik legszínesebb, legeredetibb figurája. Nem a külügyek irányításához szükséges diplomáciai érzékéről, inkább rendetlen külsejéről, meggondolatlan, néha sértő vicceiről, elszólásairól, saját egykori kormányát, sőt saját volt miniszterelnökét sem kímélő odamondásairól lett közismert.

Szokták „a Konzervatív Párt Fülöp hercegének” is nevezni, utalva II. Erzsébet királynő 97 éves férjére, akinek rendszeres és kínos megjegyzései évtizedek óta rettegésben tartják az udvari protokollosokat.

Johnsonnak a brit EU-tagságról két éve tartott – a kilépést pártolók szűk, 51,9%-os győzelmével végződött – népszavazás kampányában sikerült vérig sértenie két legfőbb tárgyalópartnerét, az akkor hivatalban levő Barack Obama amerikai elnököt és az Európai Unió vezetését.

Obama 2016. áprilisi londoni búcsúlátogatásakor a The Sun című brit tömeglapban megjelent cikkében Johnson azt találta írni, hogy az amerikai elnök bizonyára azért távolíttatta el fehér házi irodájából Winston Churchill néhai brit miniszterelnök mellszobrát, mivel „részben kenyai származású” lévén nem rajong az egykori brit birodalomért, amelyet Churchill vehemensen védelmezett.

Néhány héttel később, a The Sunday Telegraph című tekintélyes vasárnapi konzervatív brit lapnak adott interjúban az EU koncepcióját a Római Birodalomig vezette vissza. Szerinte az elmúlt kétezer év történelme nagyjából arról szólt, hogy különböző emberek és intézmények megpróbálták Európa egyesítésével újjáéleszteni a rómaiak idejére jellemző „béke és jólét aranykorát”. Ezt megtoldotta azzal, hogy „mások mellett Napóleon és Hitler is ezzel próbálkozott, tragikus végeredménnyel (...) Az EU is egy erre irányuló kísérlet, más módszerekkel”.

Ezek után nem véletlen, hogy nem Johnson lett a brit EU-tagság megszüntetéséről Brüsszellel és az EU-val folyó tárgyalási folyamat egyszemélyi felelőse, holott Theresa May miniszterelnök 2016-ban megalakult kormányában általános és jókora meglepetésre ő kapta a külügyi tárcát. May külön brexitminisztériumot hozott létre, élén a Konzervatív Párt egyik régi, megbízható veteránjával, David Davisszel, aki már az 1990-es években, John Major konzervatív kormányában is EU-ügyekkel foglalkozó államtitkár volt. A sors különös fordulata, hogy Johnson és Davis kétévi szolgálat után ugyanaznap, néhány óra különbséggel jelentette be távozását Theresa May kormányából, mindkettő a brexitfolyamat irányával kapcsolatos súlyos fenntartásaival indokolva döntését. Boris Johnson nem külügyminiszter, hanem miniszterelnök szeretett volna lenni, miután David Cameron a 2016-os népszavazás után lemondott a kormányfői tisztségről. Kampánymenedzsere, Michael Gove jelenlegi környezetvédelmi, élelmiszer- és vidékügyi miniszter az utolsó pillanatban megvonta tőle támogatását, és bejelentette indulási szándékát.

Ezután Boris Johnson nem indult, Gove pedig a második választási fordulóban kiesett. Theresa Mayt a döntő fordulóban – utolsó vetélytársának visszalépése után – egyedüli indulóként miniszterelnökké választotta a konzervatív frakció.

Johnson politikai karrierje hétfőn ismét megbicsaklott. Az őt ismerők – ellenfelei is és barátai is – azonban biztosak abban, hogy a világ nem hétfőn hallott utoljára Boris Johnsonról.