Távol Pozsonytól

A járásonkénti népszavazási részvételt ábrázoló térkép egyértelműen mutatja, hogy a munkanélküliség által erőteljesebben sújtott országrészekben voksukkal lényegesen többen marasztalták el a kormány munkáját, mint a jobb gazdasági helyzetben levő nyugati térségekben. Tehát ez a térkép sem mond mást, mint amit szociológusaink, politikusaink, európai politikusok mondanak Szlovákia gazdasági kettészakadásáról, a nyugati és a többi országrész közötti mély szakadékról.

A minap arról érkezett hír, hogy az Európai Fejlesztési Bank – látván a keleti országrész aggasztó helyzetét – szívesen nyújtana hosszú lejáratú, kedvező kamatú hitelt a Pozsony és Kassa közötti autópálya megépítésére. Ez a tény is jelzi, uniós tagságunknak köszönhetően talán politikusaink is jobban rákényszerülnek arra, hogy mindent megígérve ne csak választások közeledtével versengjenek abban, ki tenne többet a leszakadt régiók gazdasági felzárkóztatásáért. Jó jel, hogy pénzügyminisztériumi javaslat szerint a jövőben az állam csak azokba a kerületekbe irányítana stratégiai beruházásokat, amelyekben a munkanélküliségi szint meghaladja az előző évi országos átlagot. Támogatná, persze, a többi kerületet is, de megkötésekkel.

Ez már csak azért is gyakorlattá válhatna, mert lakhelyétől távol Szlovákiában a munkaerő zöme minden adminisztratív intézkedés (például költözési támogatás) ellenére nem szívesen vállal munkát. Az ok prózai: a munkavállalás az utazási költségek miatt úgyszólván semmit sem javít anyagi helyzetén, házát, lakását meg nem viheti magával. A röghözkötöttség béklyójától pedig a lakáspiaci helyzet miatt tud nehezen szabadulni.

Aki elmaradott vidéken szeretné értékesíteni ingatlanát, ugye, sose kap érte annyit, hogy abból az ország szerencsésebb részében teremtsen magának új otthont. Olcsó bérlakásból meg nincs annyi, ahány munkanélküli esetleg egy biztos állás reményében felkerekedne. Épülnek ugyan bérlakások, de drágák.

Persze, belejátszik ebbe az is, amit szülőföldhöz ragaszkodásnak is nevezhetünk, de nyilvánvaló, hogy amíg idehaza nem teremtődik meg a lakossági mobilitás elemi feltétele, a „bárhol lakhatás” lehetősége, addig a munkanélküliek nagyobb hányada egyszerűen szinte mozdulatlanságra – meg csökkentett segélyre – van ítélve. A munkanélküliség letörésére törekedve csak közmunkákra sem építhetünk. Ez legfeljebb szusszanásnyi időt adhat a munkanélküliek gondjaival naponta szembesülő, megoldásokat kereső polgármestereknek.

Az idő előtti parlamenti választásokat szorgalmazó népszavazás ugyan érvénytelen lett, de az azért némi túlzás, ha a koalíciós pártok ezt (nem kis cinizmussal) munkájuk elismeréseként értékelik. Elég rápillantani a már említett térképre: túl nagy az a terület, amelyen az ott élőknek közel a fele, vagy több mint a fele másképpen gondolja. Nem jókedvéből...