TALLÓZÓ

A beszlani vérfürdő gyökerei Borisz Jelcin volt orosz elnök hibáira vezethetők vissza Mihail Gorbacsov szovjet exelnök szerint. Gorbacsov az olasz lapban megjelent interjújában úgy vélte, hogy a terrorakció az Oroszország talpra állításán fáradozó Vlagyimir Putyin elnök ellen irányult. A volt szovjet elnök megítélése szerint a gyűlölet gyökerei ma már világosan láthatóak Csecsenföldön, s a megoldás csakis a háborús állapotok megszüntetése lehet. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a történtekért a felelősség jó része Borisz Jelcinre hárul, hiszen ő volt az, aki az 1991-es szovjet puccsot követően kettős játékot folytatott Csecsenföldön: egyrészt autonómiát, függetlenséget ígért, másrészt hatalmi űrt hozott létre, miközben Dzsohar Dudajev csecsen elnök megállapodást remélt, s a köztársaság jövőjét Oroszországon belül képzelte el. A volt szovjet elnök utalt arra, hogy közvetítését akkor nem fogadta el vetélytársa, Borisz Jelcin. Gorbacsov nem értett egyet azzal a felfogással, hogy Putyin az előd, Jelcin elnök politikáját folytatná Csecsenföldön. Megítélése szerint Putyin nagyon jól tudja, hogy a politikai megoldásoknak mindig van terük, s a kaukázusi merényletek ellenére a káosz felszámolására, a helyzet stabilizálására törekszik. Gorbacsov is ebben látja a megoldást: segíteni kell Csecsenföldnek, hogy a köztársa-ság lábra tudjon állni, s maximális autonómiát biztosítani számára.

HOSPODÁRSKÉ NOVINY

Az észak-oszétiai tragédia után szükségessé vált, hogy a nyugati világ újrafogalmazza az erő definícióját – állítja a cseh lap. A jelenlegi világban igen eltérő módon van meghatározva az erő. Vlagyimir Putyin azt állította, hogy az orosz hatóságok megbocsáthatatlanul gyengék voltak, s ez vezetett a beszlani tragédiához. Ugyanakkor lehetetlen azt állítani, hogy Putyin „takarékoskodott” volna az erő alkalmazásával Csecsenföldön. A túsz-ejtőkkel való tárgyalásokat is elutasította, s mindez mégsem segített. Ellenkező példa Franciaország esete, amely az Irakban fogva tartott két újságírója kiszabadításáról folyamatosan diplomáciai tárgyalásokat folytat. Bár a franciák többsége ezt nem tartja gyengeségnek, ez sem vezetett eredményre. Az újabb, interneten megjelent követelésekről Párizzsal szemben ráadásul már azt sem lehet tudni, hogy valóban az újságírók elrablói fogalmazták-e meg azokat. Tekintettel arra, hogy egyértelműen sem a katonai erő, sem a diplomácia nem vezetnek igazi eredményre a terrorizmus elleni harcban, fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e ellene egyáltalán védekezni. El kellene gondolkodni azon, hogy nem szükséges-e újrafogalmazni az erő definícióját. Hogy a globális, s egyben atomizált terrorista szervezetek ellen nem kell-e ugyanolyan módon „nemzetközi terroristavadász egységeket” felállítani, amelyeknek joguk lenne embert ölni.