Szőlő-, kapcsolati és humántőke

A politikában nem tekintenek a naptárba. Miroslav Jureňa agrárminiszter már novemberben megidézte a betlehemi jászol képét, Mikuláš Dzurinda pedig december kezdetén szüretel – Robert Fico kormányfő szőlőültetvénye megvásárlásának körülményeiből próbálja kisajtolni a maximumot. Naná, hogy nem a jégborra való, dér csípte mazsolaszemeket gyűjti be, hanem Ficót szeretné földügyletével jégre tenni. Hiába, az uniós agrárrendtartásnak hála, jó üzlet a szőlőtőke, ám még jobb, ha van hozzá megfelelő kapcsolati tőke – melynek (egyik) gyümölcse a jó fekvésű parcella megvétele. Még mielőtt lelki szemünkkel látni véljük, amint Robert Fico – remélhetőleg nem elviselhetetlenül hosszúra nyúló politikai pályafutása után – puttonya terhe alatt görnyedezik nyolcáras telkén, inkább azt tudatosítsuk: a szóban forgó nadrágszíjnyi parcella micsoda gubancokra, jogalkotási káoszra világított rá. „A szőlőszem kicsiny gyümölcs” – írta Petőfi, ahhoz viszont elég nagy, hogy megmutassa, milyen kicsinyes belpolitikai pengeváltásoktól hangos a közélet. Egyrészt megint kiderült, aki nagyon ugrál, arról rögvest előkerül egy „dokumentum” saját viselt dolgairól. Vajon soha nem ürülnek ki a politikai aknákat őrző mély fiókok? Másrészt újra nyilvánvalóvá vált, nálunk a rendeletek és törvények egymással szöges ellentétben állhatnak. Vajon a főváros közgyűlésének van igaza, amelyik építkezési területté nyilvánította a Fico parcelláját is magába foglaló részt, vagy a hazai szőlészetről szóló törvény az érvényes, amelyik nem teszi lehetővé, hogy csak úgy betontenger váltsa fel a szőlőst? A szépen sorjázó szőlőtőkék mint intő ujjak arra figyelmeztetnek, a Szlovák Földalap működése a bennfentesek számára mennyi pompás lehetőséget kínál – az állami földek spekulatív adásvétele voltaképpen a pártkassza feltöltését és a baráti vállalkozói holdudvar kielégítését szolgálja. A mostani cirkusznak azért van némi hozadéka: rácsaptak Mečiar szőrös praclijára, és talán visszaszolgáltatják a Veľký Slavkov térségében áron alul eladott földek egy részét.

Említettük már a szőlőtőkét, a kapcsolati tőkét, vessünk hát egy pillantást a humántőkére is. A legfejlettebb országokat tömörítő OECD szervezet legutóbbi felmérése szerint a 15 éves szlovákiai diákok ismeretanyaga messze elmarad a tudásorientált távol-keleti és észak-európai országok tanulóinak átlagától, sőt lépéshátrányba kerültünk a szomszédos államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával szem?ben is – Magyarországról nem is beszélve. Ha ez így megy tovább, akkor ne beszéljünk biotechnológiáról, informatikáról, mert nekünk csak az összeszerelő üzemek futószalagjai maradnak. Apropó, Fico gyereke miért jár magániskolába? Egyelőre nem látni a kibontakozást, hiszen „Szlovákia eddigi történetének legjobb állami költségvetése” (copyright Ján Počiatek pénzügyminiszter) a legkevésbé az oktatás és a tudomány finanszírozásával törődik, a tanárok anyagi megbecsüléséről nem is szólva. Kedden a kormánykoalíció szavazógépezete által elfogadott 2008-as költségvetés Mikulás-csomag a kormánypárti elképzelések számára, ám virgács a döntően jogos ellenzéki koncepciók képviselőinek. Persze, az igazi Mikulás annak a cseh biztonsági őrnek jött el, aki képzeletbeli, ablakba tett csizmácskájába – saját kezűleg – 569 millió cseh koronát gyömöszölt. Csak bizakodhatunk, hogy a Krampusz, esetünkben a cseh rendőrség elkapja az önmaga irányában jótékonykodót. Mennyivel elegánsabb a német megoldás! Ott Mikulás estéjén három szerencsés lottózó együttesen 45,3 millió eurót nyert, és még a malac farkát sem kellett meghúzniuk.

Azzal kezdtük, a politikusok nem a naptár szerint igazítják tetteiket. Mi viszont ne rugaszkodjunk el a Gergely-kalendáriumtól: holnap már a második gyertya lobban lángra az adventi koszorún. Közeledik a karácsony, az átmeneti lelki béke és/vagy a dühödt vásárlások ideje – de ez már egy következő hét története.