Szocialisták dilemmája

Az addig eltelt három hónapban a Smernek nem is volt ideje és lehetősége a gyakorlatban bizonyítani, hogy szociáldemokrata értékek mentén fog-e politizálni. Nyilvánvaló, hogy a sietség a PES-en belüli folyamatokkal hozható összefüggésbe. Az akkori döntés elsősorban a PES imázsáról szólt, a nagy nyugat-európai szocialista pártok és a jobboldali pártok presztízsharcáról és csak kisebb mértékben az aktuális szlovákiai helyzetről. Csakhogy a PES beleesett a saját csapdájába. A SMER kizárását előidéző ok nem szűnt meg, sőt növekszik az SNS befolyása a szlovákiai belpolitikai folyamatokra. Nemcsak közvetlenül, hanem úgy is, hogy a maga a Smer mindinkább nemzeti populista irányba mozdul el.

A PES egyes pártjai és képviselői újabban mentséget próbálnak találni a Smer számára. Azt mondják, igaz ugyan, hogy vannak populista megnyilvánulásai, de ez valahol érthető. Objektív okok miatt kénytelen volt belemenni az SNS-szel és a HZDS-szel való koalícióba, de egyébként a gazdasági és szociális politika terén hiteles szociáldemokrata politikát folytat. Ami pedig a populizmust illeti: hát, istenem, manapság minden párt bizonyos mértékig populista.

Ez a fajta érvelés alapjaiban téves. El kell ugyan ismerni, hogy a Fico-kormány nem állította teljesen a feje tetejére az előző kormány által beindított reformfolyamatokat, ám vajmi keveset tett annak érdekében, hogy a pozitív irányú fejlődés hosszú távon is fenntartható legyen. A regionális különbségek kiegyenlítése terén pedig alig történt valami. Igazából a népszerűségét éppen hogy nem a szociáldemokrata szociális és gazdasági politikára alapozza, hanem mindinkább a nemzeti populizmusra. Az sem igaz, hogy a populizmus nem annyira veszélyes, hiszen minden politikus populista. Az a fajta nemzeti populizmus, amit Szlovákiában Vladimír Mečiar honosított meg a kilencvenes években, és amit Robert Fico sikeresen magáévá tett, a liberális demokrácia intézményrendszerét ingatja meg, aláássa a jogbiztonságot és a hatalom ellenőrzésének mechanizmusait.

Sajnos, bárhogyan dönt is a PES a Smer ügyében, a döntés megint csak elsősorban önmagáról a PES-ről fog szólni. A gond az, hogy a Smer felfüggesztése nem hozott semmilyen változást a kormány politikájában, a Smer választótáborát pedig hidegen hagyta. Teljesen más hatást fog azonban kiváltani, ha a Smert visszaveszik a PES-be. A felújított tagságot a Smer győzelemként és politizálásának jóváhagyásaként fogja elkönyvelni, és így fognak rá tekinteni saját választói is.

Kérdés, hogyan viszonyuljon az egészhez a szlovákiai magyarság, illetve az MKP. Ha a Smer hiteles, valódi szociáldemokrata párt lenne, akkor nem lenne semmi baj. Sőt, ebben az esetben egy Smer–MKP koalíció teljesen természetes lenne. Nemcsak azért, mert normális, demokratikus társadalmakban egy kisebbségi gyűjtőpárt, helyzetéből adódóan, általában a mérleg nyelvét szokta játszani, hanem azért is, mert az MKP választóinak jelentős hányada baloldali érzelmű. Sőt, az MKP két nagyobbik elődpártja, az Együttélés és az MKDM szociális politikája inkább baloldali volt, mint jobboldali. A nemzeti érdekek védelme önmagában nem egyenlő a jobboldalisággal. Ám a Smer, úgy látszik, a hagyományos szociáldemokráciától egyre jobban távolodik. Ezért nemcsak a PES áll dilemma előtt, hanem az MKP is nehéz helyzetben van.