Szlovákiai föderalizmus?

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon mit is jelent valójában a föderalista államforma. A föderalizmus voltaképpen nem más, mint az ország területének régiókra való felosztása és önálló igazgatása a helyi önkormányzati szervek által. Szlovákiában az önrendelkezés bevezetését összefüggésbe hozzák a régiók újrafelosztásával, az etnikai elv érvényesítésével (gyakorlatilag egy déli magyar megye létrehozásával). Kétségtelen, hogy a magyar kisebbség számára előnyös lenne egy hasonló rendszer.

Az utóbbi hónapokban a föderalizmus eszméje nagyobb teret kapott a határon túli magyar politikai életben is, két eseménynek köszönhetően. Az egyik a Magyar Föderális Párt (MFP) feltűnése Szlovákiában, valamint Romániában Tőkés László politikai önállósodása. Tőkés Reform Mozgalma újabban az úgynevezett Erdély-Bánát Ligával kokettál, a jelenlegi események szerint nem elképzelhetetlen jövőbeli egyesülésük sem. A két mozgalmat eszmeileg a föderáció gondolata kapcsolja össze.

A Ligának és az MFP-nek van egy másik közös vonása is: mind a két párt megfigyelői státusban tagja az EFA/Greens (Európai Föderalista Szövetség/Zöldek) uniós pártszövetségnek. Vajon elég lenne ez a nemzetközi kapcsolat a föderáció kivívásához itt, Szlovákiában? Aligha, bárhogy is igyekszik az MFP magát nemzetközileg elismert, külföldön befolyásos pártnak kikiáltani.

A Föderalista Szövetség valójában néhány kis, nemzeti párt érdekuniója (üdítő kivétel Skócia második legnagyobb pártja, a Skót Nemzeti Párt, illetve a walesi Plaid Cymru jelenléte a pártban). Az EFA 8 képviselőt ad a 626 tagú Európa-parlamentbe, szövetségeseik, a zöldek további 37 képviselővel állnak az oldalukon. ĺgy a szövetség képviselői összesen a parlament 7,25 százalékát adják. Feladatuk nehézsége akkor látszik igazán, ha tudatosítjuk, hogy a többi europárt nem tekinti prioritásának az Unió tagállamainak föderális alapon történő újrafelosztását. Mindössze a külföldi segítségben, az Európai Unióban bízva, tehát nem lehet végrehajtani a szerkezeti változtatásokat. Ráadásul a legbefolyásosabb államoknak egyáltalán nem érdeke a területi reform. Föderális államszerkezete jelenleg Európában mindössze Németországnak és Ausztriának van, ezen államok azonban viszonylag homogén közegben hozták azt létre, nem él területükön jelentősebb létszámú őshonos kisebbség.

A többi állam meglehetősen centralizált, bár a brit-szigeteken láthatóak a lassú változás jelei. Minek köszönhető ez? A skótok és walesiek több évszázados passzív ellenállásának, de főleg a párbeszéd és konszenzus előnyben részesítésének az utóbbi években, az erőszak helyett (szomorú ellenpélda Észak-ĺrország esete). Radikális közigazgatási reform tehát csakis belülről, az adott ország pártjainak jóváhagyásával, társadalmi konszenzussal érhető el.

Kérdéses, hogy a két pártalakulat képes lehet-e véghezvinni ezeket a komoly változtatásokat. Az Erdély-Bánát Liga egy árnyalatnyival elfogadhatóbb hazája közvéleménye számára, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy tagsága 80 százaléka és az elnökük is román. Elsősorban önálló Erdélyben – mint autonóm régióban – gondolkoznak, ami természetesen erősítené a helyi magyarság pozícióit, elvégre a körülbelül 1,6 milliónyi romániai magyar Erdélyben összpontosul (kivéve a csángókat). A pártnak román jellegétől függetlenül nem lesz könnyű dolga, regionális politikájával kivívta maga ellen az egész román pártközösség ellenszenvét. Az is kérdéses, sikerül-e komoly szavazótáborra szert tenniük.

Szlovákiában kissé más (ha úgy tetszik, rosszabb) a helyzet. Az MFP egyáltalán nem törekszik arra, hogy egyeztessen a szlovák pártokkal, magyar nacionalista retorikája és kapcsolatai kizárják a megegyezés lehetőségét, továbbá kérdéses az is, mekkora szavazótábort tud majd felmutatni (jelenleg úgy tűnik, igen kicsit). Külföldről pedig nem várható a megváltás, a fent említett okoknál fogva, legfeljebb a tanácsadás. A föderalizmust – ha szükségesnek tartjuk a magyarság identitásának megőrzése szempontjából – egy elismert, tárgyalóképes pártnak kell(ene) zászlajára tűznie. Az MKP viszont a félresikerült közigazgatási reform után inkább óvatosan hallgat a magyar megyével kapcsolatban.

Jelen pillanatban úgy tűnik tehát, hogy a föderalista Európával kapcsolatos elképzelések megvalósítására még sokáig kell várni, előtte évek hosszú munkájával meg kell teremteni egy széles körű társadalmi bázist, amely támogatná az ügyet. Addig is a föderalizmus eszméje csak alapot fog szolgáltatni a demagógok számára, akik ezt ügyesen kihasználva, a megvalósíthatatlanság biztos tudatában mézesmadzagként fogják használni a választók megnyerésére.

A szerző politológushallgató