Mikulovban már izzik a galagonya

Pozsony irányából érkezve Jókútnál (Kúty) letérünk az autópályáról és elindulunk Leventevár (Břeclav) irányába, így már nem kell megvennünk a csehországi pálya-matricát és ezzel némi pénzt takaríthatunk meg. A Pavlovi-hegység lejtőjénél, az osztrák határ közelében takaros, rendezett történelmi városkára bukkanunk. Itt írta alá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a nikolsburgi békét, itt találták meg az ősrégi erdélyi-magyar rovásírás alapjait. 

Különös érkezés

Nem mi választottuk a kirándulásunk helyszínét, a néhány nap alatt nehezen feltárható kincsekben bővelkedő várost. Mikulovból jött a meghívó, érkezésünk estéjén Jaroslav Dušek cseh színész előadására. A Négy egyezség improvizációs, sajátságos előadást 2005-től láthatja a közönség. A darab népszerűsége az előadó zsenialitásának, illetve a mexikói születésű Don Miquel Ruiz szerző könyvének köszönhető, amely inspirálta. Az ősi tolték bölcsesség forrásából merít, személyi fejlődésre buzdítva. Nem csoda, hogy az utazásunk váratlan fordulatokban gazdag, eltévedve lehet a legnagyobb felfedezéseket tenni. Négyszemélyes szállásunk egyszerű és otthonos. Míg a belvárosi szállodákban négyünknek két kétágyas szoba ára meghaladná a kétszáz eurót, a helyi szállásadó családbarát árának köszönhetően fejenként huszonöt eurót fizetünk. Ideiglenes hajlékunkban kis konyhát találunk nappalival, két hálórészt és takaros, ősszel is élvezhető teraszt. A háziak kedvesek, saját készítésű nedűvel kínálnak bennünket a neves borvidéken, és máris sorolják, mi mindent érdemes megnézni a városban. Elsőként a Szent domb felfedezésére buzdítanak, mutatják is az utcánkkal szembeni emelkedőt, de épp ilyen büszkék a történelmi városközpontjukra. 

Szent Sebestyén védelmében

A Svatý Kopeček, magyarul Szent Domb a Pavlov-hegység részeként 363 méteres magasságból őrködik a város felett. Már az esti előadás során az egyik szálloda teraszáról láthattuk pazar kivilágításban az odafent található Szent Sebestyén-templomot és a harangtornyot, csak a domb mögötti keresztúti stációkat nem. Mikulov a Borostyánkőút egyik állomásaként az utazók pihenőhelyeként szolgált a régi időkben, amikor az utazások célja az árubeszerzés volt, nem a táj és az építészeti remekművek csodálata. A templomot Dietrichsteini František kardinálisnak köszönhetik, mert Mikulovban 1622-ben pestisjárvány pusztított. Ezért ajánlották fel a templomot Szent Sebestyénnek, a pestisfertőzések elleni védelemért. Az itt található védett növényfajoknak köszönhetően 1946-tól botanikai rezervátum lett a környék, melyet 1992-től természetvédelmi területként tartanak számon. A jura mészkőből álló domb alatti kikövezett úton lelkesen haladunk, ám a meredek lejtőnél figyelmeztető tábla áll. Lezárták a túraösvényt az utóbbi hetekben tapasztalt záporesők, a csúszás- és omlásveszély miatt. Kénytelenek vagyunk más utat választani, a családi házak mögötti szőlőültetvényeknél haladunk tovább. Míg a déli lejtők az alacsony íriszt, a hegyi loncot dajkálják, a keleti lejtőket bozótos borítja, nem kis meglepetésünkre galagonya termését kóstolhatjuk. Galagonyabokrok helyett kisebb, lombos fákról csipegetjük a kis piros bogyókat, a „szív barátját“. Az elhagyott kőbánya falában fészkelő vidrákkal sajnos nem találkoztunk. A zarándokok 1623-tól járnak fel rendszeresen a dombra, ekkor még a Loretói Fekete Madonna volt az uticéljuk. Az eredeti kápolna és templom többször leégett. Amikor a templomot hivatalosan 1786-ban lezárták, a Madonnát a Szent Vencel templomba helyezték át. Cirill és Metód Morvaországba érkezésének ezredik jubileumán 1865-ben Szűz Mária születésének ünnepén újra felszentelték a templomot. A dombról egyaránt élvezzük a kilátást és az indián nyarat. A túraösvény lezárása ellenére néhányan a domb másik oldaláról közelítették meg a helyet, ahol egy pillanatra megáll az idő és eltörpülnek a hétköznapi aggodalmaink. 

Palacsintázót keresve

Elhaladunk a 15. században ágyútoronynak épített Kecskevár (Kozí Hrádek) alatt, néhány családi háznál még homokzsákokat találunk az utcai bejáratoknál, lerakásukkal a lezúduló víz ellen védekeztek nemrég a helyiek. Keressük a palacsintázót, amit több ideutazó ajánlott, de nem járunk sikerrel. A 16-18. században kiépült történelmi főtérre rácsodálkozva csitul az éhségünk, amikor néhány lépéssel arrébb a várkastély díszes, hatalmas kapujára bukkanunk. A pompás barokk kastéllyá átépített egykori vár a Dietrichsteinek ízlését dicséri. A történelmi városkában eredetileg egy kővár állt, amit I. Přemysl Otakar építtetett a 13. század első felében. 1468-1490 között I. Mátyás király uralma alatt állt a város. A Liechtensteinek idővel a birtokaikra telepítették az anabaptista hutteritákat, akiket azonban a Dietrichsteinek a 17. században kiűztek. A várat és a birtokokat 1560-ban hatvanezer tallérért Kerecsényi László báró, Szigetvár és Gyulavár kapitánya vette meg, majd a lányának ajándékozta. A harmincéves háborúban a cseheket támogató Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd megbízottjai itt írták alá a nikolsburgi békét. Eredményeként Bethlen lemondott a magyar királyi címről, visszaadta Ferdinándnak a koronát és az elfoglalt észak-magyarországi vármegyéket. Bármilyen különös, de 1483-ban itt találtak rá a híres székely-magyar rovásírásos abécére. Az egy oldalnyi írás egy pergamenlapon található, mely egy könyv hátsó lapjaként őrződött meg. A könyv amelyben megtalálták 1933-ban, egy árverést követően a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Most az Országos Széchenyi könyvtárban őrzik. A várost a morvaországi zsidók kulturális központjaként is emlegették, húsz évig Löwi rabbi volt a vallási vezető, aki a monda szerint a prágai Gólemet terveztette. A várban ma Mikulov regionális múzeuma működik. Októberben pénteken, szombaton és vasárnap látogatható 9 és 16 óra között. Forralt borral a kezükben az érdeklődők a helyi turisztikai központ munkatársainak köszönhetően megtekinthetik a történelmi várost, megnézhetik a várkastély pincéjében lévő óriáshordót, a belső udvarra állított hatalmas szőlőprést és más érdekességeket. Egy 80 perces séta idegenvezetővel 330 cseh koronába, azaz 13 euróba kerül. Sajnálhatja, aki nem tud kellő időt szánni a várkastély díszes termeinek, könyvtárának megtekintésére, de így sem tér haza élmények nélkül. A történelmi épületnél botanikus kertre látunk, ősszel is illatozó fűszernövényekkel, rózsalugasokkal. A kilátóként szolgáló felső teraszon az ágyások között áll Jaroslav Róna képzőművész Csillagász nevű alkotása. Golemet, a prágai agyag monstrumot már említettük Lőwi rabbi kapcsán. A Golem héberül alaktalant, élettelen tömeget jelent, a legenda szerint életre keltették az üldözött zsidók védelmére. Különös egybeesés, hogy Róna egy Golemről írt könyv második kiadását illusztrálta. A Csillagász bronzszobrot a tavalyi Műhely képzőművészeti szimpózium alkalmával helyezték a kastélyparkba, egy vándorkiállítás első állomásaként. A csillagász robusztus feje az eget pásztázza, míg a lábát szilárdan megveti a földön, testét mintázatok borítják. „A hatszögletű hálózat az anyag egyik elsődleges struktúrája. Az élethez nélkülözhetetlen alapelem a szén, amelynek molekulái hat atomból állnak, és méhsejtszerű térbeli alakzatot alkotnak. A hatszögek belsejében egy kör alakú mag található. A kör a teljességet, az egységet és a rendet szimbolizálja, és számos kultúrában a tökéletesség felülmúlhatatlan ideáljaként, a Nap és a világegyetem szimbólumaként ábrázolják” – így jellemezte alkotását Róna az átadáskor. Órákat tölthetnénk el a várkastély területén, de a korgó gyomor nagy úr. Az egyik, hazai ízeket népszerűsítő falatozóban végül megszánnak bennünket és a reggeliként kínált palacsintát délután is megsütik a kedvünkért, miután megkóstoltuk gombás-krumplis tejfölös levesüket, a kulajdát. 

Bányató, filmes élménnyel 

Hazainduláskor hiába keressük a térkép szerint feltüntetett útvonal mentén annak a mészkőhegynek a maradványait, ahol az elárasztott kőbánya van. Útlezárások és felújítások miatt egy kis furfangos kerülőúton, a helyiek útba igazítása alapján találunk oda. Előttünk kerékpározók hada, mögöttünk újabb őszi kirándulók. A több mint háromszáz méter magas hegy belsejéből két évtizeddel ezelőtt még mészkövet bányásztak. Emiatt kezdett süllyedni a domb, a Pálava térségében ma már nem bányásznak. Igazi tengerszemre emlékeztet a hely, idén júniusban a víz hőmérséklete elérte a 22, időnként a 26 fokot is. A természetvédelmi területre azonban legfeljebb száz üdülőt engednek be és tilos a sátorverés. A helyi mészkőben fosszíliák találhatók, a kőbánya vize a mészkőnek köszönhetően kristálytiszta. A sziklás strand bejáratánál murcit, cseh virslit és kávét kínálnak, ám a tulajdonostól megtudjuk, hamarosan bezárnak, véget ért a strandidény. Ennek ellenére néhány kitartó fürdőzővel még találkozunk, az egyik morva fiatalemberről kiderül, hogy korábban Vágsellyén dolgozott, ott találta meg az első szerelmét. Egy idős hölgy is úszott, kihasználva az enyhe októberi időt mondván, ez az utolsó idei fürdőzése. A helyiek közvetlenek és beszédesek. Az ide látogatók büszkék arra, hogy itt forgatták a díjnyertes, 2017-ben bemutatott, A határ (Čiara) szlovák-ukrán-cseh filmdrámát, Beter Bebjak rendezésében. A hely különlegessége, hogy be lehet gyalogolni a bányató közepébe, ahol iszonyatos mélység tátong sötét kürtőként a lábunk alatt. Az említett bűnügyi thriller a szlovák-ukrán határról érkező embercsempészekről szól, illetve arról, hogy van az a határ, amit már nem érdemes átlépni. 

Az őszi barangolás egyik visszavonhatatlan tanulsága, hogy jobb, ha a szívünkre hallgatunk és nem a hasunkra. Ha nem indultunk volna el a Szent Dombról palacsintavadászatra, ha nem ejt rabul a várkastély szépsége, máshová jutunk. Ama dombról még déli napsütésben leértünk volna a szent halom túloldalán a bányatóhoz. Ám ha így történik, sosem jutunk el a Turold-hegy természetvédelmi területére, a jura mészkőbarlangoz. A barlang ősztől hétköznapokon 10 és 16 óra között, hétvégén 9-től 16.30-ig látogatható. A közelben izgalmas geológiai tanösvény van, melyet 2006-ban nyitottak meg. A mesterséges töltésbe tizenhét féle kőzetet ágyaztak be a szakértők a kövek földtörténeti múltjának ismertetőjével. Miklósváron mindenképpen tanácsos eltévedni, elrévedni a múltban, mindehhez kényelmes túrabakancsot és remek útitársakat ajánlunk!